Amikor egész napos programja van az embernek, mnden kicsit másképp alakul, depláne ha étrend szempontjából nézzük a dolgokat. Legtöbbször persze ilyenkor is rossz irányba tud elhajlani a dolog, hiszen adott a sok gyorsétterem, meg a "bekapok valamit" style, ami persze általában a legcukrosabb, legszénhidrátdúsabb, legüresebb kalóriát tartalmazó étkeket jelentik.
Az én taktikám ilyenkor a következő: sok kávé (feketén, ahogy szeretem), sok cukormentes üdítő, és ha étel, akkor némi alma, eper, vagy ha van rá lehetőség, valami light trutymó. Ez természetesen a fogyós időszakra vonatkozik, és én azon már túl lennék, szóval igyekszem nyitottabbá válni, és hagyom magam megkóstoltatni az isteni finom friss sugar donut-tal, továbbá az IKEA-ban fellelhető nagyon finom süteményekkel úgyszintén. A megkóstoltatást azt szó szerint kell érteni, ez egy falatot jelent. Vagy egy harapást.
Miért írok erről? Mert újabb tapasztalataim lettek, és újabb konklúzióim. Jelesül mégpedig az, hogy azt hiszem kezdem érteni, hogyan is működik az a dolog, amit mondanak az emberek, hogy az agynak kell egy kis idő, amíg felfogja, hogy elég volt az étel, és elküldi a megfelelő jeleket, hogy tessék kérem abbahagyni a zabálást. A kóstoló falat után kivétel nélkül minden alkalommal fellép egy olyan inger az agyamban, hogy még....még akarok. Nem tudom, vajon mással is így van-e...de velem igen. Az első falat után kívánnám a másodikat, azután a harmadikat, és így tovább. És akkor, ott, abban a pillanatban istenazanyám, hogy éhséget is érzek. Már ha lehet egzakt módon éhséget érezni...
A poén pedig az, hogy vasakarattal megállok, egy falat és nem eszem többet...és mi történik? Elmúlik az inger...nem rögtön, de elmúlik. És ugyanez vonatkozik a normál étkezésekre is. Példának okáért tegnapi nap a következőt ebédeltem, olyan délután három körül, ami a besorolás alapján akár reggeli is lehetne, mert a nap első étkezése volt...( eltekintve a harapásnyi sugar donut-tól, amit dél körül haraptam be :-) szóval IKEA, fish and chips, krumpli nélkül, tehát csak a halacska a kanálnyi szósszal, a marék zöldborsóval, és egy tálka saláta, vagyis uborka, paradicsom, sárgarépa. Továbbá a fentebb széjjelboncolgatott villányi csokis süti, meg valamilyen tortából egy falat.
Namost ez nem egy hűderengeteg kaja, és amikor befejeztem az evést, úgy éreztem, simán, minden gond nélkül folytatni tudnám....talán valamiféle ősi ösztön lehet ez, félelem az éhhaláltól, vagy mi a fene....nem tudom, de az tény, hogy onnantól kezdve egész este fél kilencig, vagy fél tízig, már nem is tudom...de amíg hazaértünk, teljesen kellemesen éreztem magam, és egyáltalán nem voltam éhes. Halleluja.
Szóval a konklúzió: Higgyünk a szándéknak, higgyünk a számoknak, és ne hagyjuk magunkat átverni a pillanatnyi illúziók által, amiket az agyunk kreál, miközben táplálkozunk.
Az én taktikám ilyenkor a következő: sok kávé (feketén, ahogy szeretem), sok cukormentes üdítő, és ha étel, akkor némi alma, eper, vagy ha van rá lehetőség, valami light trutymó. Ez természetesen a fogyós időszakra vonatkozik, és én azon már túl lennék, szóval igyekszem nyitottabbá válni, és hagyom magam megkóstoltatni az isteni finom friss sugar donut-tal, továbbá az IKEA-ban fellelhető nagyon finom süteményekkel úgyszintén. A megkóstoltatást azt szó szerint kell érteni, ez egy falatot jelent. Vagy egy harapást.
