Jön a sűrűje, avagy lazítási technikák az évvégére

Megyünk bele a sűrűbe. Ma van pont a házassági évfordulónk, az ezüst...ugyebár ezt ünnepeltük meg azzal, hogy kettesben "elszöktünk" egy hétre Corfu-ra....de hivatalosan pont ma van. Aztán holnap Halloween...aztán hamarosan itt a mikulás meg az évvégi "ereszd-el-a-hajamat"....Karácsony-szilveszter-újév. 

Megannyi nagyszerű és kihagyhatatlan alkalom az evésre. A nem átlagos, nem szokásos evésre, hanem az ünneplősre. Pezsgő, sütemény, és a sok tradíció...hogy Hallowen-kor bokáig járunk az édességben...általában egy hét múlva sem fogy el a sok szar finom csokoládé, amit a srácok gyűjtenek, meg ami megmarad az osztogatás után. Ilyenkor melyik szülő az, aki mondjuk kidobálja, vagy eltiltja a gyerektől....? Vagy ki olyan elvetemült, hogy a télapó ne hozzon csokit csak gyümölcsöt? Vagy Karácsonykor ne legyen zserbó meg beigli az asztalon. Mondjuk legalább a szaloncukrot kilőttük, tekintve hogy itt az nincs. Persze be lehetne szerezni innen-onnan....de ugye lehet gyártani speciális cukormenteset is, bár tény, hogy elég macerás.

Egyszóval megyünk bele a sűrűbe. Azon morfondíroztam, hogy én hogy szoktam kezelni az ilyen időszakokat....és miért pont úgy. Elég sok év van már mögöttem amióta lefogytam, volt már többféle verzió is. 2010-ben pl. ignoráltam a magam részéről mindent, azaz egy falat nem sok, de annyit sem ettem egy karácsonyi édességből sem, nem beszélve a többi alkalomról. De ugyebár akkor nagy munkában voltam, mert le akartam fogyni...és sikerült is. Aztán most már inkább a nehezebb része van, a súly, a kondíció megőrzése, amihez kidogozott, de legalábbis átondolt stratégia kell, hosszútávú, alaposan megalkotott elképzelés.

Azt hiszem a sok módszer között az a legrosszabb, amikor elengedjük a gyeplőt, mondván hogy jó, most tél jön, meg ünnepek, most ez egy ilyen időszak, nem most kell odafigyelni, majd nyárra okés leszek. De ez óriási tévedés. Mert ha így gondolkodok, akkor már mostantól önthetném magamba a szénhidrátot, nézzünk csak szét a boltokban! A csokimikulások még hagyján....de a marcipános stollentől kezdve a pepparkakor-ig már roskadoznak a polcok a sok évvégére hajazó édességtől....hamarosan szólnak majd a shopping centerekben a karácsonyi zenék, narancs, fahéj, és vaníliás kalács illata serkent majd mindenkit arra, hogy fogyasszon, és fogyasszon. Nem baj, de két hónap alatt akár 15-20 kilót is hízhat az, aki hajlamos rá. Vajon képes lesz ugyanennyit le is fogyni?

Saját tapasztalatom szerint négyszer lassabban megy le a súly, mint ahogy feljön. Ha tehát két hónap dőzsölést csinálok, akkor nyolc hónapig kellene koplalnom, azaz januártól szeptemberig tartani keményen a gyeplőt. Van, aki erre képes...de a legtöbbünk bizony már Január második hetében feladja.

Könnyű megideologizálni, valahogy úgy, amikor valaki fél órás kocogás után betolja a pizzát a bödön fagyival, mondván, hogy ledolgozta. Ugyanígy egy két hónapos önfeledt zabálást is lerendezünk két hét szenvedéssel, mondván, hogy lefogyóztuk az évvégét. A bökkenő csak ugyebár a számokban van. Ahogy egy fél órás kocogással maximum a glikogén tartalékunkat tüzeljük el, tehát fogyás szempontjából semmit nem értünk el, a pizza meg a fagyi simán megvan 2500-3000 kalória...de senki nem számolja ki, hogy ahhoz modjuk 2-3 órán keresztül kellene megállás nélkül futni, hogy kompenzáljuk a kalóriafelesleget. (jellemzően aki ennyit képes futni, igen ritkán eszik meg egyszerre 2500 kalóriát) Szóval ugyanígy, ha napi csak 3000 kalóriával eszünk többet két hónapig, az  180ezer extra kalória, ami kb 23 kiló zsír...Azt két hét alatt konkrétan lehetetlen ledolgozni, de szerintem két hónap alatt sem lehetséges.

A következő lehetséges viselkedés, amikor moderálom az offos viselkedést, méghozzá napokra. Tehát azt mondom, hogy oké, van a Halloween, van a mikulás, van két nap karácsony, egy nap zilveszter, meg egy nap újév, tehát összesen hat offos nap. MInden más napon tartom a megszokott étrendet, ezeken a jeles napokon meg bevehetem a leszarom-tablettát.

Ez működhet, de két nagy hibalehetőség van: az egyik, hogy ezeken a napokon konkrétan betegre eszem magam, de nulla órától éjfélig, mert hát ki kell használni, hogy off nap van. Ezzel nagyon rosszat teszek a szervezetemnek, és persze az anyagcserémnek, továbbá a hasnyálmirigyemnek, és így tovább. Ráadásul ha beteg is leszek, akkor az ünnepet sem tudom élvezni eléggé. További nehézség, hogy ugyebár a többi napokon ugyanúgy ott van az inger, mind a szemnek, mind az orrnak, aminek ellen kell állni otthon is, és a boltokban bolyongva is.

