Ingadozás kontra tendencia

A súlytartás égisze alatt minden héten egyszer ellenőrzöm a súlyom, és dokumentálom, hogy alakul az előző hetihez képest. Mert a súlytartás, mint közismert, nem egy adott tömegnél való stagnálást jelent, hanem két szélsőérték közötti szabad ingadozást. Tavaly novemberben mentem le 80 kiló alá, azóta szépen ingadozik a súlyom. A legkevesebb mért adat 76,7 kg volt, a legtöbb....nos a legtöbb egy héttel ezelőtt a 79,8. A múlt heti mérés sorozatban a harmadik hét volt, amikor növekedett a súlyom. 20 deka, másfél kiló, hetven deka. Ebben a sorrendben. A harmadik heti magasabb érték után arra a következtetésre jutottam, hogy ez már nem ingadozás, hanem inkább lehet tendencia. A naponta bevitt energiamennyiségem továbbra is 1700 és 2000 kalória átlagértéken volt,  tehát úgy gondoltam, ha tendencia, akkor biztos nem a túl sok energiabevitel az oka, hiszen a súlyomhoz és a magasságomhoz képest 2186 kalóriával tudom magam szintentartani, tehát ennél kevesebbel nem hízhatok. Ha mégis, akkor valami nem stimmel.

Szerintem minden diétázó, fogyni vágyó, étkezését kontrollálni igyekvő ember egyik legnagyobb  félelme, hogy az anyagcseréje nem jó. Azaz, hogy túl lassú, vagy nem úgy működik ahogy kéne. Azért, mert ha így van, akkor hiába teszi meg azokat a lépéseket, amiket meg kell a fogyáshoz/nem hízáshoz, mégsem lesz eredményes az igyekezete. Természetesen bennem is volt aggodalom emiatt, de igyekeztem nem ebből kiindulni.

Mivel elég pontosan vezetem a dokumentációmat, így vissza tudom nézni nemcsak azt, hogy mit ettem, és mennyit, hanem azt is, hogy mikor. Nekiálltam analizálni hát, ha egészséges az anyagcserém, mégis mi indokolhatta, hogy hízni kezdtem. A téma finoman szólva is rengeteg aspektussal rendelkezik, és ideológiából is van annyi, amivel Dunát lehetne rekeszteni. Továbbá az anyagcsere sok olyan folyamatnak is a függvénye, amiről nem sokat tudni. Hogy csak egyet említsek, ott van mindjárt az endokrin rendszer, ami elég bonyolultan befolyásolhatja a bennünk zajló folyamatokat. Ennek ellenére persze az ember törekszik a saját testműködésének a megismerésére, és mindent megtesz azért, hogy vezérlés helyett szabályozhassa azt. Erre kifejezetten jó az étkezési és a mérési napló vezetése, ami visszacsatolásként működik, és segít eligazodni a részletek között.

Van aki azt mondja, a kalória, az kalória, teljesen mindegy, milyen formában és mikor juttatjuk azt az emberi testbe. Ha valaki teszemazt 2000 kalóriás anyagcserével bír, akkor annak mindegy, ezt a mennyiséget mikor és milyen formában viszi be a testbe. Mások szerint ez nem így van, a leginkább elterjedt nézet szerint a bevitt ételek optimális összetétele a 30% zsír-55% szénhidrát-15% fehérje képlet szerint működik. Azt is mondják, hogy este lefekvés előtt már nem jó dolog enni, mert a testben működő "anyagcsere-üzem" éjjelre bezár, és ahelyett, hogy az ételt feldolgozná, az vagy pang, vagy elkezd raktározódni.

Ön-analízsem eredménye az lett, hogy rájöttem, én afféle esti evő vagyok. Szeretek este enni. Beülni a tévé elé egy nagy tálcányi szendviccsel, vagy mással, és hosszan eszegetni, miközben nézem a tévében a filmet. Tudom, hogy sokan vagyunk így, és klasszikusan ez a legrosszabb étkezés....mert utána nem lemozogjuk, hacsaknem számít mozgásnak az esti film végén az emeleti hálószobába mászás, és az ágybadöglés. (Na jó, a napi kis esti torna is hozzátartozik, de kalóriaégetés szempontjából nem biztos hogy számottevő, hacsaknem maratoni szexpartiról nincs szó)...Szóval én szeretek este enni, és ha figyelembe veszem a kalóriahatárokat, amiket állítottam magamnak, akkor egyértelműve vált hamar, hogy a nagyrészét ezeknek a kalóriáknak én bizony este viszem be.

Három fronton indítottam az ellentámadást: 

1. Este nyolc után kizárólag gyümölcs, zöldség, vagy light yoghurt. (éjfélnél előbb soha nem szoktam elaludni, általában éjfél és hajnal kettő között)
2. Az optimális zsír és ch limetet alulról ütögetem, a fehérjét felülről. Magyarán szólva étkezéseim összességének napi arányát fehérjéből legalább 15 %-on tartom,  zsírral viszont nem megyek 30% fölé, és a ch-val sem 55% fölé.
3. Nem bliccelem el a bicepsz gyakorlataimat. Minden nap megcsinálom a 2x6x20-as szériámat a nyolc kilós egykezesekkel. Nem nagy dolog, de azért a semminél több.

Ezekre jött bónuszként, hogy elhagytam a kenyeret. Nem azért mert el akartam hagyni, inkább praktikus okokból. Ugyanis napközben nem szokott lenni olyan alkalom, mint este, hogy nyugodtan leülök egy nagy tálcányi szendviccsel...mindössze néhány szeletnyi kenyeret szoktam amúgy napközben megeszegtni, de külön ezért nem veszem a spéci és elég drága kenyeremet. A normál kenyérről meg leszoktam teljesen...úgyhogy a kenyér elmaradt. Ezen kívül minden maradt nagyjából a régiben, csak esténként szendvicsek helyett gyümölcsöket és light "trutymókat" fogyasztok....joghurt, fromage, ilyesmi.

Eltelt egy hét, és kíváncsian álltam rá a mérlegre. 77,3-at mutatott, ami azt jelenti, hogy 2,5 kg-t fogytam vissza egy hét alatt. Azért ennyit nem kifejezetten szerettem volna, de nem bánom. Valószínű, hogy azért lett kicsit túldimenzionálva az eredmény, mert önkéntelenül is visszafogtam magam, tudván, hogy "tendenciám van", így ösztönösen kicsit kevesebbeket ettem...a héten a napi átlagom 1670 volt. Úgy gondolom, ha odafigyelek jobban, hogy 1800 és 2000 között legyen ez az érték, akkor egy sokkal racionálisabb 1 kiló körüli fogyás lett volna az eredmény, de ez csak tipp persze.

Mindenesetre a tendencia ezennel újra ingadozásba váltott, azaz súlymegtartás szempontjából sikeresnek könyvelem el az akciót, és azt hiszem, törekedni fogok arra, hogy az "este nyolc után csak könnyen emészthető étel" irányelvet továbbra is megtartsam.