Wednesday, 9 November 2011

Szeretlek is meg nem is....tudod, így van ez.

Az jutott eszembe, vajon mit jelent az, amikor azt mondjuk, hogy szeretünk egy bizonyos ételt? Mire gondolunk, amikor megkérdezik, mi a kedvenced? Miért az, ami? Mik azok a dolgok, amik miatt pont az az étel lesz a kiválasztott? vagy pont az az étel, amit szeretünk, és egy másik, amit nem?

Nyilván van egy sor olyan tényező ebben a kérdésben, amihez nincs közünk....genetika, hormonok, agyműködés...persze.

De lennie kell empirikus oldalnak is....meg logikusnak...meg tudatosnak....nem? Az adott étel elfogyasztás közben, illetve az után jelentkező élmény. Azt hiszem így tudom pontosan megfogalmazni. Felidézem, ahogy elfogyasztom a kedvenc ételemet. Mi az amitől jó? Az ízvilága, az állaga, az illata, valamint az elfogyasztása után jelentkező kellemes érzés, a jóllakottság érzése. Miről is van szó tehát? Érzésekről....élményekről. Első körben.

Akkor fussunk egy második kört, lépjünk egy szinttel feljebb, amikor valaki nem ösztönszerűen, impulzíve táplálkozik, hanem afféle problémás nyomorult, mint mondjuk én. Szóval hogy van még seregnyi egyéb olyan kritérium, ami alapján be kell kategorizálni az adott ennivalót. Mire gondolok? Lássuk csak. Összetevők, úgymint ch, protein, rost, zsír, kalória. Glikémiás index, azaz mit művel az adott alapanyag a testemben? Mennyi idő alatt és hogyan bomlik le, ha egyáltalán lebomlik? Milyen élettani hatásai vannak, úgymint felfúj-e, lerakódik-e, megdolgoztatja-e a májat, a vesét, satöbbi. Mindezen egyéb - és most hagyjuk a jelzőket, hogy orthorex meg elmebeteg meg nem normális meg hülye szerencsétlen befordult anorexiás állat....stb stb...- dolgok is ugyanúgy és ugyanolyan érzéseket, továbbá élményeket generálnak, mint amilyen érzésekről és élményekről az első körben tettem említést.

Viszont ha ezek az érzések és ezek az élmények is ugyanolyanok, akkor lehetnek ugyanúgy determinálói egy ízlésnek, nem? Akkor mondhatom azt, hogy a kedvenc kajám a fejessaláta, mert annak elfogyasztása során keletkeznek olyan érzéseim és olyan élményeim, amitől jól érzem magam, vagy ez hazugság lesz? Mert a pepperónis pizza elfogyasztása után keletkeznek olyan érzéseim és éményeim, amitől jól érzem magam?

Ezt az egészet legalább annyira érzem dialektikusnak, mint amennyire metafizikusnak. Mennyi ebben a filozófia egyáltalán? Mennyi az élmény, és mennyi a tapasztalat, meg a logika? Mennyi az emóciós tényező és mennyi a józan ész része....?

A kérdések sosem fogynak el...

2 comments:

  1. ize, igen jo kerdesek...ha a fejes salata utan jollakott es megis konnyu es eros maradok es tudom jot tettem az egeszsegemert akkor miert mondom megis azt, hogy a pepperonis pizza a kedvencem amikor utana nehez, eldugult, hajas leszek es zsirosat bofogok fel...pardon de mit szepitsuk. ezeken en igy meg nem gondolkodtam el de nagy igazsag van benne. lehet, hogy csak ujraprogramozas kerdese az egesz?

    ReplyDelete
  2. Bennem is ez merül fel időről időre. Köszönöm a postot.

    ReplyDelete