Az okos ügyvédek azt szokták mondani, mindenre van jogszabály, és mindennek az ellenkezőjére is ugyanúgy. Nos, az biztos, hogy szépnek sokszor könnyebb lenni, mint okosnak. A törzsfejlődés során nyilván sok-sok állat, kezdve a rovaroktól a halakon át az emlősökig úgy jelezték a hatalmukat a másik felett, hogy igyekeztek nagyobbnak látszani azoknál. Természetesen adja magát az analógia, hogy az emberi viselkedésben is nyomon követhető ez az irány. Már persze ösztönösen.
Azonban annak ellenére, hogy a törzsfejlődés szempontjából az elmúlt 50 év szinte semmi, mégis a mai társadalmi körülmények bizony éppen az ellenkező irányba tolódtak el. A vékony testalkat azt jelenti, hogy az illető trendi, szexi, és kívánatos. Nyilván itt van ez a durva ellentmondás a társadalom részéről, hogy egyfelől fogyasztásra sarkall, másfelől elvárja, hogy légy trendi sovány. Nem baj, ez mind érthető dolog, hiszen megbúvik az összes mögött az érdek.
Többször elgondolkodtam már azon, amikor éhes valaki, akkor mit akar, mire vágyik, mire éhes, mi kell neki? Úgy értem egzakt módon, a látvány....a mozdulatsor....a rágás, az ízlelés, a nyelés....vagy csak mindezen dolgok tudata...? Valahogyan meg kéne ragadni a vágyat, és ízekre szedni, hogy de basszus mégis mi az, ami ennyire irányítás alá tudja vonni az emberi elmét. Az idevágó cihóanalízisnek nyilván megvan a maga magyarázata erre...mint rendesen, az orális aktivitásra. A hatalom kifejező eszköze, mely egyrészt a fentebb említett állatvilágból a törzsfejlődés hozadékaként megjelenő méretnövelésben, másrészt a világ képletes megzabálásában, alias legyőzésében keresendő. Na persze. Fűzhetjük tovább a gondolatsort, hogy inkább emésztem az ételt, mint magamat, és a többi. De tényleg csak a dominanciáról szólna a dolog?
Azt mondják, azért lesz agresszív az éhes ember, mert a benne rejlő agresszió utat keres. Ellenben ha eszik eleget, akkor az evésben fejeződik ki. A szocializált társadalom lefinomította a dolgot....orális agresszió = evés. Milyen kacagtatóan egyszerűen hangzik.
Én nem értek ehhez a dologhoz, érdeklődő laikusként ugyan elolvashatom, hogy a száj valójában az arc csatetere, és az evés nem más, mint egy harci eszköz, amin keresztül kiélhetjük a támadó ösztöneinket, amik irányulhatnak akár egy személy ellen is. Világos tehát, hogy aki kövér, annak biztos sok ellensége van, akikkel mind harcban áll, és úgy éli ki az irántuk érzett ösztönös agresszióit, hogy az ételt megeszi.
Egy társadalmi rendszer bonyolult és összetett dolog. Akárcsak egy törvénykönyv. És ahogy az utóbbiban, úgy az előbbiben is megtalálhatjuk a példát mindenre, meg az ellenkezőjére is. Szóval cihóanalízis ide, elfojtott agresszió oda, én akkor is azt mondom, hogy óvatosan kell megközelíteni a dolgot. Fenntartással. Akad séma jókedvvel-bőséggel, amire ráhúzkodhatjuk a hiányosságainkat. De tenni ellene akkor is magunknak kell. Se a törzsfejlődés, se egy analitikus nem fog helyettünk nemet mondani a túrós lepényre. És igazából nem az a fontos, hogy megértsük a folyamatokat, hanem hogy irányítsuk azokat.
Én így látom.
1 comment:
Érdekes okfejtés, de párszor még el kell, hogy olvassam. :)
Post a Comment