Hol vannak a pasik....?

Valamiért olyan érzésem van, hogy az internet világából az folyik le, hogy az életmódváltás, a lefogyás, az étkezésre való odafigyelés….az mintha kizárólag női dolog lehetne csak. Vannak csoportok, blogok, kezdeményezések, amik összefogják az embereket, segítenek egymásnak, mondhatni virágzik a szegmens….de csak nőknek.

Pedig férfiak is vagyunk sokan, akik többletsúllyal küzdünk, akik le akarunk fogyni, és akik le is fogyunk…és minket is érdekelnek tippek, trükkök, esetleg receptek…most akkor ezek mind “buzis” dolgok lennének? A szó legnegatívabb értelmében… Kérdezem én, hol vannak a férfiak? Nyolcadik éve viszem ezt a blogot….de egy kezemen meg tudom számolni, hány férfi olvasóm lett/volt/van.

Most vagy azért, mert nincsenek férfiak, akik túlsúllyal küzdenek (csaknemmá)…vagy esetleg a férfiak nem annyira nyitottak, nem szeretnek a témában megszólalni….vagy mindenki túl elfoglalt…..vagy egy férfi legyen kemény, és ne akarjon másokkal a negatívumairól társalogni….vagy nem tudom.

Pedig tudnánk szerintem támpontokat adni egymásnak. Vannak tök egyszerű receptek, amiket egy pasi is vidáman össze tud dobni….vagy  edzés témakörben biztos vannak tapasztalatok, ötletek, amiket meg lehetne osztani egymással. Akár olyan hülyeségek is, hogy pl. én spórolás céljából építettem magamnak egy evező- és lehúzógépet…fillérekből meglett, és tök jól működött…ez például kifejezetten “pasis” téma, nem? 

Egy férfinak is lehetnek kérdései, kételyei, egy férfit is bánthat valami, és egy férfi is kitűzhet célokat, és egy férfi is hamarabb célba érhet, ha vannak társai, akik segítik, nem? De.

Klímaváltozás és a BMI

A világ hírei harsognak attól, hogy az elhízás micsoda nagy méreteket ölt, és összességében véve, ha csak a számokra figyelünk, akkor nagyobb veszélyt jelent a világunkra, mint a fegyveres konfliktusok, a dohányzás, az alkoholizmus, vagy a klímaváltozás. Az emberiségnek egyre növekvő százaléka lesz elhízott, ami magában hordoz bizonyos költségeket és problémákat, amiket a társadalom fizet meg. Így vagy úgy. Olyan statisztika is készült, hogy többen halnak meg a túlsúly miatt világszerte, mint az éhezés miatt. Hihetetlennek tűnik, de az biztos igaz, hogy egyre több embernek okozza a halálát közvetlenül vagy közvetve a túlsúly.

Vajon mennyire reális veszélyről beszélünk? Aki kövér, az kevésbé egészséges, így nagyobb kockázata áll fent a keringési problémáknak, a cukorbetegségnek, és nem utolsó sorban a munkavégzésben való (hasznos társadalmi érték) akadályoztatásnak. A gyógyszerek, a beavatkozások, az orvosi munkaórák, a segédeszközök....ezek mind pénzbe kerülnek, amit részben a delikvens, részben az állam fizet...így vagy úgy, de mindenképpen kiadás, aminek az oka visszavezethető a nem helyes életmódra.

Nem tudom, mikor melyik állam hogyan óhajtja a problémát kezelni, ezekből a terhekből mekkora részt hárít az emberre, és mennyit vállal maga, továbbá ha változtatni akar, akkor hol kezdi? Sajnos általában nem jellemző, hogy egy problémát bármelyik állam úgy kezdene megoldani, hogy magának szab extra feladatokat...inkább másokat próbál ösztökélni....szóval itt is szerintem az lesz a jellemző, hogy az embereket biztatják, hogy - fogyjanak le, és akkor mennyivel jobb lesz mindenkinek. Nem biztos hogy az a legcélravezetőbb, hogy akkor vezessünk be csipszadót. (Ez szerintem tipikus magyar módszer....például amikor valaki anyagi nehézségek miatt elcsúszik a banki törlesztőjével.....mit lép a bank? Büntetést szab ki....hát persze, nyilván ha valakinek anyagi gondjai vannak, akkor az a megoldás, hogy még fizessen extra büntit.) Az emberek motiválása terén volna hová fejlődni, az biztos.

