Wednesday, 13 April 2016

Helyzetjelentés, avagy kísérlet a passzív túlélői státusz elkerülésére

Ismét igen régen nem írtam. Sokminden történt az elmúlt egy hónapban, kicsit feje tetejére állt minden, szerencsére pozitív értelemben. Rokonok voltak nálunk két és fél hétig, így értelemszerűen nem száz százalékosan tudtam foglalkozni a mozgással és az étrenddel. Vagy inkább helyesebb lenne úgy fogalmazni, hogy sokat foglalkoztam ezekkel, de nem dokumentáltam mindent...vagy inkább szinte semmit..Ennek ellenére valahogy sikerült formában maradni, aminek több szempontból is örülök.

Mindig, már sokkal régebben is foglalkoztatott, hogy a sok fogyós történetnek mi a folytatása, hogy mi van a fogyás után...mert szinte minden blog, vagy sztori elenyészik, valahogy eltűnik a süllyesztőben. Vagy ha nem, akkor valamilyen módon életben van tartva...hangosan. Mondjuk az "elkövető" nyit egy konditermet, vagy csinál egy show műsort, vagy valami...a lényeg, hogy aktívan csinálja tovább. De mi van a csendes folytatásokkal? Mi van a passzív túlélőkkel? Ők vajon hogy vannak, mit csinálnak? Hogyan alakult az életük, és hogyan élik a hétköznapjaikat?

A saját dokumentációim szerint a fogyásos történeteknek van egy jellemző irányuk. A fogyási diagramoknak egy nagyon tipikus trendje. Elindul a nagy súlyról, hirtelen lemegy az alacsony tartományba, majd kicsit vissza, és némi hullámzással, de megmarad abban a tartományban, ami nem a folyamat legalja, de elég messze van a kezdetétől is.. Számosítva: Elindultam kétszáz kilóról, lementem 76-ig. Most olyan száz körül ingadozik a súlyom, mindig az aktuális történések/állapotok szerint. Nem tudom, vajon másoknál is ez van-e, vagy csak nálam. Ez egyfelől jó, mert amikor 76 kilós voltam, semmilyen fizikai tevékenységet nem folytattam, és elég siralmas állapotban voltam mind állóképesség, mind erő viszanylatokban. De utána jött a kiteljesedett étrend, és persze a rengeteg mozgás. 

Másfelől hazudnék, ha azt írnám. nem zavar, hogy a legkönnyebb súlyomhoz képest majd' 30 kilóval több vagyok...és igenis rendszeresen szükség van mentális tréningre, hogy tudatosítsam magamban, hogy vannak bizonyos logikus és fizikai szintű dolgok. Mint például, hogy teljesítményt csak megfelelő izomzattal lehet elérni, amihez viszont sportolni, edzeni kell, ami ugyebár tömegnövelés, ami azt eredményezi, hogy a mérleg többet mutat. Ugyanakkor mivel nem operáltattam le magamról a megmaradt cuccot, így az akkor is rajtam van, ha alatta n mennyiségű izom van, és akkor is, ha 2n mennyiségű. Ezáltal tehát az izomnövesztés egyben körfogat-növekedéssel is jár, nemcsak súlynövekedéssel.

Ez persze érthető okfejtés....de tűnhet egyszerű okoskodásnak is, meg magyarázkodásnak is. Életem elmúlt 1-2 évében mindenesetre meghatározó kérdés volt/van bennem, hogy mi a helyesebb út: tartani az alacsony súlyt koplalással, és nem mozgással, vagy "túlsúlyos"-nak lenni, és gyúrni, bringázni, túrázni, szóval: élni valahogy. Igen, a második verzió mellett vagyok általában. Mert akar a fene úgy élni, hogy koplalva...mert ha nincs erőm lebringázni mondjuk 50 km-t, vagy arrébb rakni egy harminckilós követ, akkor olcsó közhellyel élve sovány vigasz, hogy s méretű vagyok.

Ugyanakkor az is tény, hogy a társadalom megint nem segít a dolgon. A ruhaméretek S-M-L-XL kategóriái között sokszor alig van különbség. A mentális készültség pl. itt is elkél, hiszen sokszor XL méretű pólót kell vennem magamnak, holott az S is volt már a nekem megfelelő méret. Egyértelműen le van kommunikálva, hogy kétezer kalória kell egy átlag felnőttnek egy nap. Holott a legtöbb ember (függetlenül attól, kövér-e vagy sovány) ennyit egy szimpla reggeli/ebéd vagy vacsora elfogyasztásakor megeszik. Vagy akár eleszeget az étkezések között is ennyit. Az igazság mindig sokkal bonyolultabb, azt hiszem. 

4 comments:

  1. Kedves Alan,
    szerintem igenis fantasztikus, amit elértél és amit azóta is viszel tovább következetesen. A 2012 aug-i fotón látható állapotot "ne sírd vissza". :) Az, hogy az ember folyamatos önkontroll alatt tudja tartani magát, mozog, odafigyel, a legjobb opciók ahhoz, hogy ne menjen 3 számjegyűre a súlya. A továbbiakban is sok sikert kívánok és azt, hogy ne hagyd abba az írást. Ha csak heti 1 embernek segítesz vele (és magadnak is) az már bőven megérte. Üdv, szép tavaszi napokat! Marcsi

    ReplyDelete
  2. Kedves Marcsi, köszönöm a kommentet és a biztatást :) A tavaszi napok ránk férnek, mostanában a szokottnál is több az eső :) Minden szépet és jót Neked!

    ReplyDelete
  3. Köszönöm!
    Az esőből küldhetnétek ide, mert itt már-már aszály van. Nagyon kellene a veteményre az éltető-növelő csapadék! (Ha csak így lehetne rendelni...)

    ReplyDelete