Mármint a blogírásban. Egy hete nem postoltam. A hétvégénk nagyon bizi volt, a bátyámék voltak nálunk, családostul. Kár hogy messze lakunk egymástól, és ritkán jön össze így a család.Diéta szempontból is érdekes hétvége volt, igazából félretettem a megszokott étrendemet, egyrészt mert nem akartam pepecselni vele, másrészt mert kell egy kis változatosság, harmadrészt kíváncsi voltam, milyen visszatérni a régebbi ízekhez.
Ettem pörköltöt, tarhonyát, sült krumplit. Továbbá süteményt és olajos magvakat. És nachost. Ja, és ittam whiskyt is. Összességében véve elmondhatom, hogy mást tapasztaltam, mint amit vártam ezektől az ételektől. Mondjuk sült krumplit konkrétan két éve nem ettem, nem beszélve a nachosról. Ezek az ételek, mint a chips és a sósmogyi, ezek etetik magukat. Nehéz abbahagyni őket, ugyanakkor egyáltalán nem produkálnak a szervezetben telítettség érzést. Nagyon sós, nagyon addikt enni ilyesmit. Az ember iszik utána, és...megdöbbentő, de eszik. Sok sósmogyoró elfogyasztása további evésre sarkall. Első körben még több mogyoró evésére, második körben elegem lett a mogyoróból, és másra vágytam. Ezzel szemben ha ugyanannyi mennyiségű hasznosabb kalóriát fogyasztok el, akkor nincs további evéskényszer, és jóllakottság érzés is jár hozzá.
Persze ezek nem új dolgok, nagyjából-egészéből ezek ismert tények, de most megint megtapasztaltam újra, hogy így működik. Azért betegre nem ettem magam szerencsére, és amúgy semmilyen negatív tapasztalatom nem volt. Teljesen jól sikerült ellazulós hétvége volt, amikor önfeledten elengedi magát az ember, és csak arra koncentrál, hogy jól érezze magát a rég látott rokonokkal.
Mindezek mellett a mértékletesség a további irányvonal, azaz az utóbbi időben kifejezetten gyakran eszem egy-egy falat/szelet/darab olyan ételt, amit azelőtt egyáltalán nem fért volna bele. Szelet pizza, darab sütemény, falatnyi péksütemény. Úgy gondolom hiba lenne az ezekhez tartozó ízvilágot végérvényesen kiirtani az életemből. Meg kell maradni a mértékletességnél, és a nagyétkezések, amik kiteszik az ember kalóriabevitelének a komoly hányadát, azoknak kell alapvetően hasznos ételekből állnia.
1 comment:
Érdekes tapasztalat. Azt már én is észrevettem, hogyha pl mogyorót eszek, akkor újra és újra belenyúlok a zacskóba, és tényleg szoktam mondani, hogy "tegyétek el előlem, mert nem bírom abbahagyni".
Szerintem sem kell teljesen száműzni a régi ételeket az életünkből, az életmódváltás nem azt jelenti, hogy soha többi ne együnk meg ilyesmit. Sokkal inkább azt, amit írsz is, hogy mértékkel együnk belőlük és ne túl gyakran.
Köszönöm, hogy megosztottad ezt a tapasztalatod is. :)
Post a Comment