Felmerül bennem a kérdés, hogy a túlsúllyal élők hány százaléka szeretne lefogyni? És hány százalék szarik rá nem foglalkozik a kérdéssel? Első körben az ember azt gondolná, hogy ugyan, ki ne akarna lefogyni, ha egyszer kövér. De ez nem úgy van, én magam több olyan kövér embert ismerek, aki köszöni, jól érzi magát, és nem gondolja, hogy bármit is változtatnia kéne.

A másik vége a szegmensnek felismeri, hogy valami nem oké, és változtat. Lefogy, elkezd erőfeszítéseket tenni azért, hogy az életmódja jobb legyen. Odafigyel az étkezésekre, mozog, érdeklődik, tanul, és nem hagyja, hogy visszaessen.

Viszont szerintem a legkomolyabb réteg az az, aki azt hangoztatja, hogy ő szeretne változtatni, csak...sajnos nem áll módjában. Itt aztán rengeteg kifogás, mentség, magyarázat, hívhatjuk, aminek akarjuk, jön, talán a leggyakoribbak:

• pénz
• idő
• egészségügyi probléma (általában pajzsmirigy)
• munka
• körülmények

Az a nehéz ebben, hogy mindegyik lehet valós, igazi nehézség, ami persze nem azt jelenti, hogy megoldhatatlan, hanem hogy nehezebb megoldani...de a személyes véleményem az, hogy 95%-ban ezek csak tényleg kifogások.

Tény, hogy átváltoztatni az életünket nem könnyű. És legfőképpen nem kényelmes. És nem is gyors. Nagyon nehéz, kellemetlen, kényelmetlen, fájdalmas, lassú folyamat. Viszont nagyon sok ember meg tudná csinálni - ha igazán akarná.

Kennedy mondta, hogy ne azt nézd, az országod mit tehet érted, hanem hogy Te mit tehetsz az országodért. Én meg azt mondom: Ne azt nézd, hogy mások hogy tudnának abban segíteni, hogy lefogyj/egészségesebben élj, hanem azt, hogy Te magad mit tudsz megtenni ennek az érdekében! Egyszerűen az alapelveket kell megérteni, és nem hinni senki olyannak, aki csak azt hajtogatja, mitől mad Te jól érzed magad! Hogy ehetsz kakaóscsigát, csak ne a simát vedd meg X forintért, hanem a másikat 5X forintért. Mindig lesznek olyanok, akik a saját hasznuk érdekében csábító dolgokat duruzsolnak....de az igazság olyan mérhetetlenül puritán és egyszerű...csak nehéz elhinni. Sokkal könnyebb abban hinni, ami jobban hangzik.

Ketogén diéta, második hét

Újabb héten vagyok túl a ketós izével. Hát az első hét nagy sikere után a második hét nem hozott olyan nagy sikert, minimális fogyást tudtam felmutatni, amiből levontam azt a következtetést, hogy zsíranyagcsere ide, ultra kevés CH oda, azért csak számít a kalóriadeficit is. Mivel szeretném a célom elérni, ezért módosítottam az étrendemen.

A ketogént tovább keményítettem az ultra-intermittent módszerrel, és egyben a kalóriadeficit módszerrel is. Technikailag úgy néz ki a dolog, hogy egyszer eszek egy nap, estefelé, de nem szénhidrátot, 1100 kalória körüli mennyiséget. Esetleg hétvégén kétszer, de akkor sem megyek 1600 fölé.

Így kielégítem a ketót is, a deficitet is, és az intermittent-et is, hiszen 1-23-as arányban tartom az étkezés-nem étkezést. Nem mondom, hogy könnyű, viszont így a fogyás megint megindulni látszik, aminek örülök. Természetesen megy a minimum 3 liter víz, és a vitaminok is tovább. Viszont az edzéseimet visszafogtam. Reggeli 40-60 perc szobabringa az megy, de a súlyzós edzéseket és a taposást ritkítottam, nem kertelek: nem érzek erőt magamban napközben, hogy nekiálljak.

Nyilván ennek energiadeficitre vezethető okai vannak. Amúgy az éhezést továbbra is könnyebben bírom, mint mikor több CH megy be, annyi van, hogy néha bizseregnek az ajkaim, és meg-megszédülök ha hirtelen állok fel, ilyesmi...egyik sem vészes, gondolom az alacsony vércukorszint teszi.

