Sunday, 26 February 2012

Oldás és kötés

Sokszor ismétlem magam, de talán nem baj. Egyrészt ismétlés a tudás anyja....másrészt az egész élet, az egész történelem egy nagy körforgás, szóval azt hiszem, túl nagy gond ezzel nincs. Van valamiféle számomra eléggé nem tetsző jelenség a reakcióimban, amikor a nagy válaszkereséseim során szembetalálkozok egy olyan valakivel, aki szintén válaszokat keres, de máshogy. A reakciómra ilyenkor túl sokszor jellemzőek a befordulás, a fejcsóválás, és a szomor.

Vajon miért...? Azért, mert sok ember úgy keresi a választ, hogy ellentmondásokra épít. A matematika néhány axiómára épül fel, amiket nem lehet bizonyítani. El kell fogadnunk őket, cserébe viszonylag szilárd építményt kapunk. De ha az a kiindulópontunk önámítás, akkor miféle légvár lesz belőle...? Az biztos, hogy a túlsúly és a helyes táplálkozás korunk egyre inkább hangsúlyosabb témaköre. De nekem sokszor tűnik súlyos hibának a helyes táplálkozásra való törekvést a társadalom fogyasztásra sarkalló marketingjével összemosni.

Kurva egy világ ez, tudom. Mindenki meg akar élni. Mindenki eladni akar, meg megmondani a tutit. Meg feltalálni a spanyolviaszt. És mit mondok én? Azt, hogy éljen Euklidész. Meg Gauss...Meg Gardner....legyek bár földhözragadt, kontrollmániás, számfüggő marha....akkor sem hiszek abban, hogy a spiritualitást hadrendbe lehet állítani a profit oldalán. Az emberi test csodálatos, misztériumokkal teli, bonyolult világ...de véleményem szerint csúnya dolog ezt felhasználni az emberek önámításával egybefűzött kényelmi rövidlátásán alapuló profitszerzési szándéknak.

Mert nem szabad hinni a számoknak....és az emberi test nem véletlenül kívánja azt, amit...mert az tudja, hogy mire van szüksége...ugyan már, akkor az alkoholisták vagy a drogosok is csak mennek a testük spirituális, ösztönszerű útmutatásai alapján? Ugye hogy nem. Értem én, hogy a képlet egyszerű. El akarok adni valamit....fogom a célpiacomat, és nem teszek mást, csak azt mondom, amit hallani akar. Ez eddig rendben is volna, hiszen a marketing oké...nem valami baromság...de ha az egészségünkről, a testünkről, az életünkről....sőt a gyerekeinkről, és az ő jövőjükről van szó, akkor talán le kéne szarni a marketinget, neeem? Akkor talán félre kéne tenni a kényelmi röidlátást, meg a szemhunyást a sok baromság fölött...én így látom.

Kötnek a társadalmi szabályok. Nem ölhetem meg a szomszéd májkelt, csakmert átszöktek a kutyáik a kertünkbe és összerágcsálták a gyerekjátékokat. Mert élek egy társadalomban, és törvények vanna...kötöttségek, amiknek meg kell felelni. De van valahol...nyilván mindnenkinek másutt, és más jelleggel....egy határvonal. A vonalon innen be kell hajolni....de azon túl nem. Mert amikor az igazán lényeges dolgokról van szó, mint az egészségünk...meg a gyerekeink egészsége, akkor oldani kéne ezeket a kötöttségeket, és szabadon, kiürítve az elménket, logikusan végiggondolni, merre az arra.

3 comments:

  1. Kíváncsi lennék, mi akasztott ki ennyire? :-o

    ReplyDelete
  2. Semmi extra....csak tudod, az a qrva világ körülöttünk :D:D

    ReplyDelete
  3. a qrva az jó szó erre :D:D:D:D találó :D:D:D:D

    ReplyDelete