Talán a legnehezebb verzió, ami viszont a legkellemesebb is lehet, hogyha folyamatos kontrollt tartva egyfajta lightabb diétát csinálunk, ami kmerül abban, hogy eszünk egy szeletke sütit, egy tányérka olyan kaját, amit egyébként nem ennénk, hagyjuk magunkat megkínálni egy csokival a gyerekektől, és mindeközben nyomjuk a mozgást is, tehát edzünk-kardiózunk, kinek milyen a programja/edzésterve amit csinál évközben. Szerintem ehhez már vérprofizmus kell, hogy sikerüljön az, hogy január elejére mondjuk csak pár kiló többlet legyen, amit tavaszra könnyedén le tudunk dobni. Profinak kell lenni, mert felül kell tudni írni az ingereket, ellen kell tudni állni a kísértésnek, és tudni kell nemet is mondani. Viszont nem kell kizárni magunkat semmi jóból, nem kell ünneprontóként a sarokban duzzogva diétázni, és nem kell bűntudattal telve zabálnunk sem....halleluja. 

Corfu

Túl vagyunk Corfun...sokminden volt, ami miatt az ember ilyenkor izgul....rendben felszáll-e a repülőgép, meg leszáll, odavissza...milyen lesz a repülőút, a kocsibérlésnél nem lesz-e fennakadás, milyen lesz a szállás, ésatöbbi. Nos, minden szuperül alakult. Odafelé lehettek kb 30-an a gépen, visszafelé már mondjuk 50-60 utas volt...szezonzáró utolsó géppel jöttünk haza. A kocsibérlés is rendben lezajlott...(igaz, kétszer annyi depositot kértek, igaz, közölték, hogy az alváz-, az üveg, és a gumikár az az én saram....de megúsztuk felpattanó kavics, defekt, és fennakadás nélkül. Továbbra sem világos, miért lett volna az én felelősségem egy felpattanó kő, de lendüljünk tovább. Mondjuk azért ez nekem nem ment olyan könnyen....mert pl. az alvázat senki nem nézte át, mikor a kocsit átvettük...aztán kaptunk egy kulcsot, de ugye egy autónak azért illik három kulccsal rendelkezni...ennek elvileg úgy kéne mennie, hogy a maradék kulcsokat bemutatják, egy közös hozzáférésű széfben tartják, és a friss műbizonylatot is kézhez kapom, ami igazolja, hogy a kulcsokat sosem másolták le, nincsenek erre utaló mikroszkópikus sérülések...Hiába no, csak Mo.-n nőttem fel, és hallottam már olyat, hogy a frissen szakszervizből kihozott kocsinak a gazdája levitte a tükröt, oszt kiesett belőle a bekészített kulcs-forgalmi...lol)

A szállás fejedelmi volt, szerencse, hogy rákészültünk mentálisan és gyakrolatban is a hízásra...de nyilván nem egy all inclusive helyen fogok diétázni. Körbeautóztuk az egész szigetet, többször is, és nagyon sok lélegzetelállító helyen jártunk. Volt kettesben hajókázás kis szigetre, volt közös pancsi a tengerben, volt ebéd egy helyi tavernában (Ez nem volt könnyű, mert túl jól voltunk tartva a resortban, és szinte sosem voltunk elég éhesek, de azért megoldottuk), volt naplementenézés a tengerpartról, volt hintából kávézás a szakadék széléről bámulva a jón tengert, volt andalgás a belvárosban, és volt pezsgőzés ágyban heverve... 

Az az igazság, hogy a resortnak természetesen tornaterme is volt, meg is néztük magunknak....de nem használtuk. Úgy voltam vele, hogy pihenni mentünk, nem edzeni, egy hétbe nyilván nem fogunk se beletunyulni, se elhízni.

És érdekes, hogy tegnap letoltam a rendes edzésemet, és minden sokkal könnyebben ment! Kifejezetten jót tett a pihenés, nem gondoltam volna, azt hittem, a teljesítményem csökkenni fog, de az ellenkezője történt.

A görög konyha változatos, azért egyszer szívesen kipróbálnám úgyis, hogy én/mi főzünk...hogy a piacon megvesszük ami kell, és úgy étkezünk, nem mindig étteremben....mert akkora gyümölcsök voltak a boltokban, meg olyan csokor friss kaprok kellették magukat, hogy csak ámultam és bámultam. Csecsemőfejnyi körték, hatalmas dinnyék, óriási gránátalmák, és feta minden mennyiségben...akár kétkilós "dobozkában". Ettünk baklavákat, kataifiket, lokumikat, de az édességeken kívül azért óvatosabb voltam...nem vagyok nagy tengerikaja-fan, és általában véve is finoman szólva finnyás vagyok, úgyhogy maradtam inkább a középeurópai vonalon. 

V-vel megbeszéltük, hogy jó lenne elhozni a fiúkat is egyszer ide...hát, majd meglátjuk, talán sikerül összehozni. Az élet túl rövid, és túl sok csodaszép hely van benne, és ott van az a zavaró körülmény is, hogy előbb meg kell keresni azt a pénzt, amit elkölthetünk :):)

Diéta off, gyomorrontás, és készülődés

Gyakorlatilag a hétvégén el is kezdődött az "offos" időszak, hiszen kedden kora hajnalban indulunk, úgyhogy ünnepélyesen felfüggesztettem a diétát. Ez annyit tesz, hogy az offos időszakban nem számolom a kalóriákat, nem dokumentálom, mit eszek, és a mozgásból is csak annyit csinálok, amennyi jól esik. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy akkor reggeltől estig körmöspacalt eszek rákóczi túróssal, hanem hogy ésszerűen, de nem korlátozva eszem. Szóval a tegnapi rántott húsból ezúttal én is ettem, rendesen krumplipürével, rizibizivel...(ha csak egy sima hétvége van, akkor általában ilyenkor natúr szoktam a csirkemelleket megsütni magunkak, pici kókuszzsírral maximum...egy kis mustár meg egy löttyintésnyi fehérbor társaságában, és általában párolt vegyeszöldsget, roasted sárgarépát eszünk mellé....) Délután egy kis baileys-es csoki is lecsúszott, majd vacsorára német borsos sajtot ettem crackers-szel, és isteni mákos túrós tortát, ami cukor nélkül készült. Este már éreztem, hogy valami nem jó....fájt a hasam, gondoltam nyilván sokat ettem, az lehet a gond. Reggel viszont mire végeztem a fürdőszobával, és lementem a nappaliba, szegény V-re a frászt hoztam....hideg veríték, dekoncentrált mozgás, hamuszürke arc, és kifejezéstelen tekintet....konkrétan majdnem sikerült elájulnom, de V gyorsan lefektetett a kanapéra, hozott vizet. Sejthette, hogy nem leszek jól, mert gondosan az unicum is ki volt készítve már (szerencsére előbb kelt, mint én :))