Legalja

Az már milyen, hogy fogyókúrás, akarom mondani életmódváltó APP-ot reklámoznak! App-ot….egy mobiltelefonon futó alkalmazást, és sorban vigyorognak a sikeresen “ezzel lefogyó” rekmlámnénik, hogy jaja, hát én 30 éve fogyózom, de semmi…ez viszont megváltoztatta az életem! Továbbá a vásárlásra csábító mondatok: nincs tiltott étel, bármit ehetsz! Csak 10 percet vesz el az életedből naponta!

Édes f@szom, ez most komoly? Életmódváltó alkalmazás? Hát meddig mennek el az emberek hiszékenységben, hülyeségben? Mégis mit gondolnak? És sajnos simán el tudom képzelni, ahogy igenis sokan letöltik, mert elhiszik. Amúgy tök normális emberek…irodai dolgozók, középvezetők, családanyák….akárkik.

Ez engem elképeszt, elszomorít, és kétségbe ejt. Tényleg itt tartunk?

utóirat: állítólag 45millió felhasználó van regisztrálva....pfff....

Ketó, még….

Szemben a Forbes magazinnal, aki 2018 legnépszerűbb diétájának tartja a ketogén étrendet, az Új-Zélandi Readers Digest szerint ennek a diétának befellegzett. Merthogy  Petra Colindres MA RDN megmondta, hogy hosszú távon nem tartható. Sluszpássz. Ja, hát azért nem, mert nem tartalmaz elég vitamint, ásványi anyagot, satöbbi…mert egyébként minden más diéta nyilván optimálisan tartalmaz mindent, ami kell igaz?

Nos, gondoltam akkor rákeresek a szóban forgó hölgyre, mielőtt nem tudnám hova szarjak a sok betűtől a neve mögött. Hát kiderült, hogy ő egy huszonéves kisgyerekes anyuka, aki laktációs konzultáns Oklahomában, azaz frissen szült édesanyáknak ad szoptatási tanácsokat. Megtudható róla, hogy hobbija a futás, az edzés, szeret főzni, játszani a gyerekével, és utazgatásokat tervezni  Walter-rel, a kedves férjével. Ezt mind. A Linkedin-en fent lévő adatlapja szerint a van dietetikus képsítése is, tehát nyilván okkal mondja, hogy hát mivel ez az étrend nem tartalmaz elegendő rostot, vitamint és ásványi, anyagot, ezért NEM JÓ:

Félreértés ne essék: Nem tervezem, hogy életem végéig ketózzak. De utálom, amikor lehúznak valamit rádaásul elég demagóg módon, hiszen bármelyik étrendre elmondhatjuk, hogy hosszú távon nem tartható, mert: 

• Nem tartalmaz minden ásványi anyagot, vitamint, aminosavat, nyomelemet, rostot….stb
• Nem áll rendelkezésre elegendő tanulmány

Kérem szépen: az élet halálos….micsoda furcsaság. Marci fiam jut eszembe, aki hülyeskedve magyarázta, hogy a víz tuti halálos, mert eddig mindenki meghalt, aki fogyasztott vizet élete során…Mert ugye attól függ, hogyan közelítjük meg a kérdést. Ilyen alapon ne üljünk repülőgépre soha, mert nem 100%-ban tudják garantálni, hogy nem zuhanunk le....

Csakhogy az emberek jellemző módon nem kötekednek, mint én, nem gondolnak bele, nem szedik ízekre azt a cikket/interview-t, akármit….hanem hisznek. Elhiszik, hogy jajistenem, ezt nem szabad, akkor mit csináljak?

És kinek jó, ha az emberek tanácstalanok, ha kapkodnak, ha pánikolnak és kétségbeesnek? Ki tud a zavarosban halászni? Naugye.

Vágyak és valóság

Klasszikus mondás, hogy meg kell tanulni vágyakozni az után, ami a miénk. Én kiegészíteném: meg kell tanulni vágyakozni azután, ami sosem lesz a miénk. Úgy értem, hogy megérteni azt, ami elérhető, és felfogni azt, ami nem. Hogy tisztában lenni azzal, ami csak vágy maradhat csupán, valóság sosem. Vágyakozni lehet persze, de tudni kell, mi maradhat csak vágy, és mi az, ami megvalósítható. Vágyakozhatok eljutni a Mars-ra, vágyakozhatok arról, hogy egy Lamborghinit vezetek, vágyakozhatok arról, hogy 18 éves szépségkirálynők legyeznek pálmalevelekkel Hawaii tengerpartján, miközben gin-tonicot szürcsölök, és mindenki a parancsaimat lesi. Vágyakozhatok azután hogy a testem egy 20 éves teste lesz – de az igazság az, hogy ezek egyike sem válik valóra. Sosem.

