Wednesday, 22 February 2012

terminátor

Nemrég az járt a fejemben, vajon hol húzódik a határ a mindennapi élet és aközött az élet között, amit az ember hajlamos elképzelni magának. A hálivúdi filmekben azt sosem mutatják, ahogy a főhős kitörli a fenekét. Pedig kitörli. Azt sem mutatják, hogy fikázik...pedig simán lehet. Vagy ahogy vakarózik....sorolhatnám. A lényege a dolognak, hogy életünket nem csekély részét teszik azok a dolgok, amik egyrészt nem téma sosem, másrészt nem feltétlenül pozitív dolgok. Más kérdés, hogy ki így, ki úgy viszonyul a kérdéshez, van aki lazábban, nyitottabban kezeli az ilyesmit, és van, aki prűdebbül, fejét a homokba dugva.

De vajon hogy viszonyul a témához az étrend-elhízás- evéskontroll témakör? Vajon hányan lehetnek úgy, hogy kifelé más életet élnek, és amikor az ajtó becsukódik, átlépik a képzeletbeli vonalat, és elkezdenek egy másfajta életmódot. Ami megengedőbb és amiben szemet hunynak, és megérdemlik, és jutalmaznak, és megengednek, és feloldoznak és felfüggesztenek és különben is kinek mi köze hozzá....Nem múlik el nap, hogy ne idézném fel a múltamat, vele együtt az étkezési szokásaimat. Vele együtt azt, hogy mások által látható körben szinte alig táplálkoztam. Nem feltétlenül ok nélkül.....szóval én azért úgy gondoltam magamról, hogy egy kövér ember ha eszik, az nem egy szép látvány. És azt hiszem, ezt ma is így gondolom. Ahogy egy láthatóan ittas ember sem szép látvány, ahogy tovább vedel. Ilyenkor valamiféle láthatatlan morális tuner beindul az agyban, és eldönti, hogy nem teccik az, amit látok....

Szóval én ügyeltem rá, hogy ne zabáljak őszintén mások előtt....étteremben, vagy vendégségben, vagy nyilvános helyen, utcán mondjuk. Bezzeg otthon nem voltak skrupulusaim. Átléptem a vonalat, és végre kigombolt/levetett nadrággal, nem feszengve, kényelmesen elnyúlva a kanapén zabálhattam.....Lehet, hogy sok esetben megfelelő diétás terápia lenne ha egyszerűen kényszerítenék az embereket, hogy a nap 24 órájában olyan emberek társaságában legyenek, akiket respektálnak, és akiknek fontos a véleményük róla....érdekes kísérlet lenne.

Vajon nem lenne jobb, ha nem létezne ilyen vonal? Senki számára sem? Már ami az étkezési szokásokat illeti. De nem, természetesen ezt nem lehet izoláltan kezelni a társadalom egyéb szocializációs területeitől. Máskülönben Orwell és Fourier víziói válnának valóra. Nem, szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy erre a vonalra szükség van, csak megfelelően kell közlekedni felette.

3 comments:

  1. Ez nagyon érdekes okfejtés volt, sok-sok igazságtartalommal. :)
    Erről akartál írni nekem ma?

    ReplyDelete
  2. Köszönöm, és igen...is meg nem is :)

    ReplyDelete
  3. Akkor majd várom, a teljes verziót. :)

    ReplyDelete