Saturday, 8 December 2012

Ennedik terv az életben /meg/maradásra

Amikor először kezem ügyébe került a fegynecedzés módszertana, és elhatároztam, hogy kipróbálom, nagy arccal rögtön az ötödik szinttől kezdtem el a gyakrolatokat, aztán alaposan végiggondolva rájöttem, hogy egyrészt minek rohanni, másrészt az elején kell mindent elkezdeni, rendesen ahogy az ki van találva. Ezért aztán elkezdtem az első szintről, és meg kell mondani, egyáltalán nem csalódtam a döntésemben.

Amennyire pitiánernek, nevetségesnek, és méltatlannak tűnnek a kezdő gyakorlatok, olyannyira bizonyultak hasznosnak. Amikor a húzódzkodás ajtófélfánál gyakorlatból csináltam a háromszor ötvenet (pontosabban nem ajtófélfánál, hanem lépcsőkorlátnál, de ez csak technikai különbség), konkrétan éreztem, hogy a hátizmaim hogyan dolgoznak. A második szintet ezen a héten kezdtük el a srácokkal, akik a kezdetektől csinálják velem együtt. Persze nem erőltetem nekik, ők maguk akarják, és ők maguk kelnek fel velem hajnalban, hogy együtt nyomjuk. Azért ez egy 10 és egy 12 éves fiútól nem semmi :) A nagyfiam is csinálja, de ő nem reggelente, és ő nem csak három, hanem négy modullal foglalkozik (híd-szekció). 

A második szakasz a húzódzkodásnál azt írja elő, hogy a rudat csípőmagasságban kell elhelyezni. A fegyenc módszer alapján ez egy asztalperem lehet mondjuk, ami alá benyújtva lábat meg lehet valósítani a gyakorlatot, azonban ez technikailag elég bonyolult, ráadásul megerőlteti a kézfejet is. Ezért aztán ki kellett találnom valami egyszerű, gyors, és olcsó megoldást. A srácok emeleteságyának az egyik ágyrács-léce eltört, pont rossz helyen volt a fa becsomósodva, így elrepedt. Ebből a kettétört anyagból vágtam le kisebb darabokat, és felcsavaroztam az ajtókeretbe. A nagy kérdés az volt, milyen rudat kerítsünk oda. Első körben egy régebbi fém felmosószárat támogattam meg egy nyolcas menetes szárral, kimerevítve három helyen megfelelő méretű anyákkal és alátétekkel, de az elég hamar megadta magát, így komoly beruházást eszközöltem, és kettő euróért vásároltam egy tömörfa lapátnyelet, amit a megfelelő méretre vágtam. Az asztallapnak (rúd)  a könyv szerint csípőmagasságban kell lenni, ami azt jelentette, hogy ugyan a nagyfiammal ugyanolyan magasak vagyunk, de a kiskölykök jóval alacsonyabbak, így nekik külön felraktam egy-egy peremet, hogy ők is szabályosan tudják csinálni a gyakorlatot.

Minden reggel lenyomjuk a három szériát a fekvőtámasz-húzódzkodás- lábemelés gyakorlatokból, amit én még kiegészítek egy 6X12 -es sorozattal a fekvenyomópadon, a maximális 32 kilónyi súllyal. Annak idején emlékszem, hogy bele-belenyomtam a 120 kilóba is, mikor lejártam "gyúrni"...szériázni viszont már nem emlékszem, mennyivel szériáztam, talán 80 kiló körül...nem tudom. Most nyomom egy darabig ezzel a 32 kilós szerényebb mennyiséggel, aztán ha már nagyon könnyű lesz, beszerzek nagyobb súlyokat :) Ezek mellett heti három alkalommal (minimum) letolok egy zsírégető programot a szobabringán. Ez az én magasságomra, koromra, súlyomra és pulzusomra kiszámolt progi, negyven perces, elég dinamikus (a zöme 11-es erősségen fut, 16 a maximum) általában 700 kalória körül égetek el vele.