Ez nem jelenti azt hogy vágyakozni rossz dolog. Nincs benne semmi rossz. Csak tudni kell, mi az, ami után vágyakozunk, ennyi. Álmodozni lehet arról, hogy lottóötöst nyerünk, ki ne álmodozott volna róla? Még azok is, akik nem lottóznak….de arra építeni nem lehet, hogy mondjuk akkor teszem rendbe az életemet, amikor majd nyerek a lottón. Úgy gondolom, egy egészséges ember tisztában van a helyével a világban, érti a környezetét, tudja honnan jön, merre tart, és tudja mi a valóságos, mi pedig nem az. És azt is tudja, hogy a vágyai reálisak-e….megvalósíthatók, vagy nem.

Mindannyian láthatunk olyan ellenpéldákat, akik – rendelkezve az erre elég anyagi lehetőséggel- kergetik a fiatalságukat, és szénné műttetik magukat, hogy tökéletes legyen az arcuk, a mellük, az orruk…hogy ne legyenek ráncaik. És mellette őrült módon diétáznak is persze, hogy elhitessék a világgal, na és persze magukkal, hogy náluk megállt az idő, és hiába 50 évesek, a testük akár egy húszévesé. Igen, sok ilyen van….rajtuk nevet a világ.

Mindig azt vallottam, hogy egyensúlyra kell törekedni, megtalálni azt a közepet, ami egészséges, ami reális, ami kivitelezhető. Biztos, hogy összetett egy ember megjelenése, és hiszem, hogy a külső valahogy kapcsolódik a belsőhöz is. Sokan mondják, hogy az elhízás mögött mindig van valami lelki ok. Én rengetegszer elemeztem magam, hogy nálam mi lehetett az….és végül nem jöttem rá. Tippeim vannak, de nem jöttem rá, pontosan mi volt az oka annak, hogy elhíztam. Úgy értem a lelki oka, mert a gyakorlati ok az nyilvánvaló…természetesen a sok eves és a kevés mozgás vezet az elhízáshoz, ez triviális…de hiszem, hogy mindig van valami spirituális ok is a háttérben…

Bolondság lenne azt gondolni, hogy a megjelenés, a testtömeg, az alkat…hogy ezeknek nincs genetikai determinációjuk. Minden tulajdonságunk be van kódolva a génjeinkbe….a szemünk színe, a hajunk színe….minden apró kis dolog, miért pont a testalkattal kapcsolatos részletek ne lennének meghatározva előre? Biztos, hogy az anyagcsereműködés egészséges határain belül a testünk ezt a bekódolt alkatot preferálja. Ha ettől el akarunk térni, akkor “meg kell erőszakolni” a genetikánkat, és ellene kell menni mindennek. Én ennek tulajdonítom azt, amikor valaki úgy érzi, hogy fogynia/híznia kéne  (10-15%-os eltérésnél….nem kóros mértékű kövérségnél/soványságnál), de csak extrém erőfeszítéssel tudja elérni azt az állapotot, ami szerinte optimális. El tudja érni, de nagyon nehezen, sok szenvedéssel. Itt jön be, hogy a genetikai sokféleség nem passzol az adott társadalmi elvárással…jelesül, hogy egy nő akkor “modell alkat”, ha csontsovány. Bár az utóbbi időben jelen van a másik –szerintem nem kevésbé veszélyes- trend, miszerint fogadd el magad, nem baj ha ötvenes a béemmíd…így vagy szép ahogy vagy…

Úgy gondolom, egyik sem jó….hanem a “jó” az egy olyan tartomány, ahol a test funkcionál normálisan, ahol az erőnlét megvan, a tápanyagok mennek befelé és mozgás is van. Ezen tartományon belül már csak az egyén maga gondolhatja magát túl kövérnek/soványnak, ami persze sokmindenre visszavezethető.