A gyógyital, a fekvés és a víz végül valamennyire konszolidált, a kikészített lavórra nem volt szükség. A fejemet mintha baltával hasogatták volna, a szám kiszáradt, a hasam fájt. V hozott forró teát, adott gyógyszereket, próbált megetetni egy pirítóssal is....de csak lassan sikerült, mert egyáltalán nem esett jól.

Nem értettem mi a baj, hiszen pusztán az a tény, hogy hónapokig tartó diéta után egyszercsak többet eszem, nem ismeretlen, az elmúlt években mindig így csináltam. De mi van ha öregszem, mi van ha cukorbeteg lettem, mi van ha.....totál értetlenül álltam a dolog előtt. Közben el-el aludtam hosszabb -rövidebb időkre...és ugyan ilenkor nem dokumentálom a kajáimat, de azért pontosan vissza tudtam idézni, ahogy fentebb említettem is, hogy mikor, mit és mennyit ettem. Korán keltem, két órát ültem a szobabringán, a kellő vímennyiség is megvolt. Tulajdonképpen kizárásos alapon eljutottunk V-vel odáig, hogy a borsos sajt volt az egyetlen, amit csak én ettem, senki más a családban....megnézte V a dobozt....persze hogy lejárt! Úgyhogy valószínűleg ez lehet a kálváriám oka...

Remélem ma meg holnap rendbejövök, mert kedden hajnalban indul a gépünk....plusz még ha esetleg nem volna elég aggódnivaló, Ophelia hurrikán holnap éri el Írországot....reméljük a gép indulását nem fogja befolyásolni.

A két, országban élő idősebb gyerekünk segít a kisebbek menedzselésében, T majd lehetőség szerint innen jár be dolgozni Limerickbe, K pedig úton van Dublinból már....ő is innen megy majd be az egyetemre, ha muszáj. A fagyasztók csordultig vannak kajával, van rengeteg pizza, paprikás krumpli, chilli con carne, szilvásgombóc, túróspalacsinta, nudli, fánk, rakott krumpli, csirkemell.....egész hétre elég felvágott, sajt, vaj, lekvár, mogyoróvaj.....holnap még feltankolok nekik csokiból, mogyoróból, gyümölcsből, joghurtból is....és természetesen pénzt is hagyunk azért itt a nagyoknak....úgyhogy biztosan nem fog éhenhalni egy gyerekünk sem :D

Soha nem voltunk még ennyi ideig távol a gyereketől....soha a 25 év házasságunk alatt. Nagyon izgi, biztosan meghatározó élmény lesz....

A boldogság mint lehetőség

Változtattam a blogon. Egész idáig az életmódváltás köré csoportosultak a bejegyzéseim, most személyesebb hangra váltok. Nemcsak a fogyás, meg az életmódváltás, meg a súlytartás, meg az edzés-mozgás lesz a téma, nemcsak receptek....hanem minden, ami a fejemben jár. Amúgy sem olvasnak sokan, és eddig sem törekedtem nagyon arra, hogy minél több olvasót gyűjtsek ide...szóval nincs meg bennem az az érzés, hogy traktálnék bárkit is...viszont tök jó nekem is, hogy van ez a blog, mert rengetegszer barangolok benne, és jó újraolvasni azt, amit valamiről gondoltam régen. Hülyén hangzik, de valahogy hozzásegít a fejlődésemhez, úgy érzem....és még szórakoztat is. Szóval mostantól (ahogy a két legutóbbi posztban is már) személyesebb lesz a blogom....

-

Alapvetően szeretjük a filmeket. Azokat is, amik megnevettetnek, de azokat is, amik elgondolkodtatnak. Az emberi élet túl rövid ahhoz, hogy bejárjuk a Föld minden szegletét, nem beszélve a lehetőségekről is, amik szintén általában korlátozottak. A filmek segítségével láthatunk/érezhetünk egy szeletet a világ másik részéről....a jó film kikapcsol, és hatással van rám, a gondolataimra, érdekes kérdéseket vet fel, extrém esetben képes módosítani az attitűdömet, vagy a gondolkodásmódomat is akár. Persze inkább ez fiatalon jellemző, node lélekben még simán kölyök vagyok : )

Sajnos ma már ott tartok, hogy amerikai film esetén olyan komoly fenntartásaim lesznek, hogy bele sem kezdek. Ha mégis, talán 5 percig bírom, aztán feladom. Idegesít. Tocsognak a sztereotípiákban, és olyan elképesztően populisták, amitől hányingerem van. Pedig régen rengeteg jó amerikai filmet láttam. Sőt...általam alapfilmeknek tartott darabok is jórészt amerikaiak. Viszont bár szeretem Kevin Spacey-t, ez a filmje valahogy kimaradt a látóteremből, pedig 2001-es, ami azért nem ma volt. Ráadásul van benne sci-fi vonal is, ráadásul a partnere egy másik kedvenc, Jeff Bridges. Ez a film a K-PAX- belső bolygó (elsőre idióta magyar címnek tűnik, de a belső bolygó többféle értelmezésben létezik. Lehet átvitt értelemben is jelentéssel felruházni, de konkrét csillagászati kategória is). Jó volt, elgondolkodtatott. Régi és talán kicsit el is koptatott kérdéseket vet fel, úgymint észrevesszük-e az életben azt, ami élvezhető, ami jó? Meglátjuk-e az örömöt, képesek vagyunk-e helyén kezelni a dolgokat? Vajon hol a határ az ambíció és az elégedetlenség között?

