Mi van, ha....?

Biztos sokan ismerik az érzést, amikor ráállunk a mérlegre fogyást várva, de az többet mutat, mint amit elvárnánk tőle. Nyilván velem is sokszor előfordult, és gondolom lesz is ilyen még...most leírom, én ilyenkor mit teszek...

Első körben végigellenőrzöm, hogy a mérési körülmények megegyeznek-e...azaz: mikor állok rá a mérlegre, milyen ruha van rajtam. Aztán felteszem a kérdést, hogy csak egyszer álltam rá, vagy többször is? Hiszen egy mérés nem mérés...ugye? Én minden alkalommal háromszor állok rá a mérlegre, ha mérem magam, és csak akkor fogadom el az eredményt, ha ugyannyit mutat. Ha mindezek mellett is olyan az eredmény, amire nem látok okot, akkor végignézem a nyilvántartásomat, hogy az egyes napokon miket ettem, és ellenőrzöm a számításokat, hogy nem tévedtem-e valahol. (Nagy rutinnal az ember háta mögött ilyen igen ritka). Aztán végigveszem magamban a víz mennyiségeket. Tartottam-e mindennap a penzumot, és nem volt-e szünet vagy fennakadás a vízbevitelben. Ha itt is minden a szokásos, akkor megnézem a rögzített értékeket. Kalória, mozgás, esetleg CH...az elmúlt hetem úgy alakult, hogy átlagosan napi 1573 kalóriát fogyasztottam, miközben átlagosan naponta 77 percet kardióztam.  A hét elején napi 5 gramm CH volt a bevitel, aztán volt a rosszullétem, és leálltam a ketóval, tehát a hét második felében 130 gramm CH-t fogyasztottam napi szinten. Ez sem olyan sok egyébként. Ha ezen is túl vagyok, akkor mérlegelem magamban, hogy esetleg fogyasztottam-e olyan ételt, ami okozhat felfúvódást, székrekedést, folyadékmegkötést ,bármi olyat, ami okozhatja a nem várt súlygyarapodást. Ha itt sincs semmi érdekes, akkor elgondolkodom azon, nem lehetek-e beteg, mert lehet hogy van egy kis torokfájás, prüszkölés-köhögés, ami fel sem tűnik sokszor az embernek, de ugye ha valami vírus vagy baktérium garázdálkodik bennünk, akkor már megváltozhat az anyagcsere. Ha továbbra is semmi, akkor lehet analizálni a tápanyagbevitelt, az én mostani esetemnél a legvalószínűbb a CH, mint ok, hiszen a hét elején ultra kevés volt, aztán az utolsó napokban hirtelen emelkedett. Talán ez az ok, nem tudom. Az is lehet, hogy az utolsó napokban már csináltam súlyzós edzést is (a ketó után), és ez befolyásolta, nem tudom.

Látható, hogy bőven van min agyalni ha ez történik, és rengeteg minden befolyásolhatja a pillanatnyi tömegünket...rengeteg olyan, amit ki tudunk deríteni, és sajnos sok olyan is, amit nem...mindenesetre a legfontosabb dolog, hogy nem szabad sem letörni, sem feladni, sem elkeseredni....tovább kell menni az úton, amit magunknak kijelöltünk. Ha a súlynövekedés trend jelleget vesz fel, azaz legalább 3 héten keresztül folyamatos lineáris emelkedést mutat, akkor lehet mondani, hogy valami nem jó, valamin változtatni kell. Persze akkor sem úgy, hogy akkor szarni mindenre, feladni mert úgysem megy....ugye.

Amúgy a ketót befejeztem, mert nem tetszett benne a sok zsír. Nem tetszett benne, hogy egész nap energia nélkül voltam, nem tudtam/mertem/akartam edzeni se, csak kardióztam mindig. Nem tetszett, hogy állandóan fáradt voltam, hogy gyakran fájt a fejem, és rosszkedvűbb is voltam. Ez persze nem jelenti, hogy a módszer nem jó, csak nekem nem vált be.

Maga a módszer nagyon megosztó...és ugyebár önmagunknak kell tudni eldönteni, hogy mit és kinek hiszünk, és miért. Ha már nem vagyunk szakemberek....de közben vannak szakemberek ott is, ahol mellette, és ott is ahol ellene érvelnek. Mindenesetre a magamon tapasztaltak nem tetszettek. Valószínűleg nem csináltam elég jól, vagy tökéletesen, nem tudom, de talán mindegy is már.

Most valahogy úgy látom, hogy pusztán a fogyás az energia(kalória)-deficittel valósul meg, és erre kell törekednie annak, aki fogyni akar. Ha ez megvan, akkor a fogyás mikéntje, sebessége, görbéje, stb...múlhat azon, hogy most azt a kevesebb energiát  ketóval, vagy paleóval, vagy CH hintával, vagy intermittent fasting-gal, vagy káposztalevessel, vagy búzafűlékapszulakivonattal, vagy lándzsás utifűsziruppal, esetleg milkacsokival, nutellával, vagy szárított spirulina platensis-szel viszi be.

Ki mitől érzi magát boldogabbnak, vagy effektívebbnek. De a csapda ott van, hogy egyik módszer sem ad arra lehetőséget, hogy energiadeficit nélkül fogyjunk le...mondom én úgy, hogy alapvetően egy bullshit-nek gondolom ezt az egész napi ajánlott kalóriamennyiség dumát. Beleálltam én már (nem is) egyszer kétszer ebbe...de ugye amikor utánamentem akkor kiderült, hogy ezt nem tudományos alapon , hanem fogyasztási adatok alapján kalibrálták be, szóval....engem azért ez nem győz meg. Rengeteg ember van, aki nem kövér, és nem 2000 kalória körül eszeget, hanem kétszer, vagy háromszor annyit. Továbbá senki se mondja, hogy mindegy a forrás. Értem én, valahogy számolni kell, de nyilván más 500 kalóriányi hús, zöldség, vagy gumicukor...mondjuk.

Olyan csodamérleg kéne, amire az ember rááll, és az egyből tudja az elmúlt napok mozgását, munkáját, az elfogyasztott kaják minőségét, idejét, mennyiségét, tudja azt, mennyire vagy fitt, erős, milyen a lelkiállapotod, és mindezek alapján - nem egy számot mutat, hanem mondjuk azt mondja:

" fasza gyerek vagy, ügyes voltál, menj, élvezd az életet!"  

Sajnos a mérlegek nem ilyenek, és ostoba számokat mutatnak csak. És a számok mögött lehet sokminden olyan is, ami nem a lerakódott háj, mert nem tartottuk be a diétánk szabályait, hanem megnövekedett izom, vagy felhalmozódott víz, vagy ki nem ürült salakanyag....vagy mittudomén. Egy mérleg nem tud dialektikusan gondolkodni. Viszont mi, emberek igen, úgyhogy a remény nincs veszve :)