E mellett az edzésterv mellett továbbra sem eszem kenyeret, krumplit, tésztát, és egyéb szénhidrátdús ételeket, és a fő csapásirány a zöldség-gyümölcs-hús-sajt-tojás ötösfogat, kiegészítve olykor-olykor némi mogyoróvajjal, esetleg pisztáciával. Engedek magamnak azokból az ételekből is, amiket nem eszem rendszeresen, de ritkán, és az adott kalóriakeretben benne maradva. Nem írom le a kalóriákat, de hazudnék, ha azt mondnám, egy-egy szabad percemben fejben nem futom át, hogy amit megettem egy nap, az hány kalória lehet. Az elmúlt években kialakult rutinom által nagyon pontosan tudok becsülni, néha szúrópróbaszerűen ellenőrzöm, és rájöttem, hogy ebben nagyon jó vagyok :)

Kíváncsi vagyok, ezzel az életmóddal hogyan fog alakulni a testem. Szándékosan nem súlyt írtam, hiszen a fogyókúra és a test-építés egymás ellentétei, hiszen az egyik a csökkenésről szól, a másik a növekedésről, az építkezésről. Megdöbbentő egyébként, hogy a fegyencedzés mennyire látható és érezhető izmosodást eredményez a testem különböző részein.

Azt hiszem hosszú távon tartható ez a napi durván egy órás edzésterv. Heti egy nap pihenőt tartunk mindenből. Ez sokkal nehezebb egyébként, mint gondoltam. Kifejezetten nehéz egy nap nem edzeni, valahogy olyan érzés, mintha az ember lopná a napot, vagy nem tudom....de mindenképpen kell a testnek heti egy pihenőnap, hogy regenerálódhasson. A másik dolog a víz, amiből kényszerítem magam, hogy megigyam a napi két litert. Baromi nehéz. Ha nem figyelek oda, nem megy. Rájöttem már, hogy ott kell hogy legyen mellettem a palack, és mindig mikor eszembe jut, innom kell....Ekkor nem gond a két liter elfogyasztása egyáltalán. Ha megfeledkezem róla, este már képtelen vagyok egyszerre annyit meginni.

Ezekkel a vezérelvekkel, még akkor is, ha nem 100, csak 80 vagy 75%-ban betartja az ember, hiszem, hogy egy egészséges és erős test alakul ki. Meglehet, hogy nem trendi vagy divatos, de most nem az anorexiáról van szó :). A 100% sem egészséges, hiszen néha kell lazítani, élvezni az ízeket féktelenül, ennek bele kell férnie egy boldog életbe, hiszen az ember ünnepel, nyaral, lazít...néha. - Jó esetben :)

7 comments:

  1. Szia Alan!
    Jól csinálod,ez így kerek. Külön öröm,hogy a gyerkőcökkel közös a program. Ha valaki gödörbe kerül,lesz ki kihúzza! Jó edzéseket! Üdv Tibi

    ReplyDelete
  2. Szia Tibi,
    Köszi, a múltkor kikecmeregtem az ágyból, és a félhomályos fürdőszobában összefutottunk Marcival, a kilencéves kisfiammal. Azért volt félhomály, mert nem kapcsolatam villanyt, hogy ne ébredjek fel nagyon :) Egy olyan reggel volt, amikor semmiféleképpen nincs kedved kikelni az ágyból...odadünnyögtem Marcinak, hogy én most visszafekszem aludni, mert baromi álmos vagyok....erre ő azt felelte: Én is....de akkor mi lesz a fegyencedzéssel...? :D:D:D Szerinted? Naná, hogy villany fel, fogmosás, és irány a földszint edzeni :):):) Szóval így van, amikor épp nincs hangulat valamire, lehet, hogy pont a másik, vagy a harmadik fog magával húzni :)
    Az életmódváltás gyakorlatban való megvalósításához ezért szerintem kellenek a partnerek...ha van család, akkor ők, ha társ, akivel együtt élsz, akkor ő. Ha egyedül vagy, egy "fogyi-partner" vagy valami...De biztos, hogy könnyebb, mint egyedül.

    Üdv Neked is!

    ReplyDelete
  3. Szia Alan, Szia Tibi!
    ÉTD (Élethosszig Tartó Diéta) klubgyűlésre jöttem :)
    Mert kellenek a partnerek. Képzeljétek, utoljára 3 és fél éve volt a testtömegem annyi, mint most :) Nagyon lassú ütemben fogyogatok, de ez az én estemben így jó, mert nem szeretnék jojózni, meg aztán a szervezetem majd szól, ha a diétás étkezés mellett már nem kíván több zsírt veszíteni. 3 hónap alatt 9 kilótól szabadultam meg. Még nem tornázom :( Leszámítva a napi 40 perces sétát. De még 1-2 kg lemegy, s nekiállok dvd-re tornázni. Az ízületeim megköszönik majd az eddigi kíméletes bánásmódot :)
    Alan, ha nem akadok a blogodra, lehet, ma sehol sem lennék fogyás terén, úgyhogy "Merci, hogy vagy nekem!"
    Tartsatok ki, már csak vagy 60 -80 év diéta vár ránk!
    Üdv:
    Anonymou