Ez a vonal az életmód témakörben sem jelentéktelen. Mindenkinek menedzselni kell valahogy a saját életét....megragadni a kontrollt, és tudatossá tenni. És megtanulni élvezni azt is, ha edzés után alig bírok felmenni a lépcsőn, és azt is, ha leülök megenni egy süteményt. Mert mindkettőben megvan az élvezhetőség. Mert mindkét dologban ott van a boldogság lehetősége, ugyanakkor ha rossz az attitűdöm, képes lehetek mindkettőben a rosszat látni. Az edzés utáni érzés az fájdalom, és átmeneti csökkent teljesítőképesség, amit utálhatok. Vagy kellemes fáradtság, és elégedettség, amit szerethetek. Ugyanígy a sütemény elfogyasztását is követheti bánat és lelkifurdalás, és gondolhatok arra, hogy Úristen, a gonosz cukor meg a zsír...de ki is élvezhetem az ízek kavalkadját, az intenzív érzékelést, a vastag energialöketet, amit nyújtani tud.

Rajtam múlik minden. Hogy hogyan nézem, hogyan látom, és hogyan érzem. De ez a látásmód nem evidens. Tanulni kell, megtapasztalni, kikísérletezni, megélni, próbálgatni, ízlelgetni, kiszámolni, elengedni....és így tovább. Mindezen folyamat a fejlődés, a tanulás, aminek az alapja, hogy gondolkodom, hogy kérdéseket teszek fel, hogy válaszokat keresek....és ebben nagy segítség egy jó film, ami elgondolkodtat.

Logisztika és a "Mekk-Elek" énem

Elképesztő, hogy mennyire kevés az idő. Biztos mert öreg vagyok, azért. Az rendben van, hogy hajnali hatkor kelek, megy a kardiózás, aztán V-t elviszem dolgozni, aztán kardió tovább, közben ébresztem a srácokat, szerencsére már elég önellátók, megcsinálják maguknak a kaját, ilyesmi, nem kell a folyamatos jelenlét, így tekerhetem békében a biciklim. Aztán a reggeli rémálom....komolyan, ennyi elmeroggyant autóst, amenny iskolakezdés idején az utakon van....! 150 centis anyukák akkora batár verdákban....Lexus terepjáró, Land cruiser, X5 BMW....a kreszről fogalmuk nincs, a telefon a kezükben, ki se látnak a kocsiból....rendesen kihívás. Ma a két nagyobbat kidobtam a nagy sulinál, aztán mentem egy kört, a kicsit is elvittem a másik sulihoz, közben a bankautomatához kanyarodtam, mert ki akartam venni kápét...de olyan sor állt, hogy nem álltam meg...aztán irány a bolt megvenni az enapi főznivalót. Hazaérve ma kreatív voltam. Nem rögtön kipakoltam, ahogy általában szoktam, hanem edzésnap lévén, gyorsan átöltöztem, elindítottam a mosógépet, hogy addig dolgozzon,  és elkezdtem a gyakorlatokat. Az egyperces szériaközti pihenőkben pedig kiugrottam a konyhába, elraktam a túrót a hűtőbe, meg a csirkemellet...aztán vissza a padra...utána megint ki, elraktam az öblítőt meg a mosógélt....és így tovább. Még a tojásokat is fel tudtam dobni főni. Mire befejeztem az egy órás edzést, el is lett minden rakva a helyére. egyébként nyolcadik alkalom volt a mai, és emelnem kellett már a múltkor is a súlyokat az áthúzásnál, most pedig a tricepsznél. Áthúzást 14 kilóval csinálom a 3x12 szériát, tricepsznél a francianyújtást ma emeltem 10 kilóra, szinttén 3x12-es széria, mindkét kézzel....továbbá a hasprés és a lábemelés is sokkal könnyebben megy, mint az elején. Lehet, hogy fejlődök?

Nekiálltam a szokásos konyhamenetnek, azaz rendet kell rakni, hogy dolgozhassak :).....mert kell a hely az asztalon, a pulton, és a mosogatógépet is ki kell üríteni.Közben a kutyával is lehetett valami, mert kikéredzkedett, aztán ott ugrált nekem a konyhaablak előtt, hogy be akar jönni. De értelemszerűen nem fogom eldobni a krumplipucolót meg a krumplit a kezemből, csak hogy kétpercenként ugorjak hozzá....nyilván. Hagytam, hagy ugrabugráljon, amíg megpucoltam és összevágtam a krumplit, és csak azután engedtem be. Gyorsan összevágtam a kolbászt is, amíg pirulgatott, megpucoltam a tojásokat, és jól kitervelve egy kávét is bekészítettem magamnak, hogy majd hamarosan le tudok ülni kicsit. Amíg a tojásokat pucoltam, meg bekevertem a tejfölt, meg is pirult a kolbász, és a kávé is lefőtt, úgyhogy leültem a géphez átfésülni a költségvetést. Úgy akarunk elmenni, hogy biztos legyünk abban, hogy pénz is van nálunk, és a kártyákon is van annyi, hogy amit le kell vonni, majd le tudjanak....rent, villanyszámla, internet, kuka, telefonok, kábeltévé, biztosítások, szakszervezet, mittudomén. Millió kis tétel, aminek mindegyiknek megvan a maga dátuma, hogy mikor, melyik számláról kell mennie. Sajnos nem áll számolatlanul a pénz, hogy ne kelljen ezekre odafigyelni. Fontos, hogy mikor merre mennyi az annyi.

