Belső irány

Nem lehet elég sokszor elmondani, leírni, hangsúlyozni, mennyire fontos a folyamatos "lelki üzemanyag" pótlása, ha komolyan gondoljuk az életmódváltást. A lefogyás lélektanának meghatározó köve az a motivációs fordulópont, amikor az ember magában eljut oda, hogy változtatni akar. Nem mondja, mutatja, vagy akarja, Nem mások előtt, nem miközben kifogásokat gyárt a környezetének....hanem önmagában, önmaga előtt, mélyen, az egója alatti tartományban.

Amennyire fontos ez a motivációs pont, azt hiszem később ugyanilyen fontos az életben tartás is,  hogy az elért eredményt ne veszítsük el. Hogy egy autó ne álljon meg, ahhoz sok minden kell. Nemcsak üzemanyag. Elsősorban persze az a fontos, de kell még az is, hogy műszakilag mozgásképes legyen. Életmódra vonatkoztatva az üzemanyag lehet mondjuk a megfelelő étel, a műszaki állapot viszont maga az ember.

Nagyívű, áttörő motivációs pont nincs mindig. Ha maradok az autós példámnál, egy rossz kocsit, amikor nem üzemel (ez lehet az elhízott ember), az ember szervizbe viszi. Ott mondjuk kicserélik az önindító motort, és az autó már képes indulni. De ha az üzemanyag elfogy (azaz nem megfelelő a táplálkozás), vagy letilt a kompjuter (elveszített lelkesedés)....akkor az autó ismét üzemképtelen.

Egy kocsinál relatíve egyszerűbb a probléma, elviszem/elvitetem a szervizbe, és megjavíttatom. Saját magunkat azonban nem hordjuk "szervizbe"....legalábbis nem sűrűn hallani olyat, hogy valaki önként befekszik egy szanatóriumba, vagy egy speciális intézménybe, csakmert nem tudja tartani a kívánt életmódját. Meghát ugyebár ha autószerelő vagyok, és ott a felszerelt műhelyem, akkor megcsinálom magam az autóm. Azonban jellemzően nem mindenki autószerelő. Ellenben önmagával kapcsolatban az emberek minmum 90 százaléka kompetensnek érzi magát, azaz úgy gondolja, megoldja a problémát, és nincs szüksége külső segítségre.

Az ember folyamatosan küzd az idővel, a pénzzel, a tennivalókkal. Mindig van valami aktuális gond, ami megoldásra vár. Egészségügyi, anyagi, családi....ráadásul az élet sosem kiszámítható, és tele van váratlan helyzettel. Nagyon nehéz tartani az irányt, ha állandóan el akarják téríteni az embert. Úgy gondolom, már az is sokat segíthet, ha egyáltalán elmerengünk egy kicsit ezeken a dolgokon. Persze önmagában kevés a merengés, tenni is kell érte, hogy a belső iránytűnk ne bolonduljon meg.

Önmagunkat is nagyon könnyű becsapni....mondhatom azt, hogy ugyan már, hiába fogyózom, mégsem megy a fogyás, pedig csak egy fél kókuszgolyót ettem egész nap lol...hazudni nem nehéz. Ami nehéz, az az, hogy elkészíteni a süteményt a gyerekeknek, a családnak, a lényeg, hogy másoknak, és még csak meg sem kóstolni. Szavak mögé bújni bármikor lehet, a társadalom tolerál. A partnerem, a barátaim szeretnek, valószínűleg nem fogják a pofámba vágni, hogy kinek hazudsz?

Ha mégis megtennék, valószínűleg nem lennénk többé barátok :)...legalábbis elég kevés olyan barátság vagy kapcsolat van, ami kibírja az ilyesmit. Mert az ilyesfajta megnyilvánulás nemcsak szimpla őszinteség, hanem faragatlanság, kéretlen, keresetlen bántás is egyben. Csak ha felelősök vagyunk az illetőrét, csak akkor lehet helyénvaló a nyílt odamondás, mondjuk ha idősebb saját gyerekünkről van szó. Úgy gondolom, akkor lehet helye egy ilyen kemény hangú kritikának....de ezt csak tippelem, az én idősebb gyerekeim szerencsére rendben vannak életmód-testsúly vonalon. A legkisebb gyerekem kicsit hajlamos a hízásra, ővele régóta és rendszeresen dolgozunk is a problémán, de egy kilencévesnél megintcsak indokolatlan a kemény hangvétel, náluk más motiváció kell....sok-sok információ, jó példamutatás, kreativitás, és sok-sok idő, amit rááldozunk.

Visszakanyarodva a felnőttekre: belsőleg kell tartani az irányt. Mindenki más egyéniség, nyilván ahány ember, annyiféle technika van erre. Ha körbenézünk, láthatjuk, hogy sokan úgy tudják életben tartani a dolgot, hogy belevetik magukat a területbe, és edzőként, fogyasztó-guruként, életmódtanácsadóként igyekeznek sosem kikerülni a témából, ezáltal folyamatosan nem engedik maguknak, hogy lazítsanak. Ha üzletileg is érdekeltek a dologban, akkor az még egy újabb motiváció, hiszen a befektetés csak akkor térül meg, ha megy a bolt, a bolt meg akkor megy, ha hiteles vagyok, és csak akkor vagyok hiteles, ha nem hízok vissza.

Persze lehet ítélkezni, melyik motiváció mire jó, és hogyan lehet hosszú távon rentábilis...ezt jó esetben mindeni kettesben önmagával teszi meg. Az semmiképpen nem árthat, ha szánunk egy kis időt arra, hogy kielemzzük a lehetőségeket, és foglalkozzunk a témával.