Wednesday, 18 December 2013

Érvényességi együttható

Már többször írtam arról, hogy sajnos szimpla matematikával nem szúrhatjuk ki az anyagcserénk szemét. Arra gondolok, hogy  sajnos -bármennyire is szeretném néha, de- nem működik az egyszerű mérleg-képlet, hogy tudniillik van egy kétezer kalóriás alapanyagcserém, rádolgozok egy nap 1500 kalóriát, akkor ha 3500-at eszek aznap, akkor vagyok egyensúlyban, és tartom  súlyom. Ha többet, hízok, ha kevesebbet, fogyok.

Vannak nagyon népszerű és nagyon jó kis oldalak, amik erre az elvre felépülve sok embernek nyújtanak segítséget az induláshoz, és az alapelvek megértéséhez. Azonban a továbbiakban ez az elv megdőlni látszik, legalábbis az én tapasztalataim szerint mindenképpen. Mert simán prezentálom ennek a lónak az egyik, de a másik oldalát is. Ha akarom.

Megmaradva a fenti példánál, képes vagyok akár 4000 kalóriabevitellel is fogyni, vagy képes vagyok 2500 kalóriabevitellel is hízni. Mert azt hiszem, számít az is, hogy az a bizonyos kalória konkrétan miféle étel is. Mert senki se mondja, hogy 100 kalóriányi zeller és 100 kalóriányi fehércsoki ugyanannyit ér. Persze, egyfelől ugyanannyit ér, hiszen 100 kalóriányi mindkettő. Ha szigorú keretek közti fogyasztódiétáról beszélünk, akkor aztán tökmindegy, melyikkel viszem be.

De ha a mindennapi, súlymegtartást megcélzó, hosszú távú életmódról beszélünk, akkor tuti, hogy nem mindegy. Másféle folyamatokat indít el mindkét típusú étel. Abból indulok ki, hogy az emberi szervezetnek szüksége van bizonyos anyagokra. A fenntartáshoz, a szervek működéséhez, a testben végbemenő folyamatok rendes szintentartásához kellenek a szénhidrátok, a zsírok, a fehérjék, a rostok, a nyomelemek, az ásványi anyagok, a vitaminok, stb. Nyilván ha nem eszem semmit, a szervezet egy idő után jelzi, hogy kéne cucc. Minél tovább nem eszem, annál türelmetlenebbül jelez. Ezt hívjuk éhségnek. Éhes vagyok tehát, és eszem.

Ha azonban nem megfelelő (emberi test szempontjából kevésbé ideális összetevőkből álló és azok kevésbé ideális arnyával rendelkező) ételt juttatom be a szervezetembe, akkor hiába jelzett, nem kapta meg, amit akart. Ezért aztán nem "kussol el" a nyomorult, hanem folyamatosan jelzi az igényét. Magyarán szólva ismét éhes leszek. Ha megint nem megfelelő táplálékkal szolgálom a testem, a folyamat újraindul, és eldisznósodok szép lassan....

Szerintem a sok tudományos okosság, a számok, kalóriaegyenlegek, a "szükséges" mennyiségek....ezek az útmutatók mintha elfelejtenék megemlíteni azt, hogy de ezt a mennyiséget nem akármiből kell megadni, hanem az ún. "jó" kajákból....mert mintha létezne egy ilyen érvényességi együttható, amit alkalmaznunk kell ahhoz, hogy az egyenlet tényleg kijöjjön.

Ezen még dolgoznom kell, de valamiért úgy érzem, ez így lehet valahogy....

No comments:

Post a Comment