Felelősek vagyunk az álmainkért...?

Felelősek vagyunk-e az álmainkért? Az oké, hogy álmodounk, álmodozunk valamiről. Az is oké, hogy elképzeljük a megvalósulást. De vajon megteszünk-e mindent, ami tőlünk telik....azért, hogy elérjük az álmainkat, a céljainkat? Nem feltétlenül az életmódváltásra, a fogyásra gondolok, de minden másra is akár. Ami fontos lehet az életünkben.

A tények makacs dolgok, ahogy egy kiváló barátom szokta volt mondogatni. Tény, hogy sok túlsúlyos ember él. Tény az is, hogy egészségesebb, kockázatmentesebb, és élvezetesebb tud lenni az élet, ha az embernek nincs (akkora) súlyfeleslege. Tény, hogy nincs titok a körül, hogy mi kell ahhoz, hogy a súlyfeleslegtől megszabaduljunk. És sajnos az is tény, hogy sokaknak mégsem megy.

Egy adott embernél vajon ki milyen százalékban tenné felelőssé magát az embert? Felelőssé azért, amiért túlsúlyos? Persze alapkérdés, hogy kit érdekel, de most az elv kedvéért csak azokra gondolok, akiket igen. Tehát akik szeretnének lefogyni, és súlyfelesleg nélkül élni, egészségesebben, könnyebben, kisebb kockázati tényezőkkel.

Ha azt mondom, ő tehet róla, akkor áldozathibáztatást követek el? Mennyiben tekinthető áldozatnak egy túlsúlyos ember? Mikor kellene betegnek tekinteni őt, vagy a szerencsétlen körülmények elszenvedőjének?

Nos, én azt gondolom, hogy ez minden egyes esetben változhat, de van azért valami, ami közös pont. Az egyén szempontjából igenis fontos, hogy ő maga vajon mindent megtesz-e azért, hogy lefogyjon, vagy csak álmokat kerget. És ezt mindenkinek önmagában kell eldönteni, nem kifelé. Mert kifelé pillanatok alatt vagonszám lehet a kifogásokat gyártani, amiből néhányuk még akár mentség is lehet...de önmagunknak minek hazudni? Önmagunknak kell feltenni a kérdést, hogy mit vállalunk be az álmainkért? Vagy inkább úgy teszem fel a kérdés: mit nem vállalunk be az álmainkért?