Ha valamiben nagyon elmélyedek, hajlamos vagyok egy idő után kicsit csőlátás üzemmódra kapcsolni...de szerintem ez nem egyedi eset. Annyira be tudja az embert szippantani ez az egész, mint valami örvény. Pedig néha nem árt megállni, és hátralépni párat. Hallgatni a kívülállókra, megvizsgálni objektív szempontok alapján a számokat.
Persze ha valaki testsúlyproblémával küzd, az ugyebár jó eséllyel párosul testképzavarral, önértékelési problémával, vagy valamilyen egyéb mentális gonddal, ami a túlsúly hátterében húzódhat. Tehát a fogyás/súlymegtartás folyamata lehet egyben gyógyulás is, de magában hordozhatja a csöbörből vödörbe effektust is. A világtörténelem látott már olyat, hogy elhízásból anorexia lett...
Summa summarum, megint változtattam kicsit. Újból nekifutok annak, hogy úgy létezzek, hogy közben nem látszódok/érzem magam mániákus idiótának, aki mindent kimér, kiszámol, analizál, és archivál. Nem könnyű, de bizonyos sarokpontokhoz igazodom azért. Például hogy nem eszem cukrot és finomlisztet. Na és persze a napi 2 órás aerob mozgás is megvan, és a kevésbé rendszeres súlyzós edzés.
Ennek a vonalnak a mentén aztán legutóbb egy újabb fajta kókuszgolyót csináltam, ezúttal dióval és vaníliával. Kókusz, dió, vanília, eritrit. És egy kis fehér Bacardi...az eredmény isteni finom, cukormentes édesség, amiből egyszerre nem lehet sokat enni. Mondjuk nem is baj, mert kb 50 centre jött ki darabjának a költsége :D:D:D
No comments:
Post a Comment