Wednesday 11 September 2013

Küldetés

Ma megismertem valakit, aki nagyon hasonló utat járt be, mint én. Kellemes volt beszélni vele, és olyan ismerős volt hallgatni azokat a gondolatokat, amik az én fejemben is megannyiszor megfordultak. Ez az ember felvette a harcot azért, hogy észhez térítse azokat, akiknek SZÜKSÉGÜK VAN az életmódváltásra. Küldetéstudatot érzek belőle, valami olyasmit, amit magamban is érzek. A siker megélése után szinte rögtön az első volt, ami meghatározóan jelentkezett, hogy másoknak is tudniuk kell.

Lehet közléskényszernek hívni, talán az is, nem tudom. De a lényeg, hogy az elhízás népbetegség....ezt már klisészintig koptatták, mégsem veszi senki komolyan. Na jó, nem elegen veszik komolyan. De úgy érzem, annál sokkal több kell, hogy egy kereskedelmi csatornán 5 percig feltűnő tölteléktéma legyen. Úgy érzem, ma sokkal nagyobb durranás, ha X.Y. valaki  lefogy 5 kilót, mint hogy egy anticeleb sikeresen életmódot vált. Ez utóbbi ugyanis nagyobb valószínűséggel csúszik az érzéketlenségbe, mint az előbbi. Mert ezerszer inkább az számít, hogy ismert valaki legyen, mint a teljesítmény.

Támogatom azt a harcot, ami azért folyik, hogy minél több elhízott ember tudjon visszafordulni arról az útról, ami betegséghez, mozgásképtelenséghez, halálhoz vezet. Úgy érzem, ez egy olyan ügy, amiért érdemes harcolni. Továbbmegyek: ez mindannyiunk ügye kell hogy legyen. Azoknak pedig, akik ezen az úton előrébb tartanak, különös felelősségük van...

10 comments:

Anonymous said...

Szia!
(Lehet kicsit negatív lesz amit írok...)
De szerinted a kitartásban lehet segíteni valakinek? Mert hiába tudja az ember, hogy nem jó 133kg-osan élni, és hiába ad le, 6, 10, ... kg-ot, jön egy pillanat, azmikor azt gondolja ez a tábla csoki belefér, és mindenképp kell!! azután pedig nincs megállás és sokkal több kiló jön viszza :(:(:(
És ez megy éveken át...

Sz.

Alan said...

Szia Sz.,
Nézd, negatív...? Az elhízás sajnos negatív dolog. Előfordulnak negatív dolgok, nincs ezzel baj, hozzá tartozik az Életnek nevezett valamihez. A kulcs ott van, hogy hogyan viszonyulunk hozzájuk.
Igen, jön a pillanat, hogy a csoki belefér, és minden szentnek maga felé hajlik a keze, hát még aki nem szent...tudom, miről beszélsz. És hiszem, hogy lehet segíteni a kitartásban is. Nem véletlenül van kitalálva az alkoholistáknál meg a dühterápiában a mentor, ill. a "mérges társ". őszintén hiszek benne, hogy amikor az ember meginog, akkor segíthet egy másik, aki el tudja mondani, hogy nem, nem fér bele...! Ne cseszd el, hagyd a fenébe azt a csokit, egyél helyette mást, vagy igyál meg fél liter vizet, és rágj el 5 db epres rágót....vagy mittudomén.
Ebből a szempontból kicsit sajnálom, hogy nem élek otthon, mert nyilván ilyen téren nem tudok segíteni...személyesen másoknak. De hiszek abban, hogy lehetséges. Hiszek abban, hogy a legtöbb esetben az "elkövető"-nek csak pár megértő, bátorító, biztató szó kell, és lazán át tud lendülni az akadályon. Sok esetben viszont nemhogy megértés, de gúny, fejcsóválás, vagy röhej veszi körbe azokat, akik tenni akarnak a kövérségük ellen. Sokszor van, hogy az emberek, akik körbevesznek, csak úgy tesznek, mintha melletted állnának, de igazából annak drukkolnak, hogy ne sikerüljön. Na, ez is negatív dolog....de sajnos igaz. Mondok egy saját példát. 40 kilós fogyásnál én még 150 körül jártam, mikor hazalátogattunk Mo.-ra, 2010-ben. Amikor a szüleimnél voltunk, apám járt a nyakamra, hogy de biztos nem akarok enni a töltött palacsintából, dehát anyám kifejezetten csak miattam sütötte. Ez támogatás? Egy nagy túrót...ez kürtőskalács, benne egy adag kutyagumival. Csillogó máz, kedvességbe, jóindulatba burkolt gáncsvetés. És ha a saját szüleidtől jön, akkor ugyan mit várhatsz idegenektől....?
Elkanyarodtam kicsit az eredeti kérdéstől...de visszatérve: igen, szerintem lehet segíteni ebben. :)

Anonymous said...

Szia!
Kicsit félreérthető voltam :) arra gondoltam, hogy nem tudom elképzelni, hogy a kitartásban, hogy lehet segíteni mármint a gyakorlatban.
-mail?
-forum?
?

Sz.

Alan said...

Szia,
Igen, lehet, ebbnen biztos vagyok. De a mail vagy a fórum nem hinném, hogy jó megoldás lehet. A függő betegeknél gyakran csinálják, hogy párokat neveznek ki egymás mellé...mentorokat. És az a szabály, hogy mikor meginog, azonnal felhívja a mentort, aki segít neki...úgy gondolom, hogy egy ilyesmi rendszer ebben a témában is működőképes lehetne. Sokszor szerintem már az is segítség, ha csak beszél valakivel a dileikvens. Szerintem a "bűnözések" jelentős része történik egyedül...úgy értem, hogy a diétázó egyedül van éppen akkor. Ha mondjuk hirtelen ott lenne vele valaki más is, talán nem majszolná el azt a tábla csokit....nem tudom, ezek csak elméletek...:)

Anonymous said...

Igen, az egyedüllét rossz tanácsadó...
Láttam már filmen különböző klubbokat, ahol minden foglalkozást azzal kezdenek, hogy elmondják:
Breki vagyok, 43 éves, 133kg, súlyosan elhízott, zugevő....
Vagy valami ilyesmi :D

"Támogatom azt a harcot,..."
És te már tudod merre indulsz el, ebben a segítség dologban?

Sz.

Alan said...

Nem tudom még.... szándék, meg gondolatok...meg nyitottság az van, más egyenlőre még nem igazán...de az elején járok én még ennek a dolognak :)

Anonymous said...

Azért jól csinálod :-)))

Üdv: Silverke

Alan said...

:) Köszi...igyekszem :)

strigadur said...

...csak olyan emberen tudsz segíteni aki "rájött", hogy KELL a segítség s megragadja a felnyújtott kezed..
-Hű a betyárját,neki sikerült-...
A többi csak sóvárogva nézi,
Miért(Why)? Lehet hogy gyáva? Gyáva bevallani, hogy IGEN nekem kell a segítség
...s ha mégis, ...felfogja, hogy saját magán múlik a mentőakció sikere?
Minden delikvens valóban saját sorsa kovácsa, neked csupán a tanácsadás maradt...

Bátor vagy... sokan feladnák, de szerencsémre TE nem.
Köszönöm Alen!

Alan said...

strigadur, erről a kommentről nem kaptam értesítést, csak most találtam rá, bocs, hogy két napig tartott.legközelebb jobban figyelek.
Igazad van...egyet értünk :)
Köszönöm a kommentet.