Miért írok erről? Mert újabb tapasztalataim lettek, és újabb konklúzióim. Jelesül mégpedig az, hogy azt hiszem kezdem érteni, hogyan is működik az a dolog, amit mondanak az emberek, hogy az agynak kell egy kis idő, amíg felfogja, hogy elég volt az étel, és elküldi a megfelelő jeleket, hogy tessék kérem abbahagyni a zabálást. A kóstoló falat után kivétel nélkül minden alkalommal fellép egy olyan inger az agyamban, hogy még....még akarok. Nem tudom, vajon mással is így van-e...de velem igen. Az első falat után kívánnám a másodikat, azután a harmadikat, és így tovább. És akkor, ott, abban a pillanatban istenazanyám, hogy éhséget is érzek. Már ha lehet egzakt módon éhséget érezni...
A poén pedig az, hogy vasakarattal megállok, egy falat és nem eszem többet...és mi történik? Elmúlik az inger...nem rögtön, de elmúlik. És ugyanez vonatkozik a normál étkezésekre is. Példának okáért tegnapi nap a következőt ebédeltem, olyan délután három körül, ami a besorolás alapján akár reggeli is lehetne, mert a nap első étkezése volt...( eltekintve a harapásnyi sugar donut-tól, amit dél körül haraptam be :-) szóval IKEA, fish and chips, krumpli nélkül, tehát csak a halacska a kanálnyi szósszal, a marék zöldborsóval, és egy tálka saláta, vagyis uborka, paradicsom, sárgarépa. Továbbá a fentebb széjjelboncolgatott villányi csokis süti, meg valamilyen tortából egy falat.
Namost ez nem egy hűderengeteg kaja, és amikor befejeztem az evést, úgy éreztem, simán, minden gond nélkül folytatni tudnám....talán valamiféle ősi ösztön lehet ez, félelem az éhhaláltól, vagy mi a fene....nem tudom, de az tény, hogy onnantól kezdve egész este fél kilencig, vagy fél tízig, már nem is tudom...de amíg hazaértünk, teljesen kellemesen éreztem magam, és egyáltalán nem voltam éhes. Halleluja.
Szóval a konklúzió: Higgyünk a szándéknak, higgyünk a számoknak, és ne hagyjuk magunkat átverni a pillanatnyi illúziók által, amiket az agyunk kreál, miközben táplálkozunk.
2 comments:
Van úgy, hogy az inger már a kóstolás előtt jön. Pl. ma kólát bontott a férjem. Meghallottam a szisszenést és kívántam, de nagyon... Persze nem light üdítő volt. Kedvesen hozott nekem is egy fél pohárral. Megittam. Most pedig kólára szomjas vagyok. Remélem, elmúlik. Nagyon ördöngős dolog ez... Igyekszem tartani magam. Gondoltam, olvaslak kicsit. De mintha vonzana az üdítő maga felé... Rémes!
Én sok kólát iszom, már persze relatíve. És amikor régen a cukrosat ittam, akkor a cukormentesre fintorogtam, meg hangoztattam, hogy az egyetlen természetes anyagot is kiveszik belőle - cukrot-, szóval tiszta műanyag....ma már a cukrosra fintorgok, hogy hogy lehet meginni azt a ragacsos szirupot :):) A mi családunk teljesen átállt a cukormentes üdítőkre. Nem víz helyett isszuk, de azért fogy. Zéró kóla, fanta, sprite. A gyerekeim is rákaptak, egyre ritkábban kértek cukrosat, ma már ha üdítőt veszünk, csak cukormentes jön szóba. Bátran állítom, hogy ha az ember hozzászokik, ugyanolyan jól tud esni, mint a cukros.....szóval kitartás!
Post a Comment