A zsír és a cukor harca, avagy jégkrém kontra mogyoróvaj

Mi tagadás, kifejezetten élvezem, hogy minden jel szerint megfelelően működik az anyagcserém, tehát a nagyjábóli 2000 kalóriás napi bevitel mellett stagnál a súlyom. Persze nem úgy, hogy hétről hétre dekára ugyanannyi, hanem egy bizonyos intervallumon belül mozog. Ma 77,7 kg-t mutatott a mérleg. A kétezer kalóriás napi keret meglehetősen sokmindenre lehetőséget ad, így alkalmam nyílik mindenféle kísérletet véghezvinni magamon.

Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy például megeszem egy harmad-bödönnyi Ben&Jerrys-t, vagy hirtelen felindulásból megeszek egy-két kanálnyi nutellát, esetleg mogyoróvajat. Márhogy csak a rettenet-magas kalória kategóriájú dolgokat mondjam. Valahol csináltam már ilyesmit a péksüteményekkel is. Ilyenkor megadom a testemnek amit kér...és figyelek. Figyelem, mit érzek, hogy reagálok az ételre. Eltmít, vagy nem? örömmel tölt el, vagy nem? Hogy érzem magam miközben eszem, miután megettem? Elégedettséget érzek, vagy telhetetlenséget? Örömöt, vagy haragot? Milyen a hatása az elfogyasztott ételnek a napi étrendemre? Felborítja, vagy kiegyenlíti? Összezavarja, vagy helyre rakja? Fejtörést okoz, vagy leegyszerűsít?

A következőt tapasztaltam....a legtöbb ilyen nagyon kalóriadús étel, jellemzően édességek...maradva a jégkrémnél mondjuk...olyan, hogy ha egy kanálnyit eszem belőle, utána rögtön fellép az az érzés, hogy húúde ennék még. A poén az, hogy mondjuk 15 kanál után is pontosan ugyanez a fíling dukál....vajon létezik az a mennyiség, amiután ez megszűnik? Nyilván, de ilyen messzire még nem merészkedtem a kalandozásaim során :) Ellenben arra a következtetésre jutottam, hogy nem éri meg a 15 kanálnyi fagyi-öröm, ha ugyanaz az erőfeszítés kell utána abbahagyni, mint az egy kanálnyi mennyiség után. Azt hiszem, nekem egyszerűbb hagyni az egészet a fenébe.

A cukros dolgokkal szemközt viszont ott vannak a zsírok....a zsír más, mint a cukor, hiszen a zsír szükséges mindenképppen a szervezetnek, már csak a vitaminok miatt is, amiknek meglepően nagy részük oldódik zsírban. Továbbá ebben a csoportban nagyon sok olyan ennivaló van, ami amellett, hogy magas kalóriás, amellett egészséges is. Az olajos magvak és a sajtok, például. Magas a kalóriaértékük, mégis azt mondom, egészséges ételek, amikre szükségünk van, és amiknek alapvetően pozitív az élettani hatásuk. A cukrokról mindez nem mondható el. A szervezetünknek így is, és úgyis kell a cukor. De ha dolgozik is érte az anyagcserénk, nemcsak úgy kapja, akkor bizony kalóriák égnek el a munka során, ami elősegíti a kalória-balanszunkat.

A mogyoróvaj klasszikusan idepasszol....10 dekája 610 kalória...nagyon magas. Azonban egy kiskanálnyi adag elfogyasztása után, ami -megmértem- hozzávetőlegesen 1 deka, azaz 61 kalória, nem lép fel a "húúde ennék még" érzés. De ha igen, a második kanál után már nem kívánok többet. A jégkrémből megehetek 1200 kalóriát is, ami kereken tízszer több, mint a két kiskanálnyi mogyoróvaj, és akkor is úgy hagynám abba, hogy a francba, de tudnék még enni.

Talán túlzásba viszem ezeknek a dolgoknak a boncolgatását. Nem tudom. De az idő azt mutatja nekem, hogy nem olyan rossz az út, amin haladok. Nem nagy cucc, tudom, eszek kétezer kalóriát, a súlyom stagnál...még azt is mondhatnám, a blognak megszűnt a létjogosultsága. Miről beszélünk, hiszen már nem vagyok kövér, sőt, már nem fogyózom....oké, diéta van, dehát végülis maga a szó étrendet jelent, ami ilyen vagy olyan, de van mindenkinek. Ennek ellenére vagy mindemellett, (ahogy teteszik) megpróbálom nem abbahagyni a blogolást, hiszen pont az az egésznek a lényege, hogy élethosszig tartó életmódváltás kell, életmódváltás. Az ember eszik....élete végéig. Miért lenne hát fura, ha ez egy olyan téma, amivel életünk végéig foglalkozni kell...?