Kognitív esti fény....

Amikor divatba jöttek ezek a helyszínelős sorozatok a tévében, mindig magamban mosolyogtam, amikor azt láttam, hogy a nagy tudású nyomozók kiöntik gipszből az autónyomokat, és a gumi mintázata alapján beazonosítják a keresett kocsit.Típus, évjárat. Azért találtam ezt viccesnek, mert arra gondoltam, vajon a mi kis magyar valóságunkban ez hogyan működne....amikor fiatal suhancként a huszonéves ladáinkon a ki tudja honnan levedlett jó-lesz-az-még gumikkal flangáltunk ide-oda....és nemhogy gyári gumi gyári mintázata nem volt, de a négy gumi négy különböző bordázatú volt, és jó esetben legalább a méret stimmelt ....ott ha valamelyikünk után nyomoztak volna, akkor Horáció mester szemüvegén hiába csillant volna meg a lemenő floridai nap fénye....nem sokat tudott volna meg a tükörradiál nyomokból lol

Persze a 90-es évek Magyarországa más, mint Amerika....nyilván.

Hasonló szkepticizmussal olvasom a sok okos tanulmányt, ami arról szól, hogy tulajdonképpen nem is mi tehetünk arról, hogy sokat és rosszul étkezünk, hanem azok a csúnya körülmények. A tányér mérete, az étel színe, meg a távolsága, a fények, a zene, a tálalás, és sorolhatnám. Tulajdonképpen áldozatai vagyunk a világnak, és a szerencsétlen körülményeknek..... hiszen az amerikai szuper táplálkozástudósok hatvannyolcmillió kísérlettel igazolták, hogy ha észrevétlenül töltik a tányért, amíg a delikvens fogyaszt belőle, akkor sokkal többet eszik. Vagy ha más zene szól a háttérben, meg félhomály van....(Ahogy egy barátom mondaná: ja. lófa* meg esti fény). Vagy ha a feltálalt étkek színkombinációja egyedi.

Nos, én a kis primitív, magyar gondolkodású agyammal legyintek ezekre....persze, a körülmények fontosak. De  kizártnak tartom, hogy pl. én azért voltam kétszáz kilós, mert ezek a típusú körülmények vittek rá.  Naná. hogy a körülmények közrejátszanak....de egész másfélék....mondjuk a pénz, az idő, a problémák. A bankhitel, a munkahelyi gondok, az igazi, nagybetűs gondok....nem az ételek színe...meg az esti fény...ugyebár.

Intézményes szinten van a kifogáskeresés, és a mentségvár-építés. Mindig, mindenkinek van olyan körülménye, ami megállja a helyét, ha okolni kell az elhízást. Igen ritka, amikor valaki olyasmivel magyarázná meg, hogy hát igen, lusta vagyok, meg kényelmes, meg gyenge....mert az emberek nem szeretnek szembesülni a hibáikkal, depláne ha azoknak súlyos következményei vannak. A világ már csak ilyen.