Menet közben

Futnak a hetek, a napok, annyi minden történik. Egyfelől persze. Ami miatt azonban ide viszonylag nem írok sokmindent, az persze az, hogy akármennyire pörög az élet sok fronton, a diéta-életmód frontja elég unalmas. Tudniillik nincs semmi új, semmi olyan, ami az eddigieket cáfolná. Árnyalni árnyalja persze, többször is, de ilyenkor valahogy mindig előjön bennem, hogyhát tulajdonképpen mivel nincs semmi új, akkor minek, miről, és hogyan írjak bejegyzést.

A hosszú távú, megtartható életmód-hatásmechanizmus a nevéből adódóan csak hosszú távon figyelhető meg. Nyilván …lol... végeláthatatlan hosszú, unalmas táblázatokon, ugyanazokkal a számokkal, képletekkel….mert hosszú távon derül ki, hogy miként halad a dolog. Jelen állás szerint valahogy úgy érzékelem, hogy a bevitt kalóriák vonzatában a ledolgozott kalóriák minimálisan 3-4szeres előnyben vannak. Most persze hagyjuk azokat, akiknél tulajdonképpen teljesen mindegy, mit csinálnak, az egyértelműen hízásra hajlamos, ex-kövér, stb. emberekre gondolok most. Arra a skatulyára, ahova magamat is besorolom. Nekünk nem úgy működik szerintem a számtani rész, mint másoknak.

Emberek vagyunk, nem gépek persze. Ha gépek lennénk, problémánk sem lenne, már ami a testkép-életmód vonalat illeti. Sőt, enni is felesleges, biztosan létezne egy tabletta, amibe bele van sűrítve minden olyan anyag, amire szüksége van a testnek, az energia is persze, és ebből bevennénk naponta három szemet, 'oszt annyi'.

De emberek vagyunk, életünk fontos része az evés, nemcsak tápanyagbevitel, hanem nagyon sokminden más is. Ebből az irányból nézve például élvezet. Egyike a primitív, testi örömöknek, amik –valljuk meg- széppé teszik az életünket. Persze látványosan el lehet határolódni ezektől a dolgoktól, de alapvetően ami az embert hajtja amióta csak létezik, az pont az, hogy minél “jobb” élete legyen. Azaz minél több legyen benne az élvezet, és minél kevesebb a szenvedés. Az élvezeti részhez pedig elég nagy szeletben tartoznak a testi, kézzel (és persze egyéb testrésszel is) fogható, érezhető JÓ dolgok.

Ezért nehéz ezzel szembemenni, és ezért mondom én azt, hogy nem is lehet és nem jó, és nem is kell mindig, örökké szembemenni. Ha le kell fogyni, akkor le kell fogyni, mese nincs. Akkor ideiglenesen (de csak ideiglenesen!) búcsút kell intenünk ezeknek az élvezeteknek. De ha már lefogytunk, és benne vagyunk a “normális”-nak nevezett, egyébként meglehetősen termetes dobozban, akkor felesleges tovább korlátozni magunkat. Ettől a ponttól jönne be az egészséges szabályzás, ami ugye, tekintve hogy nem vagyunk istenek, visszacsatolással működik ugyebár. Kézben tartva a kontrollt, miért ne élvezhetnénk ki az élet eme örömeit, amit az evés nyújt?

Máskülönben az egyik étkezési rendellenességből a másikba esnénk. Csöbörből vödörbe ugyebár. Butaság lenne. Írom mindezeket a közelgő ünnepek fényében, hiszen lássuk be, az egész december mindenütt a világon, az evésről szól, legalább 80%-ban….mondjuk inkább így: a fogyasztásról. Fogyasszunk, együnk-igyunk, költsük a pénzt….minél többet persze. Nem könnyű itt sem megtalálni az egyensúlyt, sőt, nem is mindig sikerül, de azt hiszem, ha már az ember próbálkozik, az már valami…

Én személyesen túl vagyok egy jó kis szülinapos hétvégén, amire korrektül rákészültem diétaügyileg is….konkrét számokkal: az ominózus hétvége előtt négy hét alatt összesen 5,9 kilót fogytam. A három nap alatt 5 kilót szedtem fel LOL….sebaj, ezért készültem rá tudatosan. Visszaállva a szokásos életmódomra, azóta négy nap telt el, ez alatt a négy nap alatt 1,4 kilót fogytam. Így megy ez, mese nincs. Számomra úgy tűnik, ez lesz a járható út. A hintapalinta. nem tudom másnak hogy működik ez…de ha valaki tudja, ne hagyjon a tudatlanság mocsarában vergődni :)