    ReplyDelete
  4. Szia Anonymou! :)

    Jót nevetem...szóval ÉTD gyűlés? Nagyon jó...kár hogy csak virtuálisan tudjuk megvalósítani. Nagyon jó a lassú fogyás, mert sokkal valószínűbb, hogy tartós lesz, és nem a rettegett jojó-hatás. Jól esik, hogy úgy érzed, segítettem valamennyire én is, de ez kizárólag csak a TE érdemed, úgyhogy nyugodtan légy büszke Magadra, és csak így tovább! :):)

    ReplyDelete
  5. Sziasztok!
    Én is gratulálok és szorítok neked Anonymou! Jól csinálod,lassan,megfontolva messzebb jutsz!
    Nekem 12 kg ment le,szintén 3 hónap,kb. akkor tettem le a cigit. Most hetente 2-3 X edzek,szobakerékpár és sífutás, a futást nem bírja a térdem.Jól érzem magam és megszerettem a káposztalevest is! :) Ma főztem a 4. nagy lábast. Üdv Tibi

    ReplyDelete
  6. Fiúk, annyira jó, hogy itt vagytok:)
    Mindenki nagyon ügyes, megállapítom!
    Nagyon szép a 12 kg, Tibi! De a nagyobb eredmény szerintem a cigi elhagyása és ezzel egy időben a fogyás! Ennyi mozgáshoz meg külön gratulálok. Az én térdeim sem bírnak semmilyen megerőltetést, már akkor is fájnak, ha csak megyek:( Viszont egyre jobban érzem magam, hasonlóan én is. Én a család szakácsa is vagyok, s nem vagyok hajlandó kétfélét főzni, úgyhogy már ők is kénytelenek zöldég-köreteken tengődni:)))) De a káposztalevestől eddig megkíméltem őket. EDDDIG! Ha ez ilyen finom, hogy már 4 lábassal is elfogyott, beiktatom én is az étkezésükbe. Amúgy néhány kilót fogyott a férjem is, a kisebbik fiam is,lehet, hogy rájuk is jó hatással vannak ezek az ételek. Mondjuk, csak 1-2 kg-ról van szó, de arra biztosan nem volt szükségük.
    Úgy gondolom, hogy ez tartható hosszú távon számomra, amit kialakítottam étrendet. Nem is kívánok most már többet, mint ami 1200 kalóriába belefér. Nem lesz így vége az egésznek, majd a szervezetem szól, hogy ennyi volt és nem fogyok tovább. Kicsit a mozgás beiktatását is azért nem akarom túlságosan, mert arra még nem szántam el magam örökre. S attól félek, hogy ha leállok majd vele, akkor visszajönnek a keserves munkával leadott kilók. Ez a diéta fenntarthatónak tűnik jelen pillanatban. De TI annyit sportoltok, hogy a végén még megkívánom én is. Már csak azért is, hogy ne lógjak ki a sorból:) Egyelőre marad a séta. De izzítom a torna dvd-met. Korábban szerettem, de abbahagytam.
    Jajj, a csicsókát próbáltátok már? Nagyon finom, kiváló köret krumpli helyett. Az élettani hatásairól nem is beszélve:)))) Kitartás, üdv:
    Anonymou

    ReplyDelete
  7. Kedves Anonymou,

    Egyet kell értsek a legmesszebbmenőkig, hogy Tibi a cigaretta-leszokással megfejelve még nagyobb teljesítményt, nyújt, szóval ott a pont! :)
    A mozgást nem szabad szerintem erőltetni...tudod, én semmit nem mozogva fogytam le, és csak azután jött meg a kedvem rá. És ugye, mennyire ragadós a jópélda is, nemcsak a rossz? :) Nálunk is kifejezetten tetten érhető a családtagok hozzáállásának a megváltozása. Az életmódváltás közös ügy, és közös gyümölcsöket terem, ez a legjobb benne :)
    Köszönöm a kommentet.

    ReplyDelete