A számok ereje és a stratégia

Ez egy lelkizős-agyalgós-boncolgatós poszt lesz. Érdekes átalakuláson mentem át az elmúlt években, és most kivételesen nem a fogyásra gondolok...nem a fizikai változásra, hanem a lelkire. Ha meg kéne határoznom, melyik tulajdonságomat tartom a legrosszabbnak, azt hiszem a türelmetlenséget mondnám...és rögtön kijavítanám, hogy nem a legrosszabb, hanem az, ahol a legtöbb fejlődést mutattam és mutatok a régi önmagamhoz képest.

A türelem egy tengelyen mozog a kitartással, az állóképességgel, az állhatatossággal, és a makacssággal, az eltökéltséggel....és még hosszan sorolhatnám, hiszen a magyar nyelv csodálatosan gazdag. A lényeg, hogy a durván elhízott embereknek meglehet, hogy talán ebből van a legnagyobb hiányuk. Mert ebből kell, hogy nagyon sok legyen. A legfontosabb lépés mindig az első, de azt sokszor képesek vagyunk meglépni. De az utat végigjárni.....ahhoz sok lépés kell. Nagyon sok. És az egész folyamatban talán az a legridegebb, hogy türelmesnek kell lenni, még akkor is, amikor nincs igazság a földön.

Ilyenkor azt hiszem, joggal írhatom, hogy a számokhoz lehet menekülni....elmondom, miért. Az simán lehet, hogy egy adott rövid (értsd pár nap, vagy egy hét) intervallum alatt valamiért nem alakul az elvárásoknak megfelelően a folyamat. Ebben lehet sokminden. Olyan is, amire hatással vagyunk, olyan is, amire nem. Olyan is, amiről tehetünk, olyan is, amiről nem. Bioritmus, betegség, holdfázis...mittudomén. De ha a nagy számok törvényéhez menekülünk, és elfelejtjük a rövid távot....akkor kiegyenesedik a görbe. Mindig. Tapasztalatból mondom. 

Ezért kell minden életmódváltásnak stratégiai tervekkel rendelkezni. Hosszú távú, minden körülmények között, tág határokon belül, de kontrollált keretek között tartható menetrenddel. Akkor nincs az az Isten, hogy ne sikerüljön. De ehhez mindazok a tulajdonságok, amiket említettem odafent....kellenek. Az elszántság, a kitartás, a türelem, stb.

Az a baj, hogy aki megáll, és visszaszalad az útról, annak egyre és egyre nehezebb lesz újra elindulni, és még nehezebb újra elhinni azt, hogy sikerülni fog. Elméletben egyszerű a dolog. Olyan stratégia kell, ami kivitelezhető. Ilyet csak akkor tudunk felépíteni, ha ismerjük magunkat. A lelkünket....a jellemünket, az egyéniségünket, az életfilozófiánkat....a gyenge pontjainkat, a hibáinkat, és persze az étkezési, életvezetési szokásainkat. Az igényeinket és a szükségleteinket. A vágyainkat, a bűneinket, MINDENT. 

Ezért aztán azt hiszem minden fogyókúrás-diétás-életmódváltós projekt legelsősorban önismereti tréning. Önmagunkkal kell egyenesbe jönni. Önmagunkat kell megismerni, feltérképezni, kielemezni, dokumentálni, majd megtervezni, véghezvinni, és szabályozni. Kétféle ember létezik. Aki elhiszi, hogy képes rá, és aki nem. Mert a képesség szerintem mindenkiben benne van.