Persze a gépem megint vergődik....soha többet nem akarok acert venni. Visszasírom az öreg HP-met, meg a vindózhetet. Nem tudom mi a fene baja van, jön ezzel a switch server hibaüzenettel vagy mivel. Utánanéztem, ha egy háttérben futó bármi alkalmazás, program, rutin....el akarja érni a netet, de nem tudja, állítólag akkor van ez a gond. Nevetséges, hogy szinte folyamatosan kell a net a gépnek, a régi rendszeren 30-40 folyamat futott  háttérben, ezen a retken meg több mint 130 :-( persze mindegyiknek mindig kell minden....így lesz a csillivilli gép olyan lassú, mintha valami elavult vacak lenne. Hiába a 8giga RAM, meg az Icore processzor....akkor is egy lassú dög. De jó a píárja....bootoláskor előadja kb 5 másodperccel a bekapcsolás után, hogy itt vagyok, kész vagyok, de ez csak a csúnya látszat....amint megnyitom az office alkalmazásaim, percek telnek el, mire bejutok.....Mindegy, gatyába ráztam, és rendbe tettem az excel táblázatokat, majd délután V-vel úgyis át kell ugranunk Roscrea-ba majd akkor veszek ki kápét, csak el ne felejtsük :)

Persze a kávém kihűlt már, de mennem kell, mert megfőtt a krumpli, összeállítom a kaját, és gyorsan nekiállok takarítani, mert aki kutyát tart a lakásban, annak tudomásul kell vennie, hogy mindennap akár többször is kell porszívózni, felmosni....és akkor sem lesz soha makulátlan tisztaság.....

*

Ügyesen maradt még időm arra is, hogy véglegesítsem a tákolmány lehúzógépemet....mert valahogy se kedvem, se hangulatom nem volt többszáz euróért multigépet vennem csak azért, hogy tudjam a lehúzást csinálni....úgyhogy több fokoztban bár, de megépítettem...lássuk csak....kevesebb mint 50 €-ból, ami valljuk meg, nem többszáz....és a célnak jelenleg megfelel. A pótkerék egy régebbi autóról maradt, felesleges....alhangon 15 kiló, de lehet rádobálni tárcsákat még....25 kilóval teszteltem, probléma nélkül működik. Még szélesebb vasalatot szeretnék rakni rá, meg eggyel vastagabb huzalt, az jobban menne a csigához....de most már nem akartam vele többet foglalkozni, minden nap csippentettem egy félórát-órát a napi teendők között, hogy építgessem....most teljesen oké....

Más dolgok

Azon gondolkodtam, hogy a blogom, amit vezetek a fogyásról, erősen szakmai jellegű. Nem sok személyes dolog van benne. Az életmódváltásról szól....a bennem lezajló lelki folyamatok esszenciáiról....a következtetéseimről, a megvilágosodásaimról, a harcaimról, az eredményeimről, a receptjeimről, a tapasztalataimról...de nem rólam. Jó ez? Jobb,mintha rólam is szólna? A gondolataimról, a kétségeimről, a kis szürke hétköznapjaimról, a problémáimról, a kis hülyeségeimről, a dilemmáimról, és nemcsak az életmódváltás vonalán belül. V által irányított családi blogunkban persze jelen vagyok, de az amolyan króniáskönyv-szerű. Vajon van-e értelme leírni az olyasmit, ami éppen foglalkoztat, vagy a napi kis piszlicsáré dolgokat? Érdekes lesz egyszer valamikor, valakinek? Talán igen....talán a srácoknak, vagy később az unokáknak....nem tudom.

Ma éjjel sem nagyon tudtam aludni, annyi minden járt a fejemben...biztos mások is sokszor vannak így, amikor az egyik gondolatot kergeti a másik....emberekről, közelgő eseménykről, megoldandó problémákról...aztán egyszer csak arra döbbenek rá, hogy nem vagyok álmos. Ilyenkor van, hogy korán kelek. De volt már példa arra is, hogy el sem aludtam. Olvastam valahol, hogy genetikailag van valami olyan "rendellenesség", amitől az, akinek ilyen van, megelégszik mindössze napi 4 óra alvással, talán én is ide tartozom, fene tudja.

Pár nap múlva repülünk Corfu-ra...ezzel kapcsolatban is annyi minden van a fejemben....milyen ruhát csomagoljak, vigyek-e másik cipőt, ilyen hülyeségek....aztán, hogy mikor fessem le a lábazatokat az előszobákban....mert kifesteni kifestettem már a három előszobából kettőt, a konyhát, az emeleti közlekedőt, és Jancsi szobáját is...32 kiló festék...de a lábazatok most már csúnya kopott-koszosak a frissen festett fal alatt. Megvettem már a festéket, ecset is van....de nem tudom, mikor álljak neki. Vajon a kutya hagyni fogja megszáradni, vagy olyankor csináljam az ő részénél, amikor napos idő van, és ki tudom vágni a kertbe pár órára...?

Ma ki kell menem az Aldiba, mert venni akarok köszörűt. A késeink már olyan rosszak, hogy acéllal nem lehet rendesen megfenni őket....kellene a kő is. Plusz jól jönne a projektemhez is, hogy azt az öreg pengét rendbehozzam, amivel még kamaszkoromban hülyéskedtünk a Százados úton....ha a srácokat eldobtam a suliba, ki is szaladok Thurlesbe.

Mennyire jellemző ez a mindennapi "MAFF" problémám....Pár évvel ezelőtt volt egy probléma az egyik Chrysleren, és végül kiderült, mi okozta: a MAF szenzor volt hibás (Mass AirFlow sensor)...azóta így hívom, amikor felmerül, hogy " Mi A Fa*t Főzzek"....mert mindennap ha megkérdezem a srácokat, akkor megkapom a nekem mindegy, a nem tudom, meg a semmi válaszokat...de mikor hazajönnek a suliból, mindig az az első kérdés: mi az ebéd? Nehéz, mert össze kell hangolni egy csomó mindent: olyat kell,amit lehetőség szerint megeszik mindenki (már kvázi lehetetlen), ami nem kerül sokba, ami egészséges (itt már borul a hajó), ami elérhető a közeli boltokból, amire van idő az egyéb tennivalóim mellett....és végül, amihez nekem is van kedvem, hangulatom....Szerintem ez a kérdés minden napomból elvesz legalább negyedórányi agyalást.

