Az élet hozta ezt a költözés dolgot, és bizony kőkeményen beledumált a kis privát orthorexiába hajló világomba. Jól tette, azt hiszem. Úgy dumált bele, hogy egész egyszerűen nem ment a megszokott ütemben való étkezésem, sőt, a mozgás sem. természetesen ha nagyon akarom, tarthattam volna a megszokott kis dolgaimat, de úgy ítéltem meg, most olyan dolgok történnek a családunkkal, amik nagyobb prioritást érdemelnek az életmód kérdésnél.
Hovatovább a szokásos heti mérésem is kimaradt, így amikor két hét után a mérlegre álltam, lélekben felkészültem, hogybiztosan többet fog mutatni. Ám 90 dekás fogyást produkáltam az ominózus időszak alatt, pedig négy nap mozgás teljesen kimaradt, és hát finoman szólva nem foglalkoztam sem azzal, hogy mit, sem azzal, hogy mennyit eszem.
Ez elgondolkodtatott, hiszen ha hiszek (márpedig hiszem, hogy hiszek) abban, hogy semmi sincs ok nélkül vagy véletlenül, akkor bizony ennek nyilván megvan a magyarázata. Talán, hogy a fizikai munkavégzés (költözködés, cipekedés, bútorösszeszerelés, padlósúrolás, csempesúrolás, falfúrás (éljen a beton :-o), szigetelés, stb) beleszólt az anyagcserébe.
Hogy is van ez, mondogatjuk gyakran, hogy jajjaj, ha túl keveset eszünk, az azért nem jó, mert lelassul az anyagcserénk. És ha túl sokat, akkor meg felgyorsul....?? Nem lenne rossz, hahaha...de abban azért lehet valami, hogy az anyagcsere alkalmazkodik, változik, idomul az életmódhoz is....már ami a mozgás-evés tengelyt illeti.
Mindenesetre most elmozdultam abba az irányba, hogy sokkal szabadabban étkezem, és lemozgom a napi két órát....100 perc szobabringa, 30 perc evezőpad, 20 perc súlyzó....a súlyom stagnál emellett az életmód mellett, viszont kifejezetten erősebbnek érzem magam, mint mikor szigorú kontrollt alkalmaztam az étkezéseimnél.
3 comments:
Először is, tök jó a kép! :):):)
Másodszor meg a költözködés/takarítás igenis erős fizikai igénybevétel, ráadásul nem stopperrel a kezedben csináltad, hanem látástól-mikulásig.
Most azon töröm a fejem, hogy valami okosat fűzzek ahhoz, amit írtál, de csak örömködöm, hogy újra itt vagy. Valamelyest kapcsolódva ahhoz, amit írsz, ez a költözés is csak egy kizökkentő tényező volt, mint sok egyéb, ami visszabillentheti az embert egy rossz életformába. Sok ilyen létezik, nagy családi ünnepek, váratlan események, betegség. Ilyenkor ha egyenesbe jönnek a dolgok, nem kell azon agyalni, mit és mennyit rontottunk az elmúlt időszakban, hanem folytatni a régi szabályok szerint. Üdv:
Anonymou
Vcs, köszi, és igen :)
Anonymous,
Köszönöm, igen, igazad van, tudod, amíg aktív fogyásban voltam, semmi nem zökkenthetett ki, mert kőkemény diétát tartottam....de most némileg más a szitu, mert már nem vagyok kövér (:)), és egyfelől ez jó, mert jobban elengedem magam, másfelől meg felvet egy csomó egyéb kérdést felvet....de nem baj, legalább van min agyalnom megint :)
Post a Comment