Thursday, 27 December 2012

Az életmód, mint eszköz

Világunk nagy divatja az életmód téma. Egyre többen és egyre többet foglalkoznak vele. Ezt valahol jónak tartom, mert ha bármilyen hátsó szándékkal is, de az emberek elkezdenek foglalkozni önmagukkal, az mindenképpen pozitív változás. Vannak klisék, amiktől a falra tudok mászni, és vannak figurák, akik nem tetszenek.

Ez egy olyan dolog, amikor a kamasz kölyök egyedi akar lenni, és ebbéli elvakult szándéka vezeti a full konformizmus csapdájába. Hogy pont az egyediségre való törekvése miatt veszíti el az egyediségét. Annak idején a tetoválás is a különlegességet, a másságot mutatta, az extrém, extravagáns megjelenést...valami többet, mint ami az átlag. Ha valaki el akart ütni a tömegtől, nem akart a sorba tartozni, 'különb' akart lenni a plebsznél, akkor varratott. Ma már megfordulni látszik a trend: lassan az lóg ki a sorból, akinek nincs. Szóval az életmód divatba lendülésével lett egy csomó arc....fitnesztanácsadó, életmódguru, megmondó-blogger, személyi edző, és ki tudja még milyen elnevezések vannak. Olyanok, akik megpróbálják megülni ezt a lovat. Közben ott vannak testnevelőtanárok, dietetikusok, gasztro-enteorológusok a másik oldalon, akiknek általában tanult hivatásukból kifolyólag van közük a témához. Hogy miért vannak a másik oldalon? Igazából ugyanazon az oldalon állnak: többnyire mind ebből óhajtanak megélni valahogy. A különbség ott van, hogy az előző csoport önjelölt, míg az utóbbiaknak papírja van róla, hogy ért hozzá...

Nincs ezzel nagy baj, hiszen széles a világ, és az embereknek szabad akaratuk van. Mindenki szabad akaratából dönt, hogy merre fordul, kire figyel, kinek hisz, ki mellé áll. Kényes ez a téma, hiszen én magam is egy blogger lettem végül. Talán a legnagyobb visszatartó erő az volt, hogy elkezdjem végül a blogom, hogy annyi kamu, gagyi embert láttam a neten, aki számomra ellenszenves módon kommunikált. Aztán pont ugyanez lett, ami végül mégis rávett arra, hogy elkezdjek blogolni. Jelesül, hogy ha ennyi gagyi cucc van fent, akkor talán elfér ott egy olyan is, ami nem az. Itt és most, ezen a blogon, a "gagyi" alatt azt értem, ami szerintem gagyi....nyilván :)

Amikor azt mondom, gagyi, akkor arra gondolok, hogy nem igazi, hanem mű. Hogy nem hiteles, nem őszinte, nem korrekt, és nem megalapozott. Ezek olyan jellemzők, amik nem feltétlenül vannak tudományhoz kötve. A blogolásnak pont az lenne az egyik lényege, hogy szubjektív, és tapasztalati úton szerzett megismerést vagy gondolatokat osszon meg másokkal, segítve ezzel az olvasót abban, hogy kialakítsa-fejlessze a saját világnézetét. 

Van ennek az életmód-szekciónak egy olyan szelete, ahol az emberek a jó öreg személyiség-zúzó módszerrel operálnak, és valamiféle küldetés szellemében, agresszívan próbálják a népet "felébreszteni", "felrázni". És azt sugallják az embereknek, hogy aki túlsúlyos és/vagy mozgáshiányos, az nem más, mint tudatlan, buta, ösztönlény, akit meg kell menteni a biztos haláltól. Nem ritkaság ez, gondoljunk csak Darnell Krisztiánra, vagy akár Csernusra. Ez egy módszer, és bizonyára nem is rossz módszer, hiszen láthatóan van létjogosultsága. Mondjuk ettől még nekem nem szimpatikus. Nem azt mondom, hogy nincsenek hasonló agresszív érzéseim, gondolataim, amikor szembejön velem valaki, aki példának okáért valami demagóg szarság mögé bújik el a tükör elől.....de eszem ágában nem lenne a képébe ordítani ezt. Ha hozzám fordulna segítségért, igyekeznék úgy felnyitni a szemét, hogy közben nem  fosztom meg az emberi méltóságától. Igaz, ez szigorúan csak elméleti dolog, mert nagy számú eset nincs, ami megtörtént volna, néhány példából meg nem szabad messzemenő következtetéseet levonni. Szóval azt nem kétlem, hogy ez az agresszív módszer lehet eredményes, pusztán nekem nem tetszik. Legfőképp egyébként  azért nem, mert a legtöbb ilyen igehirdetőnek az élete az életmódról szól. Úgy értem, hogy e köré van felépítve az élete. Ez a munkája, ez a hobbija, ez a családja, ez mindene. A fitnesz és a diéta. Már-már megszállottként létezik a tudatos étkezés-tudatos mozgás tengely mentén, és más nem létezik a számára. Most vagy azért, mert beteg, és tényleg megszállottá vált, vagy azért, mert ezt a képet mutatja, mert valahogy fent kell tartania magát, hiszen ebből él.

