Crazy Heart, avagy Jeff Bridges és a karma

Ez a nem túl régi film sok tekintetben magával ragadott. Nemcsak mert szeretem a jó country muzsikát. vagy nemcsak mert Jeff Bridges kiváló színész. És nem azért, mert a film díjakat kapott....hanem azt hiszem azért, mert gondolatokat ébresztett bennem. A jó filmek olyanok, hogy miután az ember megnézi, még napokkal, hetekkel azután is eszünkbe jutnak. Ez a film is arról szólt úgy Istenigazából, amit sok más film is igyekszik kifejezni: hogy mi az, ami igazán fontos az életben.

Az ember hajlamos kergetni dolgokat. Tök mindegy, mi az...egy álom, egy cél, egy tárgy...egy eszme, tényleg mindegy...de a nagy kergetésben észre sem veszi, hogy elszalad amellett, ami igazán fontos lenne. Ez nem egy filozófikus posztnak indult, mert az elhízásról és a lefogyásról akartam írni. Méghozzá ezzel a felütéssel. És össze fogom hozni a két szálat mindjárt :) Sőt, talán össze is kuszálom...

Régebben vacilláltam azon, hogy a kövérségemnek van valamiféle karmikus léte. Hogy azt osztotta nekem a gép, hogy kövéren kell éljek, és az a dolgom a világban, hogy megtapasztaljam mindazon nehézségeket, amiket a nagyon kövér emberek megtapasztalnak. Írtam erről már ebben a blogban (is). Azonban mi van akkor, ha másféleképpen karmikus, ha valaki elhízott? Mert van egy pont...amikor a kövér ember megrázza magát, és felébred. És lefogy. Sajnos ez a pont van akinél sosem jön el...vagy amikor eljönne, már nem él, végül is tökmindegy akkor már...De mi történik, amikor valaki megérik a változásra? Mádhogy teszem fel a kérdést: minek kell történnie ahhoz, hogy valaki elérkezzen ehhez a ponthoz?

Azt hiszem erre nincs egyöntetű válasz. És talán ezért olyan nehéz okosnak lenni, és tanácsot adni. Talán ezért olyan nehéz megválaszolni a kérdést, hogy mi a titok? Hogy csináltad? Olyan sokan kérdezték, kérdezik ezt tőlem, és olyankor kicsit mindig zavarban vagyok, mert hát nem hétpecsétes titok az, hogy nem kell annyit enni, és akkor lefogy az ember. De én azt hiszem, a sok érdeklődés, bár nem direkte módon, de arra vonatkozik, hogy mi kellett ahhoz, hogy ez a sorsfordító pont bekövetkezett az én életemben? És hogy neki, a kérdezőnek mit kellene tennie, hogy fel tudjon ébredni? Sajnos erre nincs válaszom. Mert csak magában van meg mindenkiben a válasz erre. Azt gondolom.

Jeff Bridges a filmben nem a kövérség problémájával néz szembe. De ha elvonatkoztatok, akkor ez nem is érdekes. A film szépen vezeti rá a nézőt, hogy döbben rá lassan a főhős, hogy megy el az élet mellette. És egyszercsak eljön az a pont.

Ha van tanulság, max. annyi, hogy az életünk nem más, mint egy gyorsvonat, ami sosem fog visszajönni, csak előre robog. Nincs retúr....csak oda van. Szóval minél előbb felébredünk, annál több idő marad élvezni az utazást.