Thursday, 12 October 2017

Más dolgok

Azon gondolkodtam, hogy a blogom, amit vezetek a fogyásról, erősen szakmai jellegű. Nem sok személyes dolog van benne. Az életmódváltásról szól....a bennem lezajló lelki folyamatok esszenciáiról....a következtetéseimről, a megvilágosodásaimról, a harcaimról, az eredményeimről, a receptjeimről, a tapasztalataimról...de nem rólam. Jó ez? Jobb,mintha rólam is szólna? A gondolataimról, a kétségeimről, a kis szürke hétköznapjaimról, a problémáimról, a kis hülyeségeimről, a dilemmáimról, és nemcsak az életmódváltás vonalán belül. V által irányított családi blogunkban persze jelen vagyok, de az amolyan króniáskönyv-szerű. Vajon van-e értelme leírni az olyasmit, ami éppen foglalkoztat, vagy a napi kis piszlicsáré dolgokat? Érdekes lesz egyszer valamikor, valakinek? Talán igen....talán a srácoknak, vagy később az unokáknak....nem tudom.

Ma éjjel sem nagyon tudtam aludni, annyi minden járt a fejemben...biztos mások is sokszor vannak így, amikor az egyik gondolatot kergeti a másik....emberekről, közelgő eseménykről, megoldandó problémákról...aztán egyszer csak arra döbbenek rá, hogy nem vagyok álmos. Ilyenkor van, hogy korán kelek. De volt már példa arra is, hogy el sem aludtam. Olvastam valahol, hogy genetikailag van valami olyan "rendellenesség", amitől az, akinek ilyen van, megelégszik mindössze napi 4 óra alvással, talán én is ide tartozom, fene tudja.
Pár nap múlva repülünk Corfu-ra...ezzel kapcsolatban is annyi minden van a fejemben....milyen ruhát csomagoljak, vigyek-e másik cipőt, ilyen hülyeségek....aztán, hogy mikor fessem le a lábazatokat az előszobákban....mert kifesteni kifestettem már a három előszobából kettőt, a konyhát, az emeleti közlekedőt, és Jancsi szobáját is...32 kiló festék...de a lábazatok most már csúnya kopott-koszosak a frissen festett fal alatt. Megvettem már a festéket, ecset is van....de nem tudom, mikor álljak neki. Vajon a kutya hagyni fogja megszáradni, vagy olyankor csináljam az ő részénél, amikor napos idő van, és ki tudom vágni a kertbe pár órára...?
Ma ki kell menem az Aldiba, mert venni akarok köszörűt. A késeink már olyan rosszak, hogy acéllal nem lehet rendesen megfenni őket....kellene a kő is. Plusz jól jönne a projektemhez is, hogy azt az öreg pengét rendbehozzam, amivel még kamaszkoromban hülyéskedtünk a Százados úton....ha a srácokat eldobtam a suliba, ki is szaladok Thurlesbe.
Mennyire jellemző ez a mindennapi "MAFF" problémám....Pár évvel ezelőtt volt egy probléma az egyik Chrysleren, és végül kiderült, mi okozta: a MAF szenzor volt hibás (Mass AirFlow sensor)...azóta így hívom, amikor felmerül, hogy " Mi A Fa*t Főzzek"....mert mindennap ha megkérdezem a srácokat, akkor megkapom a nekem mindegy, a nem tudom, meg a semmi válaszokat...de mikor hazajönnek a suliból, mindig az az első kérdés: mi az ebéd? Nehéz, mert össze kell hangolni egy csomó mindent: olyat kell,amit lehetőség szerint megeszik mindenki (már kvázi lehetetlen), ami nem kerül sokba, ami egészséges (itt már borul a hajó), ami elérhető a közeli boltokból, amire van idő az egyéb tennivalóim mellett....és végül, amihez nekem is van kedvem, hangulatom....Szerintem ez a kérdés minden napomból elvesz legalább negyedórányi agyalást.
