Testpozitív. Ez a mai korban trendi kifejezés azt jelenti, hogy valaki pozitívan viszonyul a testéhez, illetve inkábba a megjelenéséhez, a kinézetéhez. Tele van a média, különösképpen az online közösségi területek (pl. instagram) olyan emberekkel, akik büszkén teszik közzé a testükről készült előnytelen képeket, felvállalva ezzel azt, hogy nemcsak az lehet szép és kívánatos, amiről a divatszakma úgy gondolja.
Illetve a divatszakma is azért változik, hiszen - mondjuk egyenlőre inkább a hölgyek tekintetében- sokan "futtatnak" oversize modelleket is, pont azért, hogy ne érhesse őket az a vágy, hogy hamis példaképeket gyártanak a fiataloknak.
Értem én, a szépség relatív, kinek ez tetszik, kinek az. De ugye a másik oldalon ott van az egészség...hogy mi egészséges, és mi nem az. Hol a határ? Zömében persze fiatalok vállalják fel mosolyogva a narancsbőrös combjaikat, vagy az úszógumit deréktájon....de mi lesz velük néhány évtized múlva? A túlsúly problémákat okoz a mindennapi életben ugyanúgy akárcsak az emberi testben. A helytelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód, az eltunyulás, a gyakori önkényeztetés....ez oda vezet, hogy a szervezet egy idő után nem tudja kompenzálni a "rossz tartást", és feladja. És jön a cukorbaj, a keringési gondok, a meszesedés, az arthritis.....és az idő kerekét nem tudja senki visszaforgatni.
Azt hiszem én úgy vélem, hogy ha valaki egészségesen él, egészséges ételeket eszik, és rendszeresen mozog, akkor lehet testpozitív, hiszen minden rendben van, és ha urambocsá' van rajta néhány kiló extra, akkor valóban helye lehet a kérdésnek, hogy na és akkor mi van? Akkor már egy társadalom által erősen befolyásolt, de alapvetően szubjektív dolog, hogy mi is a szépség. Rubens korában is más volt az ideál, és ma is más.
Nyilvánvalóan a DNS-ünkben ahogy az összes fizikai jellemzőnk, a testömmegünk/alkatunk/súlyunk/megjelenésünk/alakunk is be van kódolva, és ugyan már miért ne lehetne, hogy ez egyedi, és nem egy fix szám, kiszámolva a magasságból meg egyéb adatokból. Nem vagyunk futószalagon gyártott dobozok, mindenkinek egyedi az ujjlenyomata, egyedi az anyagcseréje, és így a külső megjelenése is. Már persze abból a szempontból, hogy mi számít "jó"-nak...
4 comments:
Jesszusom, ne sokkolj! Majdnem kiköptem a kávém az első kép láttán! :D:D:D
Tudod, ahányszor elmegyek orvoshoz ( ritkán fordul elő szerencsére) mindjárt azt kapom a pofámba, hogy fogyjak le! Azt nem kérdezi meg, hogy mik a szokásaim, mit eszek, hogy élek, mennyit mozgok egy nap stb.stb...pedig szerintem azért ezt is kellene, hogy tényleg összeálljon a kép az emberről magáról. Hogy ne csak a kilók és a BMI-k szerint bíráljanak el. Tudom, hogy érted miről akartam most beszélni. :)
Abszolút értem. Régi vesszőparipám, hogy az orvosok zöme a túlsúlyos pácienst nem veszi komolyan, merthát előbb fogyjon le :-/....Volt egy tündéri ismerősünk, egy ultracuki, nagyon kedves csaj,....sokat fájt a dereka szegénynek...olyan kis molett csaj volt, nem volt elhízva, hanem az a duci típus...mondjuk mint a Cseke Katinka...vagy Bette Middler....aztán a derekával csak elment orvoshoz. (Németországban) Kórházba utalták, és soha nem jött haza. Kiderült, hogy beteg, utolsó stádiumban van. Három hét alatt elment. 60 éves volt. Sokszor volt dokinál Magyarorazágon is a dereka miatt, de sehol nem vették komolyan, mert mindenki azzal volt elfoglalva, hogy tessék lefogyni :-(
Ó ez nagyon szomorú :(:( Igen, erről beszélek, hogy nem keresnek okokat, miérteket, felállítanak egy sablon oszt jól van....Egyszer tűdőgyulával feküdtem bent a kórházba, aztán hajnalban jöttek, hogy menjek szúratni. Mondom, én tüdőgyaulladással vagyok itt nem cukorral...nem baj akkor is. Az egész kezelés alatt azt akarta bebizonyítani a dokinő, hogy mivel dagi vagyok nyilván cukorbeteg is...hát nem. :)
:-/
Post a Comment