Alkalmazkodás

Van, hogy az embernek megváltoznak az életkörülményei, és valamiért nem tudja hozni azt, amit szeretne. Most ez a helyzet áll fent az életemben. Átmenetileg az anyagi erőforrásainkat összpontosítani kell, ami momentán azt jelenti, hogy a méregdrága csökkentett kalóriás joghurtok, fromage-ok, sajtok, és gyümölcsök kiesnek a palettáról. Fel lehet fogni egyfajta kihívásnak is, vagy tapasztalatgyűjtésnek is, hiszen sokan mondhatják/gondolhatják, hogy ja, úgy könnyű tartani a kontrollt, hogy az embernek nem okoz gondot beszerezni a prémium kategóriás élelmiszereket.

Némileg idefér a mostanában annyira gyakori téma közöttem és a nagyfiam között: Paul "Coach" Wade Fegyencedzés című könyve is, ami ugye a kevés segédeszközzel való tökéletes erőnléthez vezető utat feszegeti. Elolvastam a könyvet, és nagyon érdekesnek tartom, bár vannak azért fenntartásaim is vele kapcsolatban. Kicsit soknak tartom a marketing részét, de most nem erről akartam írni, hanem arról, hogy a helyes életmód megtartása akkor is szükségszerű, amikor az embernek nem állnak rendelkezésére az addig megszokott források.

A gyakorlatba átültetve ez azt jelenti, hogy visszaülök én is a családi "fazék" mellé, és én is ugyanazt eszem, amit a gyerekek. Ha tócsni, akkor tócsni, ha frankfurti leves, akkor az. Van azért ebben valami kellemes nosztalgikus rész is, hiszen rég ettem együtt úgy igazán a családdal. Együtt ettünk eddig is, csak mindig mást. Ha a srácok rántott husit ettek krumplipürével és tartárral, akkor én natúr grillezett csirkemellet zsírmentesen párolt zöldségekkel. Vagy ha a csapat leült és csokis kekszet rágcsált, akkor én sárgarépa, vagy almaszeleteket eszegettem. Szóval most -már egy jó hete- nincs megkülönböztetés kaja-téren. Persze csokis kekszet nem eszem továbbra sem, és a házisütemény is megmarad alapvetően a gyerekeknek, de nem főzök külön magamnak. Pozitívuma a dolognak, hogy az így elkészített ételeket igyekszem továbbra is "light"-abbá tenni, amennyire lehetséges. Ha muszáj cukrot használni, akkor csak keveset, ha lehet cukor helyett mást, akkor mást. Szerencsére egészségesek vagyunk, így nincsenek szigorú megkötések, de okosan elég jól lehet irányítani ezeket a dolgokat. 

Kompenzálandó még többet fordítok az időből a mozgásra, az eddigi szokásos aerob formák mellé nem súlyzókkal végzett gyakorlatokat helyezek, mint tettem volna ezt pár hete, hanem Paul "Coach" Wade hatására a fekvőtámasz- húzódzkodás vonalon haladok tovább. A nagyfiam szisztematikusan elkezdte a fegyencedzés összes hat lépését, az atletizálás mellett, én nem. Nyilván más motivál egy tizennyolcévest, és más egy negyvenest :D:D Húzódzkodás-ügyben kell majd némi kreatív megoldás, mert a két oldaról ujjakkal elkapott felső ajtófélfa nem az igazi :):) De meg fogom valahogy oldani mindenképpen.