Saturday, 10 March 2012

Ismét a mozgásról

A minap ismét előjött mozgásos téma, és ezzel kapcsolatban ugyanaz merült fel bennem, mint amit gondolok a fogyókúra alatti kifogáskeresésről. Sok helyen olvasom, látom, hallom ugyanezt. Jelesül, hogy egy adott helyzetben, ami eltér a megszokottól, felmentést találunk a diéta alól. Ugyanez a felmentés jár a mozgás miatt is.

Az élet sosem ugyanolyan. Ha valaki úgy érzi, keservesen fog ráébredni a végén, hogy ez volt az élet, és elmúlt. Szóval kifogást, vagy felmentést nagyon könnyű találni, de ha a dolgok mögé nézünk, láthatunk megoldást. A mozgás témában bőven elég, ha felütjük a vonatkozó kalkulátorokat, honlapokat, szakirodalmat, egyebeket. Gyönyörűen elérhető az információ, hogy mennyi kalória ég el mondjuk kocogáskor, vagy sétáláskor, óránként vagy percenként. Szóval szerencsére nem kell sötétben tapogatóznunk ebben a kérdésben. Könnyedén ki tudjuk számolni, mennyi ételt vált ki az a mozgás, amivel fel óhajtjuk menteni magunkat.

A másik kérdés már keményebb dió. Mert hajlamos az ember azt gondolni egy adott szituációról, hogy az annyira különleges, annyira egyedi, és annyira nem megszokott, hogy mindenképpen fel lehet rúgni miatta a diétát. Ez lehet bármi....valamilyen családi esemény, valami rendezvény, vagy utazás, vagy hirtelen betoppanó vendég vagy nyaralás, vagy bármi...Nos én mind a két vonalon ugyanúgy közelíteném meg a kérdést: szemben a mozgással, ami mindig egy plusz előjelű történés, az étrend mínuszos. Mire gondolok? 

Arra, hogy a napi rutinomba ha be akarok illeszteni egy mozgásos eseményt, az mindenképpen plusz idő, energia. Maga a mozgás is idő, de a legtöbbször a felszerelés, az öltözet, ha otthon nem lehet, akkor eljutás az adott helyszínre, majd mindez visszafelé is, megspékelve egy tusolással a végén. Egyértelmű, hogy lett légyen akár otthon DVD előtt végzett talajgyakorlat, vagy kocogás a parkban, esetleg túra az erdőben, vagy néhány hossz az uszodában....ez mind mind idő/pénz/energia. Sőt, mindezeken túl még meg is kell szervezni. Érthető hát, ha ennyi mindent teszünk érte, akkor el is várjuk cserébe, hogy engedjünk a gyeplőn....nemigaz?

Ezzel szemben ha puritán módon csak annyit mondok, hogy nem eszem annyit, akkor az evéssel eltöltött idő, és a ráfordított pénz is megmarad. Tehát ha algebrailag nézem, nyerek a dologgal, nem pedig veszítek, mint a mozgásnál. A váratlan helyzetre vonatkozóan is működik, egyszerűen ha változtatni kell az étrendemen a szokatlan helyzet miatt, nagyon egyszerű: kihagyom azokat az étkezéseket, amiket amúgy beiktatnék...ha minden a megszokott mederben menne. Ezáltal az extra szituáció csak annyit eredményez, hogy csökken a bevitt kalóriamennyiség, tehát a fogyás oldalán maradtam.

Nyilván mint minden, ennek is vannak lelki oldalai....a mozgás esetében úgy érezhtejük, hogy áldozatot hoztunk, és gondolatban megveregetjük a vállunkat. Jót cselekedtünk magunkkal. Ennek folyománya lehet a jutalmazás, és a mérleg nyelvéről elterelődik a figyelem. Ezzel szemben ha a kevésnél is kevesebbet eszem, akkor úgy érezhetem magam, hogy büntetve vagyok, pedig nem csináltam semmi rosszat.

Minden fejben dől el, ez is. még egyszer hangsúlyozni szeretném, nem vagyok a mozgás ellen...de valaki nemrég azt mondta: dehát nem kell keveset enni, ehet az ember többet is, ha lemozogja, nem? És nekem rögtön eszembe jutott, hogy persze, de nem mindegy az arány...a számok számítanak! Ha valaki pongyolán fogalmaz, és azt mondja, "lemozgom", akkor nem valószínű, hogy kiszámolja, hogy az adott napi többletkalória tényleges lemozgásához mennyi percnyi/órányi futás vagy egyéb mozgás tartozik.

Néhány példa: egy szalámis szendvics (1 szelet kenyér, 1 deka vaj, két szelet szalámi) durván 30 perc folyamatos futással váltható ki. Egy átlagos mélyhűtött pizza másfél óra folyamatos futással. Ha egy doboz jégkrémet is tolunk utána, akkor már három órán keresztül kell futni, hogy elégessük azt a mennyiségű kalóriát.

Szóval továbbra is úgy vélem, éljen a mozgás, de azzal lefogyni nem vagy csak nagyon nehezen keservesen lehet. A mozgás egészséges, kellemes időtöltés, ami pozitív hatással van a testünkre, fittebbek leszünk tőle, adott esetben kiegyensúlyozottabbak és jobb kedvűek. De hiszem, hogy soványabbak nem. Persze mindez nem a néhány kiló súlyfelesleggel rendelkezőkre vonatkozik, hanem az olyan súlyos mértékben elhízottakra, amilyen én is voltam. Mert mondjon bárki bármit: egy 56-os BMI-jű ember sohasem fog bírni mondjuk egy órán keresztül kocogni, vagy futógépen/ biciklin dolgozni...

2 comments:

  1. Nagyon egyet értek azzal, amiről írtál. A mozgás nem lehet engedékenységi fokmérő. Nagyon jó példa erre az egyik régi ismerősöm, büszke volt magára, hogy lefogyott, meg arra is utána, hogy napi 8 órás edzéssel annyit ehetett, amennyit akart. Nos vagy kevesebbet edz, vagy többet eszik, mert a múltkorjában láttam egy TV műsorban, és legalább 20 kilóval több, mint ahogy én utoljára láttam:) Úgyhogy a mértékletesség az egyedüli megoldás.

    ReplyDelete
  2. Napi nyolc óra edzéssel el is hiszem, hogy annyit ehet amennyit akar...ez egész addig működhet is, amíg az illetőnek mondjuk ez a hivatása, tehát van módja ebből élni. Viszont mindemellett lankadatlan lendület is kell, ami az idő múlásával mindenképpen nehezebb, hiszen öregszünk :) Köszönöm a postot :)

    ReplyDelete