3000

Tavaly május végén kezdtem el használni a strava programot, haladva a technikával. Szeretem, mert pontos, és analizál is, igaz, volt párszor, hogy lefagyott az alkalmazás, de elenyésző számban. A mai bringázásommal örömmel láttam, hogy átléptem a háromezredik regisztrált kilométert. :)

Nem vagyok egy tipikus biciklis. van a fejemen sisak, meg bringáscuccban vagyok, de nem hajolok rá a koskormányra, és nincs nyolckilós karbonszálas bringám, ami többe kerül, mint egy autó. Nekem hagyományos egyenes kormányom van, és még ezzel is néha megfájdul a nyakam, ha hosszabb távot megyek, pedig magasabb a pozíciója sokkal, mint a koskormánynak. A biciklim egy tizennyolckilós hibrid acélszörny, ami olcsó volt, és amikor a középcsapágyat kicseréltettem, akkor a szakember felhívta a figyelmemet arra, hogy tartsam rajta a szemem a lánctól kezdve a váltón át a csapágyakig mindenen, mert az összes cucc gagyi, ami van rajta.....

Na igen, százvalahány euróért ne várjon sokat az ember. De én nem várok. Én a súlyra úgy tekintek, hogy ha nehezebb, annál jobb, hiszen nagyobb erőt kell kifejtenem a mozgatásához, mintha könnyebb lenne. Különben is csak annak van jogosultsága a bringa túlsúlyára hivatkozni, akinek magának nincs semmi túlsúlya sehol...

Szóval én az a fajta pali vagyok, akinek még ha van is pénze, egyszerűen nem akaródzik többezer eurót invesztálni egy biciklibe. Akkor abból a pénzből elviszem a családot nyaralni. Vagy lecserélek pár bútort. Vagy a kocsit. Vagy mittudomén, de sokmindenre költeném el előbb, mint biciklire. Én nagyon happy vagyok az én kis acélhuszárommal, éshát amint a mellékelt ábra mutatja, már több, mint 3000 kilométert megtettünk együtt, 2015 május 25-e óta.

Mindig vannak kisebb kitűzött céljaim, ilyen volt például a száz kilométer egyszerre. Megvolt, jó volt, de asszem sokszor nem fogok egyszerre ennyit menni. 40-50 kilométer egyszerre kényelmes, kellemes, pont elég. Utána már kezd fájni a hátsóm, a csuklóm, a térdem....hiába, egyrészt már 44 vagyok, másrészt ugyebár nem szabad elfelejteni, hogy nagyon sokáig éltem 200 kilóval, és azt ugyebár nem lehet büntetlenül. Nyilván a csigolyáim, az ízületeim sem felejtenek.

A szinte gyermeki öröm viszont minden alkalommal az enyém, amikor biciklizek. És persze nagyon jó érzés a tudatában lenni annak a képességnek, hogy minden gond nélkül helyet tudok változtatni 100 km-en belül, benzinköltség és autó nélkül is....ha úgy akarom :):):)