Ügyetlen szkeptikus

Az a baj az internettel, hogy bárki bármit írhat össze vissza. Lehet hivatkozni annyi mindenre, ami vagy igaz, vagy nem. Tanulmány tanulmány hátán, kutatások, kísérletek, következtetések....Millió írás van arról, hogy valaki részletesen elemzi, hogy ebben és ebben a kutatásban hányan vettek rész, meddig, mikor mi történt, mit ettek, mit nem, mit mozogtak, mit nem, és mi lett az eredmény, és akkor jön a konklúzió. Asszem Churchill mondta, hogy csak annak a statisztikának hisz, amit saját maga hamisított....van benne igazság. 

Én nem hiszek már akárkinek. Egy-egy cikknél azzal kezdem, ki írta és mikor. Bosszantóan sokszor fordul elő, hogy nincs sem név, se dátum. Akkor honnan a fenéből vegyem, hogy hiteles? Hivatkozni egy kutatásra: mittudomén, hogy valóban megtörtént-e, és valóban úgy történt-e meg, ahogy a mesélő meséli? És ki tudja a körülményeket? Oké, értem én, van két csoport, az egyiknek ilyen diétát írnak elő, a másiknak amolyat. De ugye nincs 24 órás felügyelet mindegyik emberke mellett....folyamatosan? Micsoda nagy költsége lenne, nemigaz? Nem tudom hogy megy, talán aláíratnak mindenkivel egy formot, oszt kész. Innentől kezdve sosem lesz hiteles semmilyen eredmény. 

De legfőképpena azoknak nem hiszek, akik ex catedra jelentenek ki okosságokat, és valahogy a végén mindig kiderül, hogy ott van a sztori mögött egy könyv, egy kurzus, egy készítmény, és kiderül, hogy az összes (ál)tudományos okosságos fejtegetés oda vezet, hogy vedd meg, fizess elő, rendeld meg, stb. 

A ketóval kapcsolatban igyekszem minél többet megtudni a magam laikus szintjén....de lassan eljutok oda, hogy inkább nem olvasok el semmit sem. Ha a saját igazamról van szó, behivatkozok akármilyen légből kapott, "huffington post" kategóriájú "kutatásra", de ha az ellentáborról beszélek, akkor vért hányok, ha nem többtízezer alanyon 25 évig tartó kísérletet végeztek. És nincs kegyelem....olyankor mit tegyen az ember, ha a beharangozó aszongya, hogy "Dr. Kovács Béla belgyógyász szakorvos szerint....".....most álljak le csekkolni, hogy egyáltalán létezik-e ilyen ember? Mert gondolom minden arról szól, hogy mekkorát "üt" az adott cikk, és úgysem fog senki utánekeresni, mennyire hiteles a forrás? Az igazság senkit nem érdekel, csak a látogatottság/nézettség....hogy az legyen minél nagyobb.

Olyan könnyű populista demagóg szövegeket nyomni! Könnyű ijesztgetni az embereket....közben az igazi értékes információ sokszor eltűnik, mint tű a szénakazalban. Én azt mondom, nem baj ha az ember szkeptikus. Lehet tanulni, olvasni, fejlődni, utánanézni, csak sosem szabad elfelejteni, hogy a forrás a legfontosabb. Hogy ki mondja/írja....hogy mi van az írás mögött. De személyes tapasztalatom, hogy vagy hiteltelen a forrás, vagy hiteles, de érdeke fűződik - anyagi- ahhoz, amerre terel, amerre érvel. Személy szerint úgy gondolom, hogy BAROMI nehéz olyan forrásra akadni, aki érdek nélkül tud hiteles lenni.

Aztán persze, lehet, hogy csak én vagyok ügyetlen...

Keto- első hét

Egy hete váltottam a ketogén étkezésre, most leírom a kezdeti tapasztalataim. Néhány évvel ezelőtt már próbáltam az alacsony CH étrendet....de most visszanézve az értékeket, már látom, hogy a 80-100 gramm CH az ugyan elég alacsonynak számít, de nagyon messze van a ketózist elindító szinttől. Azt írja a szakirodalom, hogy általában 50 gramm már elég alacsony ahhoz, hogy a legtöbb embernél beinduljon a ketózis. Az első hetem alatt átlag napi 16,3 gramm CH-ot tartalmazott az étkezésem.