Annak idején tanultuk, hogy a pénzügyi befektetések lehetnek biztonságosak, növekvők, likvidek, és jövedelmezők....de soha nem lehetnek olyanok, hogy egyszerre az összes tulajdonsággal bírnak. Általában kettő okés. Lehet likvid és biztonságos, mint egy folyószámla, de az nem növekszik és nem jövedelmez. Vagy lehet növekvő és jövedelmező is, mint egy lekötött részvény portfólió, de akkor értelemszerűen nem likvid, és egyáltalán nem biztonságos....és így tovább. Nos, a napi MAFF probléma is hasonló, kell valahol kompromisszumot húzni.
Rendszeresen összegyűlik  sok tojássárgája, amiért rengeteg nyers fehérjét eszem....így vagy kidobom, vagy felhasználom...de olyan nehéz értelmesen felhasználni. Általában palacsintát sütök, vagy islert....vagy főzök pudingot....igenám, de egyik szénhidrátdúsabb, mint a másik. Vajon akarom-e, hogy cukrot meg zsírt zabáljanak szegény gyerekeim csak azért, mert nem akarom kidobni ötvenesével a tojássárgáját? Ez sem könnyű, mert a három fiú közül van két sovány, meg egy harmadik, aki ugyan nem kövér, de nem is sovány, ellenben szeret enni, különösen a tésztaféléket. Szegény B biztos tőlem örökölte a hajlamot, én is ilyen kissrác voltam. Csak velem nem foglalkozott senki. Szerintem ha mi sem foglalkoznánk vele, már kövér lenne. Így viszont szerencsére szépen alakul.
Hatalmas feladat amúgy. Egy 11 éves gyerekkel megértetni az okokat, a miérteket....a hogyanokat. Mert hiába tiltom neki, vagy hiába bántom, attól csak rosszabb lesz. Meg kell magyarázni neki -persze érthetően- az anyagcsere folyamatokat....el kell részletesen mesélni, hogyan működünk. Mert a gyerekek nem hülyék egyáltalán. Sőt. Nagyon okosak, és keményen tudnak ám harcolni, még saját magukkal is tudnak szembemenni. Csak sajnos sok szülőnek nincs ideje/kedve/ereje fogalalkozni ezzel. Elmondani ötvenszer ugyanazt, elmondani máshogy, megmutatni, jó példával elöl járni....A gyerekek élvezik azt az időt, amit együtt töltenek a szülővel. Akkor is ha közben kemény munka folyik.
Például B most csatlakozott hozzám az Bill Pearl-féle edzésprogramba. Heti háromszor fogja ő is csinálni. Tegnapelőtt beállítottam neki a súlyokat, leteszteltük, melyikkel mennyi az annyi, és tegnap délután már lenyomott egy edzést. Én a hetedik edzésnél járok, heti három alkalom, átmozgató edzés. Sokat kellett harcolnom magammal, hogy elkezdjem. Az életem az elmúlt 7 évben a fogyás körül mozog. Folyamatosan diétázok, hogy azalatt a pár hét alatt egy évben, amikor nyaralunk, vagy ünnepelünk, akkor ne kelljen. Ez egy folyamatos törekvés a testsúly csökkentésére. Emellett elkezdeni egy egy testtömegnövelő programot....hát finoman szólva is ellentmondásos. Mert most akkor fogyni akarok, vagy növekedni? Persze ott van a válasz, hogy nem kell félni a tömegnövekedéstől, hiszen az izom és nem zsír..de ettől függetlenül baromira nem könnyű azt látni, hogy a mérleg esetleg többet mutat, mint az előző alkalommal. Fontos a képi dokumentáció is, és  a körfogatmérés. Ez egy eredetileg 20 hónapos program, meglátjuk mire megyünk vele...meddig jutok. V is csinálja velem, persze ő egy női programot követ ugyanúgy heti háromszor. És nem mindig tudunk együtt edzeni , mert sokszor máshol vagyunk....
Annyira hozzászoktam már a reggel szobabringázáshoz, hogy ha nem csinálom, rendesen hiányérzetem van. Az a napi másfél-két óra tökéletes kardiós kezdése a napnak....

