Monday, 13 April 2015

Almás-túrós rakás :)

Rég írtam ételes posztot, és nem lustaságból, hanem elsősorban azért, mert általában ugyanarról szólnak a dolgok. Csirkemell, saláták, zöldség-gyümölcs, sajt, tojás, túró....elég korlátozottak az ember lehetőségei, nem könnyű újat alkotni mindig. Meg aztán kialakul egyfajta rutin, ami igazodik az ízlésvilághoz, az elérhető alapanyagokhoz, éshát ugyebár az anyagi lehetőségekhez.

Tény, hogy sokféle szempontnak kell megfelelni, hiszen hiába szuper kaja a lazac, a chia, prémium sonkák-húsok, és hiába képes a friss eper arra, hogy egyszerre legyen egészséges és finom....ha tízszer annyiba kerül, mint az olcsóbb, de kevésbé optimális ételek.

Ezúttal, mint oly sokszor, egy korábbi "kreációmból" merítettem....a cél egy olyan meleg édesség megalkotása volt, amiben kevés a ch, sok a fehérje, nem túl bonyolult, és elég kiadós. (Na és persze finom is legyen) el lehetne nevezni mondjuk túrós-almás rakásnak, mert optikailag a máglyrakásra hajaz, és csináltam már hasonlót, de ott az alaptészta tisztán kókuszliszt és tojásfehérje volt. Ezúttal viszont a kókuszlisztet majdnem teljes egészében túróra cseréltem, így javítva a ch-fehérje arányt, és csökkentve a kalóriaszintet.

A metódus: Hat szép zöldalmát meghámoztam, kicsumáztam, felkockáztam, majd gazdagon meghintve fahéjjal egy wok-ban odatettem párolódni. Negyed kiló túrót édesítővel, és 25gramm kókuszliszttel elkevertem, kis vaníliát is kapirgáltam bele, meg egy lehelletnyi citromhéjat is reszeltem rá. Ezt követően beledolgoztam géppel 4 tojás fehérjét, amit kemény habbá vertem előtte, és szintén édesítettem, sodium cyclamate-tal. Ezt a matériát fektettem egy jénai tálba, és 180 fokon sütöttem elő 10 percig. 

Amikor az alma kellemesen megpuhult, és egy kicsit meg is pirult az edényben, és a nagyja levét elfőtte, akkor pont jó, és szépen rá lehet fektetni az elősütött túrós cuccra. További hat tojás fehérjéből kemény habot vertem, majd egy kiskanálnyi baracklekvárral megszíneztem, és ezt ráhalmoztam az egészre, és ment vissza a sütőbe, további 7-8 percre. Mielőtt beraktam, finoman meghintettem a tetejét vaníliás aprószemű kristálycukorral, amitől kellemesen karamellizált színe lett a tetejének.
Namost kalória szempontjából nem foglalkoztam sem a fahéjjal, sem a vaníliával, sem a citromhéjjal, sem akiskanányi barackízzel, és a ráhintett cukorral sem, mert ezek elenyésző mennyiségek, és elenyésző értéket képviselnek. Mondjuk azt, hogy annyival növelik meg az energiaszintet, amennyi étel az edényben/tányéron/tálban marad, így nagyjából ki is egyenlítettük a mérleg serpenyőit.

Egy adagnyi ebből az édességből picit több, mint 100 kalória, ami a nevetségesen alacsony kategória, és a 11 gram ch is bőven tartható. Ha két vagy három adagot eszünk meg egyszerre, akkor sem dől össze a világ :) 

No comments:

Post a Comment