46

Azt hiszem, a szülinapomon nem szoktam ide bejegyzést tenni, úgyhogy most ezt a szokásomat megtöröm, és posztolok. Ma lettem 46 éves. Érdekes egy korszak ez egy ember életében, én lélekben sokkal fiatalabbnak érzem magam, viszont ha azt nézem, mi minden van már mögöttem, akkor ennél öregebbnek gondolnám magam. 

Nézegettem a régi fényképalbumokat adattárolókat, ezekről a napjaimról...és kicsit furán arra gondoltam, hogyha most valaki idejönne, és felajánlaná nekem, hogy a 10 évvel ezelőtti testemet visszakaphatom a mostaniért cserébe, hát a cirokseprűvel kergetném el nagyon gyorsan. Ez egyfelől jó, másfelől nem az, hiszen ez azért biztosan nem normális.

Mindenesetre szeretném tartani ezt a trendet, és nagyon nagy sikeremnek könyvelem el, hogy meg tudtam tartani az eredményeimet, és sikerült nem visszahízni. Nem tudom, mit hoz a jövő, de azt már elkönyvelhetem, hogy nyolc év telt el, amióta belekezdtem ebbe, és az elmúlt nyolc év során egyszer sem szaladtak vissza velem a lovak.

Mostanában megfigyeltem, hogy jellemző attitűdje az embereknek, hogy pl. valaki bever egy szöget a falba, és a szög nem görbül el, és mellé sem ütött egyszer sem, már esik is ki a kalapács a kezéből, és megy tanítani, oktatni, előadásokat tartani a helyes kalapács tartásról, a megfelelő mozdulatsorról, a szögfajták kiválasztásától, az optimális munkapozíció felvételéről, és az ideális munkavédelmi öltözékről. Hiszen már szakértő...már mester. Ezt én nagyon szkeptikusan nézem, mert a lefogyás nagyon kényes téma, és a többség sajnos elbukik, és visszahízik így vagy úgy. Dicséretes, ha valakinek nagy az önbizalma, és bízik abban, hogy egy elindult folyamat sikeresen be is fejeződik....de nem kéne megbizonyosodni előbb, hogy minden rendben? Hogy képes vagyok arra, amit nekiállok oktatni? Nem kéne alapból azt gondolni, hogy pont a triviális dolgok érthetőek mindenki számára, és pont az, amit tanítani, oktatni, tanácsolni lehetne...az éppenhogy az, ami nem triviális, ami nem egyértelmű, ami a legnehezebb része egy életmódváltásnak....a hosszú távú eredménymegtartás?? Ebben a kérdésben az lehet hiteles, aki ezen a téren is letett valamit az asztalra....de mára ott tartunk már, hogy minden sarkon fürtökben lógnak a kócsok meg az életmódtanácsadók, de olyan hegedűn akarnak muzsikálni, aminek a fáján tavaly még a rigó fütyült...

Jó lenne, ha az én sztorim mögött az lenne, hogy hát kérem, egyszer lefogytam, és azóta élem az életem gondtalanul, és normális emberré tudtam válni....de nem így van. Folyamatos harc ez, egy hullámzó állapot, oda-vissza jövök megyek egy súlytartományon belül. Van, amikor nehezebb vagyok, van amikor könnyebb. És ha kicsit eleresztem a gyeplőt, akkor bizony a lovak elszaladnak, mese nincs.

Sokszor próbáltam már sokféle módon megoldani, hogy ne kelljen a szoros kontroll, de eddig valahogy mindig elbuktam. Ha nincs kontroll, akkor nincs se fogyás, se súlytartás, nekem ezt dobta a gép. Ettől függetlenül megoldom, de mondom, folyamatos munka, és nincs megállás. Illetve ha van, akkor utána mindig vissza kell dolgozni a felszaladt kilókat.

Közben nem is baj, mert úgyis változunk, öregszünk, romlanak az ízületeink, lassul az anyagcserénk, őszül a szakállunk, mittudomén....szóval a kontroll hasznos segítség, és különben is ...életmódváltásról beszélünk, szóval simán úgy is lehet nézni, hogy ez maga az élet módja, ahogy az ember folyamatosan görcső alatt tartja az étkezési/mozgási szokásait. Ezzel a gondolattal be is fejezem a posztot....Az évek múlásával legyünk egyre jobb formában mindannyian, ezt kívánom mindnekinek aki erre jár!