*
Végignéztem egy  pár perces összeállítást, amit huszonkétmillióan láttak a facebookon...a szegény főhős, fiatal, széttetovált, trendi srác...depressziós, és szorong. A közösségi médiában persze azt tetteti, hogy minden nagyon oké, és ő egy hepi csávó....de valójában állandóan csak szorong...hogy megfelel-e a munkahelyén, hogy normálisan tud-e megszólalni valahol, hogy képes-e létezni úgy, ahogy mindenki más. Igen. A kisfilm arra hívja fel a figyelmünket, hogy hány ember van a világban, aki depis, tessék rájuk odafigyelni.
A filmben szereplő srác depressziósan nyomogatja a macbook-ot meg a ájfónját, menő tetkók borítják a testét, frankó kis apartmannban lakik, divatos ruhái vannak. Láthatóan olyasvalakit akartak bemutatni, aki akár a szomszédja, haverja, stb. is lehetne annak, aki a facebook legjellemzőbb célközönsége: a jólszituált, netközelben élő, megfelelő eszközökkel és forrásokkal rendelkező polgárnak. Miért van az az érzésem, hogy ezek a problémák szorosan összefüggnek a modern, mostani, manipulatív, ledigitalizált, szájbarágós, skatulyábadugós, médiában élő társadalomnak....tudom, hogy a depresszió létező betegség, és illik komolyan venni meg minden. De valahogy akkor sem megy. Felsejlenek előttem Ken Follet háborús helyszínei a trilógiájából....felrémlik előttem a sötét középkor....a jelenkrori súlyos problémák....mert most is vannak háborúk, meg éhező gyerekek, igen.....valahogy nem érzem valósnak a énzzel kitömött szegény trendi amerikai huszonévest, aki szorong. Ja, biztosan megint bennem van a hiba.....

Kár, hogy ma már nem nagyon lehetne normálisan élni ezek nélkül a manipulatív izék nélkül, ami például a facebook. Az alapötlet fergeteges, de amivé vált, az rettenetesen idegesít. Tudom, nem kötelező használni....de közben ami jó benne, abból hülyeség lenne kimaradni....de hogy a pofámba tolják a reklámokat állandóan úgy, hogy pontosan tudják, nekem mit érdemes reklámozni, mert figyeli a rendszer, hogy miket nézek a neten, miket vásárolok, hol keresek rá erre vagy arra. És nem lehet mit csinálni ellelne. Amit lehetne, hogy nem használni számítógépet, okostelefont....viszont mára már ha valaki ezt tenné, totál ellehetetlenítené magát. És ő lenne a remete csodabogár, akire ujjal mutogatnak. Ez a szomorú. :-(

4 comments:

  1. Hm. A gyereknevelési tanácsokat érdemes evidenciában tartani és később felhasználni. :) A facebook téma megérintett mert pl most kikapcsoltam egy veszekedés miatt, amit adminként nekem kellett elsimitanom. A reklámok ellen meg ad-block szűrőt javasolnék. :) Jut eszembe nincs itt vmi feliratkozási lehetőség, hogy lássam ha új poszt közeleg?

    ReplyDelete
  2. Köszi a tippet, általában fent is szokott lenni az adblock....csak annyira nem sikerült megszeretnem a win10-et, és sokat kellett vacakolni a géppel....többször újratelepíteni mindent, aztán van, ami kimarad. PL. az adblockot is elfelejtettem feltenni. Feliratkozás? Mintha rémlene valami RSS alkalmazás, de nem tudom pontosan. Valami lehetőség biztos van. Köszönöm a hozzászólást!

    ReplyDelete
    Replies
    1. milyen oprendszert használtál?

      Delete
    2. Win7 volt a régi gépemen, 64 bites....de sajnos az újonnan vett laptopomhoz nincs drivertámogatás win7 oprendszerre, így kénytelen voltam a win10-et használni. Erre nem gondoltam a vásárlásnál, hogy ellenőrizzem, vannak-e driverek egy korábbi oprendszerre, így jártam....

      Delete