Két szignifikáns dolgot vettem észre. Az első, hogy nem probléma a napi 3 liter víz megivása, sőt, valamelyik nap egy negyedik liter is lecsúszott. Mindemellett én továbbra is megiszom a napi 5-6 kávémat, persze feketén ahogy kell. Esetleg esténként 1-2 pohár zérókólát is....szóval mindemellett a napi minimum 3 liter víz az gond nélkül lecsúszik. Régebben nekem mindig komoly gondot okozott a vízivás, úgy kellett magamat megerőszakolni, hogy a két liter meglegyen.

A másik érdekesség, és ennek külön örülök, hogy a stabil vércukorszintnek köszönhetően nincs éhségérzet, ami rám törne. Olvastam én erről sokat, de nem gondoltam, hogy ennyire így van. Rendszeresen voltak olyan időszakaim, amikor tipikusan "ölni tudnék egy falat kajáért" érzés volt bennem, amit ugyebár a hirtelen leeső vércukor szint generál. Viszont minimális CH bevitelnél nem nagyon van inzulin, hanem glukagon van helyette, és így relatíve stabil szinten marad a vércukorszint. Ez azt eredményezi, hogy az éhségérzet nem éri el azt a szintet sokszor, hogy az ember vegye a fáradtságot, és akár egy egyszerű gombás sajtos omlettet összedobjon magának edzés után. Tehát annyira nem vagyok éhes, hogy nekiálljak szutykolni magamnak. 

Ez a tény viszont nagy mértékben elősegíti, hogy ezt a fajta étrendet kombinálva az intermittent fasting metódussal (időszakos éhezés) az étkezési időszakot nemhogy nyolc, de akár 4-6 órára is leredeukáljam. Technikailag 5-6 körül eszem először bármit, és utoljára meg mondjuk 9 körül. Tehát a szervezetemnek van 20 órája az emésztésre, a pihenésre. Az étkezési időszak alatt viszont elég nehéz lenne annyit enni (követve a keto irányelveket), amennyi veszélyeztetné a kalórideficitet, pláne ha még mellette az edzés is megy.

Konkrét számot leírva több mint két kilót fogytam az első hét alatt, így tulajdonképpen el is értem a nyaralás előtti súlyom. A tervem az, hogy Karácsonyig megyek tovább ezen a keto vonalon. Karácsonykor természetesen leállok vele egy hétre, Szenteste napjától január 2-ig, aztán január elejétől megint folytatom. Már persze ha továbbra is működik rendesen a dolog, és nem lesz semmi fennakadás. Szedem a vitaminokat minden nap és ugyebár a vízbevitel is ott van.

Miket eszem? Szoktam csinálni rakott kelbimbót, virslikarikákkal, kis tejföllel, reszelt mozzarelával, itt mindössze a zöldségre kell figyelni, hogy ne legyen túl sok....aztán volt stefánia vagdalt (kenyérmentesen készítve persze), amihez vajas-fokhagymás-bacon-ös párolt zöldbab volt a köret...aztán van, hogy csinálok magamnak "trutymót" (reszelt főtt tojás, majonéz, mustár, virsli vagy sonka, vaj, só, bors, snidling, reszelt füstölt sajt...), vagy grillezek halloumi sajtot....esetleg a virsliket hosszában megvágom, tömködök bele sajtot, és meggrillezem...és ott van a mogyoróvaj is, amit imádok, és a cukormentesben csak 7 gramm CH van (/100gr), úgyhogy belefér....ma meg újrakészítettem a sajttekercset, most hűl a hűtőben...az nagyon finom csak úgy magában is, de lehet hozzá főtt vagy sült virslit is fogyasztani....

Szóval egyenlőre minden nagyon fasza, tetszik ez az étrend, nagyon jól kivitelezhető, és kigejezetten finom dolgokat lehet enni a kereteken belül :)

KETO

A ketogén diéta került a látókörömbe….megint. Egyszer már foglalkoztam vele, de úgy istenigazából nem próbáltam ki soha. Most viszont a közösségi oldalon elkezdtem lefordítani egy nyári Forbes-cikket, ami 2018 legnépszerűbb diétáit szedi össze, és ez az első helyen volt. A cikk fordítása kapcsán felhorgadt bennem az érdeklődés, és elkezdtem részletesebben utánajárni. Hogy hogyan működik…rengeteg info van fent a neten, a lényege, hogy oly mértékben le kell csökkenteni a szénhidrátbevitelt, hogy az anyagcsere átálljon a zsírokból való üzemanyag-előállításra. Ezt akkor tudjuk produkálni, ha 5-10% között tartjuk a napi energiamennyiség CH részét. Tehát egy 2000 kalóriás napi étkezésnél max 20gr. De ha valaki véletlenül 3000-et vinne be, akkor sem több 30 grammnál. (Ideálisan 75%-5%-20% a zsír/CH/protein)

