A Qi-gong és egy bizonytalan teória alapjai

Annak idején Dr. Wu Bin Jiang óráira járva sajátítottam el a Thai Chí alapjait, amit akkoriban még Qi-gong nak neveztek az emberek. A Qi, kiejtve (csí) ugyebár az erőt, energiát jelenti, a Gong pedig gyakorlat. A professzor úgy magyarázta el, hogy az emberi test két irányból kaphat energiát, a földből és az égből. A földből étel és ital formájában adjuk az éltető erőt, míg a kozmoszból például a qi-gong segítségével. A belső szerveknek mind van egy virtuális "edényük", amiket meg kell tölteni energiával. A gyakorlatok ezt a célt szolgálják. Ha egyszer feltöltöttük az adott szerv energiaszintjét, akkor hiába folytatjuk tovább a gyakorlatot, ártani ugyan nem ártunk vele, de mint ahogy egy kétdecis pohárba is hiába öntünk egy vödörnyi vizet, a szerv energiaedényébe is csak annyi fér, amennyit képes befogadni.

Az elmúlt két hét alatt folyamatosan dokumentáltam azt is, hogy hány kalóriát eszek, és azt is, hogy hány kalóriát égetek el a gépeimen. Ennek a két hétnek a végső balansza úgy alakult, hogy mínusz 23 000 kalória jött ki.  Ha kiszámolom az ismert adatok alapján, jelesül hogy hétezer kalória egy kiló zsír, akkor bizony alhangon három kilót kellett volna fogynom ez alatt a két hét alatt. Nos, megdöbbentő, de nem így történt. A súlyom nem változott gyakorlatilag semmit. Az egyik héten negyven dekával kevesebb voltam, a másikon harminccal több. Tehát mondhatnám, hogy a két hét alatt tíz dekát fogytam, de azt gondolom, ez inkább a szintentartás kategória.

De akkor mi a helyzet a sok mínuszos kalóriával...:??

Sokat törtem a fejem azon, hogy megértsem a folyamatokat, és tudom, hogy teljes mértékben sem én, sem nálam sokkal okosabb emberek sem tudják teljesen pontosan megérteni az emberi testben zajló eseményeket, de valamiért nekem a kínai professzor példája jutott eszembe. A sok mozgás- diéta-fogyás nyomvonalra próbáltam beilleszteni valahogy azt a fizikai törvényt, miszerint egy kétdecis pohárba ha beleöntök három deci vizet, abban akkor is csak két deci marad meg. 

Sarkítva a dolgot, tegyük fel, hogy egy 2000 kalória alapanyagszükségletű ember mindennap eszik 2000 kalóriát, és mellette lemozog másik kétezret. A napi egyenlege tehát -2000 lesz. Ha ezt így folytatja hosszú időn keresztül, vajon mi történik? Éhen hal? Nem hinném, hiszen megadja a testének mindazt az energiamennyiséget, amennyi kell az anyagcseréjéhez. Most jönne akkor az, hogy a plusz mozgással többet éget el, de akkor sem történne meg az emberünkkel, hogy elenyészik, és krónikus energiahiány miatt megszűnik létezni. Tehát valami olyasmi konzekvenciát tudok levonni a dologból, hogy ha megadjuk a testnek, ami kell, tehát a szükséges kalóriát, a megfelelő arányokban (értem ezalatt, hogy nem csokis keksz formájában megy a kalória, hanem ch elsősorban gyümölcsből, zöldségből, zsír lehetőleg ún "jó" zsírból, és megfelelő mennyiségű fehérje), mellette akármilyen mennyiségű mozgást foganatosítunk, nem fogyunk (el), "csak" tartjuk a súlyt.

Úgy is fogalmazhatom a dolgot, hogy fogyni csak akkor lehet, ha az alapanyagcserénél kevesebbet viszek be. Tök mindegy, mennyit mozgok. Már a fogyás szempontjából tökmindegy. Most lehet, hogy ez nem hangzik valami nagyon tudományosan....de ezek az én tapasztalataim.