Kétely

Egy ismerősöm mesélte, hogy hazalátogatott nemrég a szüleihez, és valahogy szóba kerültem én, ill. a fogyásom története. A blogomat is megmutatta az otthoniaknak az illető, akik fölényesen nevetve közölték az ismerősömmel, hogy nehogymá' elhiggye, ilyen nincs....Pfff. Az ismerősöm bizonygatta, hogy dee, van, személyesen ismeri az illetőt, és tényleg...de hiába törte magát.

Hát, mit is mondhatnék...én ezt a blogot azért kezdtem el vezetni, hogy belekiabáljam a világba, hogy hahó emberek...! Meg lehet csinálni! Nem kell hozzá gyomorgyűrű, nem kell hozzá csodakapszula, nem kellenek hozzá milliók. Itt vagyok én, az élő példa, a közel két mázsámmal, amennyi voltam. Képes voltam lefogyni úgy, hogy nem vonultam kolostorba, nem szedtem gyógyszert, még csak orvos sem látott egyszer sem.

Tudom én, hogy aki ide keveredik, az sokszor azért kerül el jó nagy virtuális ívben, mert nem tetszik neki az, amit lát. Mert mindig az a vége a sok okoskodásnak meg következtetésnek, hogy mese nincs, szembe kell nézni önmagunkkal. Az életmódunkkal, az étkezési szokásainkkal, a mozgási szokásainkkal. A megevett kalóriákkal. És igen, tudomásul kell venni, hogy nincs kompromisszum. Nincs olyan kenyér, vagy csoki, vagy chips, ami nem hizlal. Tökmindegy, mennyibe kerül. Egyszerűen vannak ételek, amiktől az ember elhízik, hacsak nem sportol. Ezekben a dolgokban nincs semmi új. Az újdonság sokaknak pont a hozzáállás megváltoztatása lenne. Sok-sok ember küzd a kilókkal, vergődik az egyik méregdrága "szuper fogyasztó light" terméktől a másik "csoda rezegtető-ultrahangos-szuperszónikus fogyasztógépen" át a harmadik "legújabb szuper diétáig". Holott a kulcs kizárólag saját magában van, és "mindössze" a saját határainkon kell túllépni.

Nyilván sokkal könnyebb legyinteni az egészre, és kamuként tekinteni azokra az esetekre, amilyenek az enyémhez hasonlók. Könnyebb elbújni a kifogások közé, és sokkal könnyebb együttérzést kelteni másokban, a visszatartott levegő-típusú diétákkal, az éhezéssel, és sokkal könnyebb széttárni a kezünket, hogy hát kérem rajtam már csak a gyomorgyűrű segíteni, de arra nincs pénzem. Könnyebb elfordítani a fejünket a megoldástól, mint magunkba nézni őszintén, és elismerni, hogy valamit szarul csinálunk.

Nem fényezem én magam, hiszen ugyan milyen alapom lenne rá? Közel húsz évig voltam súlyosan elhízva. Küzdöttem, szenvedtem, és csípőből indított kifogásokra építettem fel a bombabiztos elméletemet arról, miért vagyok kövér. Sokszor és sokféleképp írtam én már erről. Szóval nem én vagyok az, aki oszthatja az észt. Én inkább az volnék, akinek a kárán az okos tanul....ha tényleg okos. 

Nem vagyok kamucsávó. Igazi élő pali vagyok, (Ugye csibe? :-))aki tényleg közel két mázsáról fogyott le, és aki tényleg nem vett igénybe semmilyen segédeszközt. A blogom teljesen őszinte. Családos apuka vagyok, egy csomó kölyökkel, akik előtt a szemem kisülne, ha publikusan vetítenék valami kamu, hazug világképet.