Csakhogy nem mindenki van rákattanva a témára ennyire. A legtöbb embernek a helyes életmód nem cél, hanem eszköz, amivel eléri a célját. Nem a körül forog minden. Hanem mondjuk van egy élete, amiben szerepelhet munka, család, vagy bármi más. Más, ami fontosabb...ami előrébb való.

Én azt hiszem alapvetően úgy gondolom, hogy nem a legjobb megoldás, ha a helyes életmód válik az ember életcéljává. Kicsit olyan, mintha létrehoznék egy gépet, ami semmi másra nem lenne jó, csakhogy a segítségével létre tudjak hozni egy olyan gépet, ami ami semmi másra nem lenne jó, csakhogy a segítségével létre tudjak hozni egy gépet, ami semmi.....Azt hiszem, én azt tartom optimálisnak, ha a helyes életmód eszköz, és az életem tele van más dologgal, célokkal, emberekkel, alkotással, gondolkodással....mert az ÉLET erről szól. 

Fontos az eszköz is. Továbbmegyek: életfontosságú. De nem maga az élet. Én így gondolom. Uff :)

4 comments:

  1. Az Uff jól hangzik a végén.:):):)

    ReplyDelete
  2. Boldog Új Évet, Alan!
    Gondolom, azért nem nyüzsögnek itt a kommentek, mert mindenki elvonult "AZ ÉLETÉT" élni, legalább így az ünnepek idején:) S hozzám hasonlóan átmenetileg elfeledkezett a csupán eszközről, a diétáról:))) Remélem, nektek jobban sikerült ennek ellenére formában tartani magatokat. A mérlegem az ünnepek előttinél 1 kg-al többet mutat. Ez a korábbi években 2-3 kg is volt, úgyhogy nagyon elkeseredve nem vagyok. Hajrá, új erővel fogjuk újra a pattintott kőbaltánkat és pusztítsuk a zsírt!
    Alan, tetszik a poszt:) Annyit azért hozzátennék, hogy végeztek egy kísérletet, melyben szelíd, ill. erőszakos módszerekkel dolgozó edzők sportolóinak eredményét hasonlították össze. Mindkét edző sportolói sokat javítottak a teljesítményükön mindössze azzal, hogy személyreszabottan foglalkoztak velük. De azok, akikkel veszekedtek, edzés közben megaláztak, még jobb eredményeket hoztak, mint a szelíd edző csoportja:(( A későbbi gyomorfekélyről nem esett szó, pedig akkor lett volna hiteles az egész...
    További kellemes súlytartást, üdv:
    Anonymou

    ReplyDelete
  3. Köszönöm, viszont :)

    A kommentek sem nyüzsögtek, meg a postjaim se :)....én valahogy úgy nézem, hogy "szabin" van az ember ennyire az év végén, azt hiszem legfőképp ezért is nem írtam semmit, meghát ugye családoztunk...:)
    Gratulálok az egy kilóhoz, hidd el, az semmi. Mikor engedje el magát kicsit az ember, ha nem ilyenkor? Úgy gondolom, hogy a családi ünnepekkor, meg amikor nyaralunk (ha), akkor bizony a lazításhoz hozzátartozik a diéta enyhítése is, természetesen ha súlyos elhízásról beszélünk, akkor nem. De az esetet túlnyomó többségében nem erről van szó.
    Igen, jól mutatsz rá, hogy a későbbi gyomorfekélyről nem esett szó, sem a személyiség torzulásáról, vagy bármi utóhatásról. Azért a teljesítmények, és az eredmények mellett nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy van egy életünk is. Nehogy a fürdővízzel a gyereket is kiöntsük :)
    Hajrá 2013 :), köszönöm a kommentet.

    ReplyDelete