Annak idején tanultuk, hogy a pénzügyi befektetések lehetnek biztonságosak, növekvők, likvidek, és jövedelmezők....de soha nem lehetnek olyanok, hogy egyszerre az összes tulajdonsággal bírnak. Általában kettő okés. Lehet likvid és biztonságos, mint egy folyószámla, de az nem növekszik és nem jövedelmez. Vagy lehet növekvő és jövedelmező is, mint egy lekötött részvény portfólió, de akkor értelemszerűen nem likvid, és egyáltalán nem biztonságos....és így tovább. Nos, a napi MAFF probléma is hasonló, kell valahol kompromisszumot húzni.

Rendszeresen összegyűlik  sok tojássárgája, amiért rengeteg nyers fehérjét eszem....így vagy kidobom, vagy felhasználom...de olyan nehéz értelmesen felhasználni. Általában palacsintát sütök, vagy islert....vagy főzök pudingot....igenám, de egyik szénhidrátdúsabb, mint a másik. Vajon akarom-e, hogy cukrot meg zsírt zabáljanak szegény gyerekeim csak azért, mert nem akarom kidobni ötvenesével a tojássárgáját? Ez sem könnyű, mert a három fiú közül van két sovány, meg egy harmadik, aki ugyan nem kövér, de nem is sovány, ellenben szeret enni, különösen a tésztaféléket. Szegény B biztos tőlem örökölte a hajlamot, én is ilyen kissrác voltam. Csak velem nem foglalkozott senki. Szerintem ha mi sem foglalkoznánk vele, már kövér lenne. Így viszont szerencsére szépen alakul.

Hatalmas feladat amúgy. Egy 11 éves gyerekkel megértetni az okokat, a miérteket....a hogyanokat. Mert hiába tiltom neki, vagy hiába bántom, attól csak rosszabb lesz. Meg kell magyarázni neki -persze érthetően- az anyagcsere folyamatokat....el kell részletesen mesélni, hogyan működünk. Mert a gyerekek nem hülyék egyáltalán. Sőt. Nagyon okosak, és keményen tudnak ám harcolni, még saját magukkal is tudnak szembemenni. Csak sajnos sok szülőnek nincs ideje/kedve/ereje fogalalkozni ezzel. Elmondani ötvenszer ugyanazt, elmondani máshogy, megmutatni, jó példával elöl járni....A gyerekek élvezik azt az időt, amit együtt töltenek a szülővel. Akkor is ha közben kemény munka folyik.

Például B most csatlakozott hozzám az Bill Pearl-féle edzésprogramba. Heti háromszor fogja ő is csinálni. Tegnapelőtt beállítottam neki a súlyokat, leteszteltük, melyikkel mennyi az annyi, és tegnap délután már lenyomott egy edzést. Én a hetedik edzésnél járok, heti három alkalom, átmozgató edzés. Sokat kellett harcolnom magammal, hogy elkezdjem. Az életem az elmúlt 7 évben a fogyás körül mozog. Folyamatosan diétázok, hogy azalatt a pár hét alatt egy évben, amikor nyaralunk, vagy ünnepelünk, akkor ne kelljen. Ez egy folyamatos törekvés a testsúly csökkentésére. Emellett elkezdeni egy egy testtömegnövelő programot....hát finoman szólva is ellentmondásos. Mert most akkor fogyni akarok, vagy növekedni? Persze ott van a válasz, hogy nem kell félni a tömegnövekedéstől, hiszen az izom és nem zsír..de ettől függetlenül baromira nem könnyű azt látni, hogy a mérleg esetleg többet mutat, mint az előző alkalommal. Fontos a képi dokumentáció is, és  a körfogatmérés. Ez egy eredetileg 20 hónapos program, meglátjuk mire megyünk vele...meddig jutok. V is csinálja velem, persze ő egy női programot követ ugyanúgy heti háromszor. És nem mindig tudunk együtt edzeni , mert sokszor máshol vagyunk....

Annyira hozzászoktam már a reggel szobabringázáshoz, hogy ha nem csinálom, rendesen hiányérzetem van. Az a napi másfél-két óra tökéletes kardiós kezdése a napnak....

*

Végignéztem egy  pár perces összeállítást, amit huszonkétmillióan láttak a facebookon...a szegény főhős, fiatal, széttetovált, trendi srác...depressziós, és szorong. A közösségi médiában persze azt tetteti, hogy minden nagyon oké, és ő egy hepi csávó....de valójában állandóan csak szorong...hogy megfelel-e a munkahelyén, hogy normálisan tud-e megszólalni valahol, hogy képes-e létezni úgy, ahogy mindenki más. Igen. A kisfilm arra hívja fel a figyelmünket, hogy hány ember van a világban, aki depis, tessék rájuk odafigyelni.

A filmben szereplő srác depressziósan nyomogatja a macbook-ot meg a ájfónját, menő tetkók borítják a testét, frankó kis apartmannban lakik, divatos ruhái vannak. Láthatóan olyasvalakit akartak bemutatni, aki akár a szomszédja, haverja, stb. is lehetne annak, aki a facebook legjellemzőbb célközönsége: a jólszituált, netközelben élő, megfelelő eszközökkel és forrásokkal rendelkező polgárnak. Miért van az az érzésem, hogy ezek a problémák szorosan összefüggnek a modern, mostani, manipulatív, ledigitalizált, szájbarágós, skatulyábadugós, médiában élő társadalomnak....tudom, hogy a depresszió létező betegség, és illik komolyan venni meg minden. De valahogy akkor sem megy. Felsejlenek előttem Ken Follet háborús helyszínei a trilógiájából....felrémlik előttem a sötét középkor....a jelenkrori súlyos problémák....mert most is vannak háborúk, meg éhező gyerekek, igen.....valahogy nem érzem valósnak a énzzel kitömött szegény trendi amerikai huszonévest, aki szorong. Ja, biztosan megint bennem van a hiba.....

