Egyensúly és visszatekintés

Nagyjából hat hete kezdtem el a szisztematikusan aktívabb életmódot. Ami azt jelenti, hogy reggel a szokásos 2,5km futás, naponta minimum egyszer 3*25 hasprés, és a 3*20*10kg bicepsz, mindkét karral. Ezen felül beúszott a képbe a tenisz, de ez változó és időjárásfüggő. Ha esik, nulla, de volt már, hogy 3-4 órát teniszeztem egy nap.

Mindezek mellett az étrendemet úgy alakítom, hogy a cukrot és a lisztet továbbra is kívül tartom az étkezéseimen. Nem úgy, hogy soha egy falatot sem....de például olyan készítményeket elkerülök, amiben hozzáadott cukor van. A szénhidrátot, amit fogyasztok, igyekszem kizárólag zöldség, és gyümölcs formájában magamhoz venni. Kenyér, vagy bármilyen pékáru kilőve, ezeket egyáltalán nem fogyasztok. A kivételek onnan jönnek, hogy például ha a gyerekem megkínál a születésnapi tortájából, akkor eszem egy szelettel. Ez még belefér a saját kereteimbe, legfőképpen azért, mert nem akarok fogyni. Nyilván ha fogyási céljaim lennének, akkor ezeket az apróságokat sem engedélyezném.

Amit fogyasztok: Nyers és zsírmentesen párolt zöldségek, csirkemell (általában natúr megsütve, sóval-borssal, vagy és mustárral ízesítve), gyümöcsök, sajtok (elsősorban light sajtok), mogyoróvaj (lehetőleg organikus, azaz hozzáadott cukor nélküli....igaz a normálisban is max 5% a hozzáadott cukor, és nem kerül háromszor annyiba, de ha lehet, eszem a cukormenteset) , olyan joghurtok, amiben nincs hozzáadott cukor. Számomra kicsit fura, hogy a weight watchers termékek mindegyike tartalmaz cukrot vagy cukorszirupot, őszintén szólva nemigazán értem miért....mert egyébként ezek a cuccok a legalacsonyabb kalóriaértékűek. Ehetek még tojást, sonkát, savanyúságot (ha nincs benne hozzáadott cukor), ezekben gyakorlatilag nulla vagy nagyon kevés a szénhidrát, továbbá rántás/habarás nélküli leveseket.

Nem számolom a kalóriákat, hiszen egyik célom az, hogy ne kelljen számolni meg nyilvántartani. A súlyom jelenleg 82 kiló környékén mozog, amivel első körben elégedetlen voltam, hiszen 76 kilóig mentem le a fogyós időszakban, de mostanra azt hiszem megértettem azt, hogy a tömeget többféleképp lehet értelmezni. Amikor 76 kilósra fogytam, nulla mozgást végeztem. Szó sem volt sem reggeli futásról, sem hasprésről, sem súlyzókról, depláne teniszről. Továbbá pontosan ugyanazokat a ruhadarabokat hordom az elmúlt lassan egy évben. A méreteim nem változtak, illetőleg a mell- és haskörfogatom csökkent, míg a combkörfogatom nőtt. A bicepszem mérete nem, de a formája változott :) Továbbra is 30-as farmert, M méretű inget, és S méretű alsónadrágot/jogging nadrágot viselek. Aztán ugye ha a 185 centis magasságomat veszem, meg a fogyás utáni 10-12 kiló bőrt, aminek a tömege úgy van rajtam, hogy nem zsír, nem izom, csak bőr....és ezt a súlyt levonom a testsúlyomból, (mintha mondjuk leműttetném magamról), akkor a 76-10=66 kiló enyhén szólva nem normális lenne. A bőrömmel együtt mindenestül a jelenlegi testtömegemmel is 25 alatt van a BMI értékem.

A közérzetem kiváló, erősnek érzem magam, és még az évek óta kísérő ganglionom is eltűnt a bal csuklómról. Nem tudom, ennek van-e köze a fogyásomhoz, de nyilván. Amikor belekezdtem ebbe az egészbe, 120-130 kilósra akartam lefogyni. Aztán amikor érzékeltem, hogy kézben tartom a kontrollt, és felfogtam, hogy ÉN DÖNTÖM EL, mikor állok meg, akkor azt mondtam magamnak, hogy a lófaszt fogok 120-nál megállni...és tovább fogytam. Közben egyfolytában azon gondolkodtam, hogy vajon hol kell majd megállnom. Mi a normális? A BMI értékek ideális tartománya elég széles. És akkor számoljam bele a bőrömet, vagy ne....? Végül abban maradtam, hogy a klasszikus testmagasság mínusz 100 képlettel lövöm be magamnak az ideális testsúlyt, azaz 85 kg. Ezt a súlyt 2011 szeptember negyedikén léptem át. Innentől indult tehát az a projekt, hogy olyan életmódot létrehozni, olyan egyensúlyát megvalósítani az étkezés-mozgás kettős tengelyének, ami mellett elengedhetem magam, ehetek bátran, mikor éhes vagyok, és nem kell számolni, nyilvántartani, meg szenvedni, éhezni.

Ez a folyamat még mindig tart. Nem mondom, hogy könnyű, egyáltalán nem az. Nagyon sokat dolgozom rajta, fizikailag is, meg agyilag is. Sok energia, nagyon sokmindent kell átgondolni újra és újra, letesztelni dolgokat, megélni, megtapasztalni a hatásokat, nem csak az élettani, hanem a lelki hatásokat is. De én a magam részéről mindenképpen sikernek könyvelem el, hogy szeptember negyedike óta eltelt közel kilenc hónap, és ha nem is a kívánt amplitúdó mellett, de sikerül a életem autóját sávon belül tartani.