Friday, 10 April 2015

Rexiafóbia vs. Photoshop


Érdekes dolgokat tapasztal meg az ember, ha dokumentál. Márpedig én dokumentálok rendesen. A kezdetektől fogva mérem magam, hetente (volt, hogy naponta), különböző aspektusú grafikonokon elemzem a súlyom alakulását, kimutatásokat készítek az elfogyasztott kalória kontra lemozgott kalória viszonyairól, ésatöbbi. Néha pedig nagyon hasznos tud lenni a kibányászható információ, mint pl. most is.


Az utóbbi hónapokban (sokadik nekifutásra már) az a fixa ideám, hogy ha eleget mozgok, és megválogatom mit eszek, továbbá betartok néhány alapszabályt, akkor a testsúlyom nem szalad el, és nem kell éhezni sem. Eleget koplaltam a fogyós időszakom alatt, így a leghatározottabban ragaszkodnék ahhoz, hogy számolgatás nélkül, egészségesen érezzem jól magam a bőrömben.

Namost ez meg is volna, de közben azért nem teccik, amit a mérleg mutat. És ilyenkor rögtön előjön a rexiafóbiám...mármint hogy most jön az, hogy 74 kilósan is kövérnek láttam magam, vagy napi 5 órányi kardiót kezdtem el csinálni....de én nem óhajtok sem elhízott lenni, sem anorexiás, ortorexiás, vagy exorexiás. Csak egy normális pali akarok lenni, semmi több. Egy átlagfigura, aki azért nem buzisan girnyó, de nem is Harley-medve. Akinek jó a kondíciója, benne van a konfekció-dobozban, de ha kell, arrébb tud rakni egy kispolszkit lol....(régi emlékek)

És akkor előkerestem egy képet magamról, 2011-ben, a fogyós szakaszomból, amikor dekára annyi kiló voltam, mint amit tegnap mutatott a mérleg....és megdöbbentem. A 17 éves lányomnak megmutattam az egymás mellé montázsolt két arcom, hogy tippelje meg, hány kiló különbség van a két arcom között....azt mondta: talán  50...? Nagyot nézett, mikor elárultam: Semmi.

A különbség ott van, hogy akkor épp a kétszáz kilótól útban a 74 felé voltam, nulla mozgással, nulla kardióval, nulla mindennel....a tegnapi fejem "mögött"meg ott van az elmúlt években folyamatosan végzett napi 1,5-2 óra kardió, a napi fekvenyomás az 55 kilóval, a bicepszezés, a húzódzkodás, a biciklizés.....nincs nap, hogy minimum egyszer ne izzadnék le úgy istenesen.....

Szóval a konklúzió, hogy a számok sem tükröznek mindig mindent önmagukban. Bizony kell a dialektika, kell, hogy összefüggéseiben nézzük/lássuk meg a dolgokat.

No comments:

Post a Comment