Tuesday 4 June 2013

Elférek a bőrömben


Mostanában új megvilágításba kerül a bőr-téma. Nem történt semmi extra, egyszerűen arról van szó, hogy szembe kell néznem azzal a régi bölcsességgel, hogy egyszerre izélni is meg szűznek maradni is nem lehet. A mozgásos-gyúrós-nem fogyózós életmódomból kifolyólag a testem izomtömegei szépen növekedésnek indultak, ami tök jó, viszont tolják ki a rajtuk lévő bőr-zsírszövet kombót, amitől annyira nem vagyok boldog, hiszen érzem a ruháimon, hogy a körfogataim nagyobbak lettek.

Ez természetes, és az eszemmel tudom, hogy nem baj, és teljesen logikus. Mindezek mellett szükség van az időnkénti "lelki-gyakorlatokra", hogy ne azt érezzem, hogy ja kérem, visszahíztam X kilót. A szembenézés kapcsán azzal a ténnyel kell megbarátkoznom, hogy ezt az "extra" felesleget, amit lefogyni nem lehet, csak két féleképpen tudnám eltűntetni, szigorúan optikailag:


  1. Műtéti úton. Levágatom a francba és kész.
  2. Olyan soványra fogyok, hogy ne tűnjön fel.
Namost az első verzió nem játszik, ezt már többször kifejtettem, és ebben nem változott szemernyit sem a véleményem. A második verziót megéltem, ugyanis 75 kilósan egyáltalán nem látszódott ez a rajtam lévő felesleg. Csakhogy akkor a valós súlyom (ha a felesleget pl. leműttettem volna) olyan 63 kiló volt, ami a 185 centimhez elég durva. Plusz semmi izmom nem volt, hiszen nulla mozgást csináltam. Többször posztoltam arról, hogy egy árva fekvőtámasz nem sok, annyit sem tettem a fogyásért. Nyilván ez ösztönösen történt így, én ha mozgok, éhes(ebb) leszek.

Azt is sokat hangoztatom, hogy milyen fontos a BMI, mert objektív. Hiszen egy alapvetően alacsony ember ha 80 kiló, az lehet kövér, de nem kövérebb annál a 85 kilós példánynál, aki viszont húsz centivel magasabb.  Másfelől viszont azt is hozzá kell tenni, hogy objektív,de csak az átlagembernél. Attól a pillanattól fogva, hogy valaki  izomtömeget növel, ez becsapós lehet. Szóval önmagában a súly csalóka lehet, a testkép számít. Egy kigyúrt csupaizom pali a BMI szerint kövér, hiszen a mérleg nem tesz különbséget az izomtömeg és a zsírtömeg között.

Nagy segítség volt nekem ennek a megértésében és elfogadásában a fénykép, amit beillesztettem ide. Mindkét képen 96 kiló körüli a súlyom. Az első (korábbi) képen a fogyási szakaszban vagyok (nulla mozgás, csak diéta), a második képen -már megjárva a 75 kilós tartományt- a futással-biciklizéssel-tenisszel-súlyzózással újra "visszaszerzett" kilókkal, a mostani arcom van. Egyértelműen lehet látni a másságot, pedig ez csak az arcom...:)

Konklúzió? Hát, ha egyszer annyira elhíztam, az bizony nem múlik el nyomtalanul. El kell fogadnom, hogy ez van. Vagy ha nem fogadom el, akkor koplalással és a mozgás leállásával megint le kellene fogynom 80 kiló alá, akkor nem látszana rajtam ez a plusz, viszont egyrészt sokkal egészségtelenebb, izomtalanabb, állóképesség-nélküli lennék, másrészt az életem a koplalásról és a diétáról szólna. A bőrműtét továbbra sem alternatíva számomra, mert pusztán szépészeti indokból sosem mennék a kés alá, és különben is önző dolognak tartanám, hogy erre pénzt/energiát/időt áldozzak....ezeknek van sokkal jobb helye is.

3 comments:

Anonymous said...

Szia!!

Továbbra is csodállak és tisztellek a teljesítményedért!!
Felmerült bennem az a kérdés (és tudom feltételezés/találgatás lesz csak a válasz, de mégis felteszem :) ), szerinted, ha valaki fokozatosan, még fogyási szakaszban kezdi el a "mozgást" akkor is ugyan úgy reagál a bőr?? Mert ugye 135 kg-osan nem tudok normálisan sportolni, de súlyzózás, néhány hasprés, vagy ilyesmi..., nem tudom, csak agyalok, (mert amúgy csak az evésre tudok gondolnni:( :) ).

Szilvi

Alan said...

Szia Szilvi, köszönöm :)

Sajnos bár tudnám a válaszokat ezekre a kérdésekre. Az biztos, hogy azok a mozgások, amik nem terhelik túl az ízületeket, nem ártanak. Sőt, lelkileg is jót tesznek, hiszen az embernek jól esik, hogyha tevőlegesen is hozzájárul a cél eléréséhez. Aktívabb tevékenység, mint a "nemevés", ami tömény passzivitás ugye :)

Anonymous said...

Szerintem az a bőr egyszer már kinyúlt, nem számít, mennyit mozogsz mellé, ha kifogysz belőle. Naivitás lenne azt hinni, hogy ez lehet másképp. Gondoljatok csak a Nagy fogyásban résztvevőkre. Ők mozogtak, mégis kellett a plasztikai műtét. Ennek ellenére a mozgás jó! Inkább azzal, mint anélkül kell fogyni.
Üdv:
Anoymo