Húsvétség

Jön a Húsvét. Megint. Szerencsére nem derült égből, villámcsapásként, hanem előre jól sejthetően. Ettől persze nem lesz könnyebb sem a fogyózóknak, sem a súlytartóknak, ez biztos. Depláne ha valaki nem egymagában van, hanem családi körben hömpölyög a grande szénhidrátfolyam. Mert ha egymagam vagyok, csinálhatok valami programot magamnak, elmehetek túrázni, ilyesmi....de ugye nálunk például még az ártatlanság utolsó éveiben tudjuk együtt várni a Húsvéti Nyuszit.

Na és persze a szokásos ünnepi menük.....sonkatál, majonézes saláták, egybesült fasírt, fonott kalács, zserbó, ésatöbbi, ésatöbbi. Tulajdonképpen nincs újdonság ebben sem, "csak" egy szokásos sátoros ünnep. 2010 Január, és 2011 november között fogytam le annak idején, ebben az időszakban bizony vastagon benne volt Karácsony is, Húsvét is, és végig tudtam csinálni úgy, hogy egy árva falatot sem ettem semmiből. Ami egy dolog, de mindezt úgy megoldani, hogy az illatok, a látvány az ott van az ember szájában....illetve sokmindent én magam készítettem el...hát nem volt egyszerű. Egyfajta pszichodráma tesztnek is fel lehet fogni....

Azonban ilyen csak egyszer volt, és soha többé nem lesz, mert soha többé nem fogok újra olyan mértékű súlytöbblettel rendelkezni, hogy az ilyen alkalmakkor teljesen meg kelljen tartóztatni magam. Természetesen, ahogy olyan sokszor és sokféleképpen elmakogtam már ezen a blogon, az ösvény azért elég szélesen járható, és lehet úgy elhajlani, úgy vétkezni, hogy ne dőljön össze az addig felépített rendszer, és ne vesszen kárba a sok munka.

Néhány év után már azt gondolom, kezd az a fajta rutin meglenni, ami megengedi a számolás nélküli "odafigyelést"....azért teszem ezt a szót idézőjelbe, mert pont az ilyen semmi konkrétumot nem jelentő kifejezések ellen ágálok általában. Nálam a lefogyás után eltelt pár év, mire ténylegesen működő rutin alakult ki. Nehéz nem billegni a ló két oldalán- az ember relatíve könnyen tudja megtartóztatni vagy elereszteni magát, de az arany középút nehéz.

Konkrétumokkal....például a nehéz, nagyon durván CHdús sütemények mellé érdemes készíteni valami alternatív, kevésbé nehezet, például diós-répás sütit, vagy valami könnyű túrós-körtéset, esetleg valami ultralight bran-bar szerűt....darált mandulás-almás golyót, ilyesmi. A kalácsból nincs alternatíva :) A zserbóból sem. Ezekből nyilván visszafogottan kell fogyasztani. Továbbá felhívnám a figyelmet arra, hogy általában fontos a sorrend is. Ha mondjuk az ünnepi zserbóból két szeletet engedélyezünk magunknak, és egyébként amúgy diós-répás süteménnyel óhajtjuk megoldani az édesség iránt fellépő igényünket, akkor azt a két szelet zserbót ne kezdésként dobjuk be, mert azután valószínűleg kevésbé lesz kielégítő az édesítőszeres, egészségesebb sütemény. Legyen inkább a zserbó a lezárás, így megkapjuk a tele pocakot is, és a "vastagabb" utóízt is. Persze nyilván ez is egyénfüggő, nálam így vált be.

Mindenesetre annak, aki erre jár, kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok, továbbá azt, hogy minél kevésbé térjen le a kijelölt útjáról! :)