A nyaralás alatt felszedett kilóim nem távoztak még el maradéktalanul…igaz, csak 2-3 kiló van hátra, hogy ugyanannyi legyek, mint mikor elindultunk nyaralni….viszont nem bánnám ha le tudnék dolgozni mondjuk egy tizest. Szóval arra gondoltam, adok egy esélyt ennek a ketónak. Mi bajom lehet. Azt mondják, hogy akinek vese és/vagy májgondja van, annak nem ajánlott. Ugyanis a sok bevitt zsír miatt megdolgoztatja ezeket a szerveket az étrend. A máj ketontesteket kezd el termelni, amik pedig lebontják a zsírokat. Az az elmélet mögötte, hogy ha a testünket könnyedebben lebontható CH-tal etetjük, akkor insulint termel a hasnyálmirigy, ami a CH lebontásához kell. Ha viszont nem kapja meg a CH-ot a szervezet, akkor jön a ketontest és a glucagon az insulin helyett, és bontja a zsírt. Ha mindig a CH indítja be a folyamatokat, akkor a zsírral nem tud a szerezet mit kezdeni, és elraktározza..de ha átállítjuk az anyagcserét zsír alapúra, akkor jó eséllyel fogja a saját zsírunkat is égetni ha energiára van szüksége.

És ez, hogy HA energiára van szüksége…ez a HA nagyon fontos. Mert persze nem arról van szó, hogy ha ketózik valaki, akkor aztán kilószám eheti a sok zsíros cuccokat…nem. Az egésznek csak akkor van értelme, ha (kalória-)energiadeficitet érünk el. Tehát ha kevesebbet eszünk, mint amennyi kell a testnek. Mert akkor hiány lép fel, és akkor –mivel ketózisban vagyunk- képes elégetni az elraktározott zsírt, mert onnan pótolja a hiányzó üzemanyagot. Ez normál (CH alapú anyagcsere esetén) esetben ugye például mehet a glikogén raktárakból, amik a májban és az izmokban vannak---de ezek CH raktárak. Tehát ha nincs CH, akkor a glikogén is ki van ürülve, tehát szintén rögtön a zsír tud elégni.

Alap, hogy a vízfogyasztást felemeltem napi 2 literről háromra. Plusz kávézgatok is, szóval a folyadékbevitelem durván négy liter is megvan. Az is alap, hogy vitaminokat szedni kell mellette, mert nyilván a táplálkozással nem jut be elég. Nem eszem gyümölcsöket, zöldséget se sokat, szóval kell az utánpótlás. Szedek magnéziumot, glükozamint, vasat, B kmoplexet és multivitamint…Negyedik napja csinálom. Amit rögtön észrevettem magamon, az az, hogy nem gond a napi 3 liter víz megivása. Ez régen mindig nagy probléma volt, pedig csak két literrel küszködtem, nem hárommal. Most viszont még nincs hat óra sem, és már több, mint 2,5 liter vízen túl vagyok. További pozitívum, hogy –ez elég bizarrul hangzik- levésbé vagyok éhes. Ma például egész nap mindössze 90 gramm mogyoróvajat ettem, és nem mardos az éhség egyáltalán. Ennek egyébként az az oka, hogy mivel kevés a bevitt CH, ezért nincs mitől ugráljon a vércukorszint, ami ugye szorosan összefügg az éhségérzettel. A ketózis alatta  vércukorszint mindig stabil, ergo nincs farkaséhség.

Remélem tudom csinálni rendesen, és nem lesz sem epe, sem vese, sem májproblémám. A CH szintet alacsonyan tartom, 26,18,13 grammok voltak az elmúlt napokban, amihez átlagosan 2450 kalóriát vittem be, és a napi edzésem továbbra is egy óra bringa+1 óra HIIT a taposógépen, vagy súlyzós edzés.

Kit érdekel...?

Ennek a kérdésnek olyan a jelentése, amilyen hangsúllyal ejtjük ki a szavakat. Lehet kedvesen érdeklődő, lehet keserű, lehet reménykedő, vagy lemondó.

