Klasszikus mondás, hogy meg kell tanulni vágyakozni az után,
ami a miénk. Én kiegészíteném: meg kell tanulni vágyakozni azután, ami sosem lesz
a miénk. Úgy értem, hogy megérteni azt, ami elérhető, és felfogni azt, ami nem.
Hogy tisztában lenni azzal, ami csak vágy maradhat csupán, valóság sosem.
Vágyakozni lehet persze, de tudni kell, mi maradhat csak vágy, és mi az, ami
megvalósítható. Vágyakozhatok eljutni a Mars-ra, vágyakozhatok arról, hogy egy
Lamborghinit vezetek, vágyakozhatok arról, hogy 18 éves szépségkirálynők
legyeznek pálmalevelekkel Hawaii tengerpartján, miközben gin-tonicot
szürcsölök, és mindenki a parancsaimat lesi. Vágyakozhatok azután hogy a testem
egy 20 éves teste lesz – de az igazság az, hogy ezek egyike sem válik valóra.
Sosem.
Ez nem jelenti azt hogy vágyakozni rossz dolog. Nincs benne
semmi rossz. Csak tudni kell, mi az, ami után vágyakozunk, ennyi. Álmodozni
lehet arról, hogy lottóötöst nyerünk, ki ne álmodozott volna róla? Még azok is,
akik nem lottóznak….de arra építeni nem lehet, hogy mondjuk akkor teszem rendbe
az életemet, amikor majd nyerek a lottón. Úgy gondolom, egy egészséges ember
tisztában van a helyével a világban, érti a környezetét, tudja honnan jön, merre
tart, és tudja mi a valóságos, mi pedig nem az. És azt is tudja, hogy a vágyai
reálisak-e….megvalósíthatók, vagy nem.
Mindannyian láthatunk olyan ellenpéldákat, akik –
rendelkezve az erre elég anyagi lehetőséggel- kergetik a fiatalságukat, és
szénné műttetik magukat, hogy tökéletes legyen az arcuk, a mellük, az orruk…hogy
ne legyenek ráncaik. És mellette őrült módon diétáznak is persze, hogy
elhitessék a világgal, na és persze magukkal, hogy náluk megállt az idő, és
hiába 50 évesek, a testük akár egy húszévesé. Igen, sok ilyen van….rajtuk nevet
a világ.
Mindig azt vallottam, hogy egyensúlyra kell törekedni,
megtalálni azt a közepet, ami egészséges, ami reális, ami kivitelezhető.
Biztos, hogy összetett egy ember megjelenése, és hiszem, hogy a külső valahogy
kapcsolódik a belsőhöz is. Sokan mondják, hogy az elhízás mögött mindig van
valami lelki ok. Én rengetegszer elemeztem magam, hogy nálam mi lehetett az….és
végül nem jöttem rá. Tippeim vannak, de nem jöttem rá, pontosan mi volt az oka
annak, hogy elhíztam. Úgy értem a lelki oka, mert a gyakorlati ok az
nyilvánvaló…természetesen a sok eves és a kevés mozgás vezet az elhízáshoz, ez
triviális…de hiszem, hogy mindig van valami spirituális ok is a háttérben…
Bolondság lenne azt gondolni, hogy a megjelenés, a
testtömeg, az alkat…hogy ezeknek nincs genetikai determinációjuk. Minden
tulajdonságunk be van kódolva a génjeinkbe….a szemünk színe, a hajunk színe….minden
apró kis dolog, miért pont a testalkattal kapcsolatos részletek ne lennének
meghatározva előre? Biztos, hogy az anyagcsereműködés egészséges határain belül
a testünk ezt a bekódolt alkatot preferálja. Ha ettől el akarunk térni, akkor “meg
kell erőszakolni” a genetikánkat, és ellene kell menni mindennek. Én ennek
tulajdonítom azt, amikor valaki úgy érzi, hogy fogynia/híznia kéne (10-15%-os eltérésnél….nem kóros mértékű
kövérségnél/soványságnál), de csak extrém erőfeszítéssel tudja elérni azt az
állapotot, ami szerinte optimális. El tudja érni, de nagyon nehezen, sok
szenvedéssel. Itt jön be, hogy a genetikai sokféleség nem passzol az adott
társadalmi elvárással…jelesül, hogy egy nő akkor “modell alkat”, ha
csontsovány. Bár az utóbbi időben jelen van a másik –szerintem nem kevésbé
veszélyes- trend, miszerint fogadd el magad, nem baj ha ötvenes a béemmíd…így
vagy szép ahogy vagy…
Úgy gondolom, egyik sem jó….hanem a “jó” az egy olyan
tartomány, ahol a test funkcionál normálisan, ahol az erőnlét megvan, a
tápanyagok mennek befelé és mozgás is van. Ezen tartományon belül már csak az
egyén maga gondolhatja magát túl kövérnek/soványnak, ami persze sokmindenre
visszavezethető.
1 comment:
Ez megint egy "Big Like" poszt volt!
Post a Comment