Kár, hogy ma már nem nagyon lehetne normálisan élni ezek nélkül a manipulatív izék nélkül, ami például a facebook. Az alapötlet fergeteges, de amivé vált, az rettenetesen idegesít. Tudom, nem kötelező használni....de közben ami jó benne, abból hülyeség lenne kimaradni....de hogy a pofámba tolják a reklámokat állandóan úgy, hogy pontosan tudják, nekem mit érdemes reklámozni, mert figyeli a rendszer, hogy miket nézek a neten, miket vásárolok, hol keresek rá erre vagy arra. És nem lehet mit csinálni ellelne. Amit lehetne, hogy nem használni számítógépet, okostelefont....viszont mára már ha valaki ezt tenné, totál ellehetetlenítené magát. És ő lenne a remete csodabogár, akire ujjal mutogatnak. Ez a szomorú. :-(

W

A legtöbb motivációs tréner arra helyezi a hangsúlyt, hogy ha el akarsz érni sikereket, akkor extrán oda kell tenned magad, és amíg mások pihennek, szórakoznak, élvezik az életed, neked akkor is menni kell, hajtani, szervezni, ott lenni, csinálni, számolni, tervezni, ésígytovább. Az életmódváltás nem egy fáklyásmenet. Biztos mindenkinek máshogyan más, de úgy gondolom, a többségnek az étrend és a mozgásvonalon is rengeteg munkát kell elvégeznie. És a mondatom utolsó szavainak minden egyes betűjén nagy hangsúly van. Mert ténylegesen el kell végezni azt a munkát.

Saját tapasztalat, hogyha a tervezett útvonalat végigjárom, ha törik, ha szakad, akkor megjön az eredmény. De mit is értek az alatt, hogy törik, meg szakad? Nem olyan tiszta és világosan egyértelmű helyzetek vannak, hogy például egy leborult szekrényt kell visszaemelni, vagy sokadszorra nekiállni a piskótatésztának, mert ötvenedszerre is összeesett....nem. Olyan helyzetekre kell gondolni, hogy mondjuk hiába tartod be a diétát, és hiába edzed le a magadét, se a súlyod nem mozdul, se az izmaid mérete nem nő. Biztosan sokan voltak rajtam kívül is olyan helyzetben, hogy tűpontosan betartok mindent, és a súlyom ahelyett hogy csökkenne, stagnál, vagy még rosszabb esetben növekedik. Olyankor az ember úgy érzi, összeomlik a világ, és hátrafelé megy az idő, és a fizika összes törvény megbukik....és nagyon könnyű (lenne) bedobni a törölközőt, hogyhát akkor jólvan, most mi a francot csináljak, nem megy, ennyi, kész. Hát ha egyszer betartom, és mégsem, akkor ugye úgyis mindegy, tehát be sem kell tartani. És hoppá, máris előállt az ideológiai platform az életmódváltás elenyészésére.

Szóval az ilyen szitukra gondolok, amikor azt írom: "ha törik, ha szakad"....mert tapasztaltam sokszor, hogy bizony ilyen van, ilyen előfordul. Nevezhetjük platónak, vagy akárminek....de előfordul, és tudomásul kell venni megfelelő alázattal, hogy az anyagcsere egy nagy misztikum, amit nem tudunk teljes mértékben átlátni. Mit lehet tenni? Egyszerű: csinálni tovább. Menni, és elvégezni a munkát. Leszarni, hogy stagnál, vagy növekszik a súly, akkor is tartani a tervezett diétát, lenyomni az edzést....nem baj, ha (látszólag) nincs eredménye.

Mert előbb vagy utóbb a munka meghozza az eredményt. Olyan nincs, hogy ne hozná meg. Csak olyan van, hogy nincs elég törelmünk. De tartani kell magunkat a nehéz helyzetekben is, ha sikereket szeretnénk. Akkor is el kell végezni a munkát, amikor száz emberből kilencvenkilenc feladná, és elsétálna.... elhajolna, megenné, abbahagyná, stb. Ha a százból Te tudsz lenni az az egy, aki nem, akkor jó esélyed van arra, hogy azon kevesek közé tartozz, akinek az életmódváltás egy működő rendszerben ölt testet, és nemcsak egy időszakos fellángolás, nemcsak egy szándék, egy homályos, gyenge lábakon álló álomkép, ami sosem válik valóra. 

A trambulin, mint "gyógyászati segédeszköz"

Arról régebben is hallottam, hogy létezik olyan edzés, amiben a trambulinon kell ugrálni, de azt mindeddig nem tudtam, hogy van konkrét, kézzelfogható jótékony hatása a trambulinozásnak.

Állítólag a nyirokrendszer a vérhálózatnál is kiterjedtebb a testünkben, viszont amíg a szív pumpálja, keringeti benne a vért, a nyirokrendszerünknél sajnos simán fennáll annak a veszélye, hogy bepang a nyirokfolyadék, és nem tudja ellátni a feladatát, azaz nem tudja a tápanyagokat elszállíani a sejtekhez. Ez nem jó, és elősegíthet gyulladásos folyamatokat, és későbbi további káros következményei is lehetnek.

Ha viszont a szív nem pumpálja, akkor hogyan van mozgásban? Egyszerű: ahogyan mi magunk mozgunk, úgy van mozgásban a rendszer. És állítólag a trambulinon való ugrálás, ez a nagyon intenzív függőleges mozgása a testnek, ez pont előmozdítja ezt a folyamatot. Továbbá minden egyes holtponton a testünk pár másodpercre a súlytalanság állapotába kerül, ami azt eredményezi, hogy az ízületeink egy-egy röpke pillanatra totál terhelésmentesek lesznek....