Ha az ember nem elégedett a tükör képével, amikor belenéz, akkor tulajdonképpen mégis mi az, ami okozza az elégedetlenséget? El szoktak ezen gondolkodni az emberek? Kinek miért az a baja, ami? Kiért, miért akarunk megváltozni? Mi az, ami elmozgat minket attól, ami van? Vannak nyilvánvaló okok, amilyen az egészségügyi például, ott nincs kérdés. De rengeteg embernél van az, hogy nem kifejezetten egészségügyi okok miatt akar lefogyni, hanem mert "nem elégedett magával." Azért raktam idézőjelbe, mert ez egy nagyon gyakran hangoztatott indok. De mi van mögötte?

Önbecsülés hiánya? Megfelelni akarás másoknak? Partnernek, szomszédnak, szülőnek, gyereknek, kollégáknak, világnak, társadalomnak? Mit is jelent az, hogy magamnak megfelelni? Magamnak nyilván én döntöm el, mi a jó és mi a nem jó. De a felszínes primer indok mögött ott húzódik a miért....hogy miért gondolom azt, hogy az úgy jó, ahogy hiszem hogy jó.

Sokszor érzem, hogy a világ nagyjából két részből áll: vannak, akik hajtanak, és vannak, akiknek hajtanak.  Az élet szép, de nem tart örökké, és valamiből ugyebár élni kell, ez nem is vitás. De hol húzódik a határvonal? Olyan sok ember észrevétlenül sodródik át egy képzeletbeli vonalon, és válik fokozatosan a társadalom rabszolgájává....Mert egy ponton túl már minden idő, minden pénz, és minden energia arról szól, hogy kifizessem a lakáshitelt, a kocsihitelt, hogy megszerezzem ezt vagy azt, hogy megfeleljek a soron következő elvárásnak. Egyre drágább és egyre okosabb gépek vesznek körül minket, és egyre többször dönti el más, hogy mit akarunk. És egyre többször már nem mi magunk diszponálunk sem az időnk, sem a pénzünk, sem az energiánk felett. Disztópikusan hangzik, tudom. De a mai világ a fogyasztásról szól. És persze a birtoklásvágyról.

Mindezek mellett szinte apró problémának tűnik, ha valaki túlsúlyos és le akar fogyni....aprócska kellemetlenség, amire nincs idő/pénz/kedv/energia/akármi. Mert az élet nem áll meg és indul újra csak azért, mert nem tetszik a tükör képe. Kit érdekel? Menni kell tovább, igények vannak. A kérdésre, hogy kit érdekel, sajnos a válasz az, hogy nagyjából senkit. A társadalmat biztosan nem. Nem érdeke senkinek, hogy rendben legyen az életünk, csak magunknak, és azoknak, akik szeetnek minket. A társadalom érdeke az, hogy fogyasszunk, hogy vásároljuk tonnaszám már novembertől a csokikat, a finom süteményeket, a marcipánokat, hiszen karácsony van...majdnem....aztán majd januárban tömegével vásároljuk fel a súlyzókat meg a jógablokkokat az üzletekből, de lehetőleg egy hétnél ne használjuk tovább őket, hiszen hamarosan ott lesz majd a valentinnap, amikoris bokáig kell járnunk a lindt pralinékban, hiszen hát a szeretet szent dolog. Utána úgyis jön a húsvét, amikoris szintén vásárolni, enni, fogyasztani kell. Aztán ha betegek leszünk, majd átnyergelhetünk az ételvásárlásból a gyógyszervásárlásba....szándékosan fogalmaztam szarkasztikusan.

Én hiszek abban, hogy az életmódváltás sokkal több egy divatos trendnél. Mert ha valaki képes megváltoztatni az életét, akkor az azt is jelenti, hogy górcső alá vesz mindent, és kielemzi, mit miért csinál, megvizsgálja az okokat, a célokat, stratégiát épít a jövővel kapcsolatosan. Csupa olyan tevékenység, ami során esélyt kapunk arra, hogy kikerüljünk a mókuskerékből, és újraértékeljük az életünket.

Hogy ne a mainstream média által ránk aggatott szemüvegen keresztül váljunk rabjává a fogyasztásnak. Hogy öntudatosan, tisztában az értékekkel, a felszín alá benézve élhessünk tovább. Ebben hiszek.