Tuesday, 3 October 2017

Egyhangú ételeink - avagy a helyes életmód "sötét oldala"

Unalom, egyhangúság, szürkeség...ezeket a fogalmakat nem sűrűn olvasni , ha életmódváltásról esik szó. Éppenhogy arról szólnak a hírek, hogy micsoda színes,változatos ételek készíthetők, csodálatos saláták, fűszerek, ötletek kavalkádja várja mindenhol az életmódváltó fogyasztókat. Mellé jön még a mozgásos vonal, ami azt mondja: menj az edzőterembe, menj zumbázni, aerobikozni, gyúrni....mikor, hol éppen mi számít menőbbnek. Megismerhetsz másokat is, hasonló gondolkodású embereket, a teremben mindig van valaki, szól a zene, kedvesek, és minden arról szól, hogy jó helyen vagy. Pörgés van, munka, eredmények, édes fáradtság, elégedett kimerültség.

Pedig van egy másik oldala is a dolognak. Mert sajnos nem vagyunk sem időmilliomosok, sem varázslók, sem mérhetetlenül gazdagok, akiknek nem számít a pénz. Mert a változatos, színes, üdítő, tápláló, ugyanakkor kalóriaszegény és okosan összeállított, értékes tápanyagokat tartalmazó ételek általában több időt és pénzt vesznek igénybe az életünkből. Mert a terembe járás úgyszintén idő, és pénz is. És nem arról van szó, hogy az ember sajnálja, hanem arról, hogy sokszor nincs. Leginkább például idő...mert a pénzt még meg lehet oldani, vagy ki lehet játszani. De amikor a sok tennivaló után van mondjuk fél órád, hogy azt csinálj, amit akarsz, nem biztos, hogy neki fogsz állni zöldségeket vágni, meg csirkemellet pirongatni. Lehet, hogy csak ledöglesz egy székre egy kávéval meg a laptopoddal/telefonoddal, és örülsz, hogy nem kell csinálni semmit.

Persze világos, hogy azon nem lehet sokat promózni, hogy az ember fáradt, meg nincs kedve....vagy épp sosem ér rá, vagy pénze nincs elég....mert ugye ezek kifogások, amik ugye hasonlatosak a legkevésbé populáris testrészünkhöz, ami hasonlóan mindenkinek van és mindenkinek büdös.....De tény, hogy az ember nem gép, és van olyan, amikor a kifogás nem kifogás, hanem csak egy érzés, vagy egy olyan körülmény, amit nem tudunk megkerülni.

Na és akkor mi van? Semmi. Az igazi harcosok képesek megküzdeni az unalommal és tudják kezelni az egyhangúságot. Nem ördöngösség. Csak azért, mert egy étkezés nem élvezetes, nem színes, és nem robbannak az ízek a szádban, hanem pontosan ugyanolyan semmilyen íze van, mint az ezt megelőző százezer alkalommal.....csak azért még nem kell sem feladni, sem megcsömörleni, sem fellázadni, sem apátiába zuhanni.

Hanem? Hanem tudomásul venni, hogy ez is van...hogy ez is az életmódváltás velejárója. Megtanulni, hogy az étkezésnek nem kell eseménynek lenni, hanem csak egy fizikai szükséglet, amit ki kell elégítenünk. És nem baj, ha nem kulináris élmény. És nem arról van szó, hogy sosem lehet az, csak arról, hogy nem lehet mindennap az. Onnan kell megközelíteni, hogy ami ritkábban történik meg, annak növekszik az értéke. Ha mindennap extra különleges, szuperfúd ételeket ennénk, egy idő után biztos az is unalmas volna. Tehát ha képesek vagyunk elfogadni és együtt élni az egyhangú ételeinkkel, akkor emelni fogjuk azoknak az alkalmaknak a fényét, amikor kitörünk a megszokott kerékvágásból. Ünnepebb lesz az ünnep, ennyi az egész.

Azt mondják, hogy Einstein-nek is ugyanolyan nadrágjai, ingjei, cipői voltak, így nem vett el az idejéből az, hogy azon gondolkozzon, aznap mit is vegyen fel. Talán az egyhangú ételeink bennünk is eddig fel nem fedezett gátakat szabadítanak fel, és nagyobb agyi kapacitásunk lesz más, értelmesebb dolgokra....például blogolásra :)

Aztán lehet, hogy ez nem egy általános dolog, nem tudom. Én bevállalom, hogy igen, nekem egyhangúak az ételeim. Nem azért, mert nem volna ötletem minden alkalommal kitalálni valami kreatív, új, izgalmas egészséges ételt...volna. De az esetek túlnyomó többségében vagy időm, vagy kedvem, vagy lehetőségem nincs nekiállni és "alkotni"....viszont vannak a jól bevált, rutinból elkészíthető, gyors, és bizonyítottan működő - ám unalmas és egyhangú- ételek, amik megbízhatóan hozzák az adott tápértékeket. Nincs bennük sok izgalom, viszont lehet számítani rájuk.

Szóval a dolog konklúziója számomra az, hogy látni kell, az élet más, mint a színes reklámok, vannak olyan oldalak is, amik nem annyira élvezetesek....de tudni kell, hogy mit miért teszünk, és bizony nagy erő nemcsak a 60 kiló háromszor tizenkétszer fekve kinyomásához kell (nekem legalábbis), hanem a monotónia elviseléséhez is.
 

No comments:

Post a Comment