Már napi 2-3 perc trambulinozás is elegendő, hogy jótékony hatást érjünk el vele. Hát naná, hogy a délelőtti edzésem után kimentem a kertbe. A nap is sütött, az idő is jó volt, hát ugráltam pár percet én is. Jól esett! :D:D:D

Egyhangú ételeink - avagy a helyes életmód "sötét oldala"

Unalom, egyhangúság, szürkeség...ezeket a fogalmakat nem sűrűn olvasni , ha életmódváltásról esik szó. Éppenhogy arról szólnak a hírek, hogy micsoda színes,változatos ételek készíthetők, csodálatos saláták, fűszerek, ötletek kavalkádja várja mindenhol az életmódváltó fogyasztókat. Mellé jön még a mozgásos vonal, ami azt mondja: menj az edzőterembe, menj zumbázni, aerobikozni, gyúrni....mikor, hol éppen mi számít menőbbnek. Megismerhetsz másokat is, hasonló gondolkodású embereket, a teremben mindig van valaki, szól a zene, kedvesek, és minden arról szól, hogy jó helyen vagy. Pörgés van, munka, eredmények, édes fáradtság, elégedett kimerültség.

Pedig van egy másik oldala is a dolognak. Mert sajnos nem vagyunk sem időmilliomosok, sem varázslók, sem mérhetetlenül gazdagok, akiknek nem számít a pénz. Mert a változatos, színes, üdítő, tápláló, ugyanakkor kalóriaszegény és okosan összeállított, értékes tápanyagokat tartalmazó ételek általában több időt és pénzt vesznek igénybe az életünkből. Mert a terembe járás úgyszintén idő, és pénz is. És nem arról van szó, hogy az ember sajnálja, hanem arról, hogy sokszor nincs. Leginkább például idő...mert a pénzt még meg lehet oldani, vagy ki lehet játszani. De amikor a sok tennivaló után van mondjuk fél órád, hogy azt csinálj, amit akarsz, nem biztos, hogy neki fogsz állni zöldségeket vágni, meg csirkemellet pirongatni. Lehet, hogy csak ledöglesz egy székre egy kávéval meg a laptopoddal/telefonoddal, és örülsz, hogy nem kell csinálni semmit.

Persze világos, hogy azon nem lehet sokat promózni, hogy az ember fáradt, meg nincs kedve....vagy épp sosem ér rá, vagy pénze nincs elég....mert ugye ezek kifogások, amik ugye hasonlatosak a legkevésbé populáris testrészünkhöz, ami hasonlóan mindenkinek van és mindenkinek büdös.....De tény, hogy az ember nem gép, és van olyan, amikor a kifogás nem kifogás, hanem csak egy érzés, vagy egy olyan körülmény, amit nem tudunk megkerülni.

Na és akkor mi van? Semmi. Az igazi harcosok képesek megküzdeni az unalommal és tudják kezelni az egyhangúságot. Nem ördöngösség. Csak azért, mert egy étkezés nem élvezetes, nem színes, és nem robbannak az ízek a szádban, hanem pontosan ugyanolyan semmilyen íze van, mint az ezt megelőző százezer alkalommal.....csak azért még nem kell sem feladni, sem megcsömörleni, sem fellázadni, sem apátiába zuhanni.

Hanem? Hanem tudomásul venni, hogy ez is van...hogy ez is az életmódváltás velejárója. Megtanulni, hogy az étkezésnek nem kell eseménynek lenni, hanem csak egy fizikai szükséglet, amit ki kell elégítenünk. És nem baj, ha nem kulináris élmény. És nem arról van szó, hogy sosem lehet az, csak arról, hogy nem lehet mindennap az. Onnan kell megközelíteni, hogy ami ritkábban történik meg, annak növekszik az értéke. Ha mindennap extra különleges, szuperfúd ételeket ennénk, egy idő után biztos az is unalmas volna. Tehát ha képesek vagyunk elfogadni és együtt élni az egyhangú ételeinkkel, akkor emelni fogjuk azoknak az alkalmaknak a fényét, amikor kitörünk a megszokott kerékvágásból. Ünnepebb lesz az ünnep, ennyi az egész.

Azt mondják, hogy Einstein-nek is ugyanolyan nadrágjai, ingjei, cipői voltak, így nem vett el az idejéből az, hogy azon gondolkozzon, aznap mit is vegyen fel. Talán az egyhangú ételeink bennünk is eddig fel nem fedezett gátakat szabadítanak fel, és nagyobb agyi kapacitásunk lesz más, értelmesebb dolgokra....például blogolásra :)

Aztán lehet, hogy ez nem egy általános dolog, nem tudom. Én bevállalom, hogy igen, nekem egyhangúak az ételeim. Nem azért, mert nem volna ötletem minden alkalommal kitalálni valami kreatív, új, izgalmas egészséges ételt...volna. De az esetek túlnyomó többségében vagy időm, vagy kedvem, vagy lehetőségem nincs nekiállni és "alkotni"....viszont vannak a jól bevált, rutinból elkészíthető, gyors, és bizonyítottan működő - ám unalmas és egyhangú- ételek, amik megbízhatóan hozzák az adott tápértékeket. Nincs bennük sok izgalom, viszont lehet számítani rájuk.

Szóval a dolog konklúziója számomra az, hogy látni kell, az élet más, mint a színes reklámok, vannak olyan oldalak is, amik nem annyira élvezetesek....de tudni kell, hogy mit miért teszünk, és bizony nagy erő nemcsak a 60 kiló háromszor tizenkétszer fekve kinyomásához kell (nekem legalábbis), hanem a monotónia elviseléséhez is.