Sunday, 15 October 2017

Diéta off, gyomorrontás, és készülődés

Gyakorlatilag a hétvégén el is kezdődött az "offos" időszak, hiszen kedden kora hajnalban indulunk, úgyhogy ünnepélyesen felfüggesztettem a diétát. Ez annyit tesz, hogy az offos időszakban nem számolom a kalóriákat, nem dokumentálom, mit eszek, és a mozgásból is csak annyit csinálok, amennyi jól esik. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy akkor reggeltől estig körmöspacalt eszek rákóczi túróssal, hanem hogy ésszerűen, de nem korlátozva eszem. Szóval a tegnapi rántott húsból ezúttal én is ettem, rendesen krumplipürével, rizibizivel...(ha csak egy sima hétvége van, akkor általában ilyenkor natúr szoktam a csirkemelleket megsütni magunkak, pici kókuszzsírral maximum...egy kis mustár meg egy löttyintésnyi fehérbor társaságában, és általában párolt vegyeszöldsget, roasted sárgarépát eszünk mellé....) Délután egy kis baileys-es csoki is lecsúszott, majd vacsorára német borsos sajtot ettem crackers-szel, és isteni mákos túrós tortát, ami cukor nélkül készült. Este már éreztem, hogy valami nem jó....fájt a hasam, gondoltam nyilván sokat ettem, az lehet a gond. Reggel viszont mire végeztem a fürdőszobával, és lementem a nappaliba, szegény V-re a frászt hoztam....hideg veríték, dekoncentrált mozgás, hamuszürke arc, és kifejezéstelen tekintet....konkrétan majdnem sikerült elájulnom, de V gyorsan lefektetett a kanapéra, hozott vizet. Sejthette, hogy nem leszek jól, mert gondosan az unicum is ki volt készítve már (szerencsére előbb kelt, mint én :))

A gyógyital, a fekvés és a víz végül valamennyire konszolidált, a kikészített lavórra nem volt szükség. A fejemet mintha baltával hasogatták volna, a szám kiszáradt, a hasam fájt. V hozott forró teát, adott gyógyszereket, próbált megetetni egy pirítóssal is....de csak lassan sikerült, mert egyáltalán nem esett jól.

Nem értettem mi a baj, hiszen pusztán az a tény, hogy hónapokig tartó diéta után egyszercsak többet eszem, nem ismeretlen, az elmúlt években mindig így csináltam. De mi van ha öregszem, mi van ha cukorbeteg lettem, mi van ha.....totál értetlenül álltam a dolog előtt. Közben el-el aludtam hosszabb -rövidebb időkre...és ugyan ilenkor nem dokumentálom a kajáimat, de azért pontosan vissza tudtam idézni, ahogy fentebb említettem is, hogy mikor, mit és mennyit ettem. Korán keltem, két órát ültem a szobabringán, a kellő vímennyiség is megvolt. Tulajdonképpen kizárásos alapon eljutottunk V-vel odáig, hogy a borsos sajt volt az egyetlen, amit csak én ettem, senki más a családban....megnézte V a dobozt....persze hogy lejárt! Úgyhogy valószínűleg ez lehet a kálváriám oka...

Remélem ma meg holnap rendbejövök, mert kedden hajnalban indul a gépünk....plusz még ha esetleg nem volna elég aggódnivaló, Ophelia hurrikán holnap éri el Írországot....reméljük a gép indulását nem fogja befolyásolni.

A két, országban élő idősebb gyerekünk segít a kisebbek menedzselésében, T majd lehetőség szerint innen jár be dolgozni Limerickbe, K pedig úton van Dublinból már....ő is innen megy majd be az egyetemre, ha muszáj. A fagyasztók csordultig vannak kajával, van rengeteg pizza, paprikás krumpli, chilli con carne, szilvásgombóc, túróspalacsinta, nudli, fánk, rakott krumpli, csirkemell.....egész hétre elég felvágott, sajt, vaj, lekvár, mogyoróvaj.....holnap még feltankolok nekik csokiból, mogyoróból, gyümölcsből, joghurtból is....és természetesen pénzt is hagyunk azért itt a nagyoknak....úgyhogy biztosan nem fog éhenhalni egy gyerekünk sem :D


Soha nem voltunk még ennyi ideig távol a gyereketől....soha a 25 év házasságunk alatt. Nagyon izgi, biztosan meghatározó élmény lesz....

No comments:

Post a Comment