Egy kérdés - egy válasz...és ami mögötte van

Előző bejegyzésemhez írva MaManjana azt kérdezte tőlem:

Alan, szerinted, ha ti nem költöztök el, hanem itthon maradtok, akkor is végig tudtad volna csinálni ezt ilyen klasszul? Hogy látod, az országváltásnak ebben mekkora szerepe volt?

Nos, a válaszom egyértelmű és határozott NEM. Meggyőződésem, hogy ha Magyarországon maradunk, én még ma is közel kétszáz kilós lennék. Tudom, sokan szeretik hangoztatni, hogy a helyes életmód és a fogyás nem pénzkérdés. Én viszont azt állítom, hogy dehogynem.

mert persze meg lehet közelíteni onnan is a kérdést, hogy lefogyni = nem kell annyit enni. Csakhogy az evés egyrészt mint életfenntartó ösztön, másrészt mint társadalmi kényszer, harmadrészt mint kommunikációs csatorna szerves részét képezi az életünknek. Legfőképpen ezért gondolom én, hogy a helyes megközelítés inkább onnan jön, hogy /eleget/enni kell, de nem mindegy, hogy mit. Nagy igazság, hogy az egészséges, friss/primőr, adalékanyagmentes, stb. ételek, amik az anyagcserében értelmesebben vesznek részt, azok általában drágák. Olcsóbb a liszt, a zsír, a cukor, a krumpli, a rizs.

És ez csak a konkrét ételmegvásárlás része. Az élet jelentős részét sokszor teszi ki egy ember életében, hogy                                                     az élet egyéb dolgait sikeresen menedzselje...úgymint: gyerekek, lakás, hitel, munka, stb. Ezeken a frontokon sokszor sok ember leragad, és harcol az elemekkel, miközben a hetvennyolcadik helyre szorul az, hogy most milyen a életmódja, az étrendje, vagy béemije.

Ha otthon maradtunk volna, valószínűleg nem jutok el az életmódváltásig, mert leragadok a gyerekek iskolai konfliktusainál, a tetőszerkezet felújításánál, a nyílászárók szigetelésénél, a céges ügyek akadálymentesítésén, az adón, és sorolhatnám a következő szinten, hogy melyik gyereknek kell megint új cipő, hogy a kocsira új gumik kellenek, hogy megint kijött a telekadó, hogy elromlott a boiler, hogy a megrendelő nem kapta meg a számlát, hogy a bank jogosulatlanul vont le X összeget a cégszámláról, és sorolhatnám a végtelenségig. Az embert felőrlik a gondok, és nincs se idő, se kapacitás, se kedv, se semmi ahhoz, hogy azzal foglalkozzon, hogy mennyire kövér vagy nem. 

A kérdés nem az, hogy kell-e forrás hozzá, mert vagy nincs, vagy van. Ha nincs, szerintem képtelenség a fogyás, Ha van, sokszor akkor sem egyszerű, mert a kérdés ilyenkor úszik be a képbe: jelesül, hogy akarom-e, képes vagyok-e a forrásaimat erre fordítani? Írtam már párszor arról is, hogy igen, a sikeres életmódváltáshoz önzőnek is kell lenni, mert ha az ember felismeri, hogy ez pénzbe kerül, akkor szembesülni kell az olyanokkal, hogy a pénznek más helye is lehet, minthogy a saját bolondériámra költsem el. Nem akarok pontos számokat mondani, de itteni viszonylatban havi 5-600 €-val költünk többet élelmiszerekre, mintha csak a termékek árát figyelnénk. Ez sok pénz. Ebből például lehet finanszírozni egy kis lakás jelzálogát, vagy egy nagy autó leasingdíját akár. Ebből össze lehet spórolni egy korrekt családi nyaralást, vagy egy fél év alatt be lehet rendezni egy fél házat. De máshonnan is lehet közelíteni. Ebből a pénzből lehet venni sok szép ékszert, sok cigarettát, sok drága szeszes italt. Ki lehet fizetni pubokban, casinókban, éttermekben. 

Tovább bonyolódik a dolog, hogy nekem gyerekeim vannak, nem is kevés :), szóval hatványozódik a felelősség, ha olyasvalakiről beszélünk, aki családanya/apa, és aki felelősséggel tartozik a szeretteiért. Mert ilyenkor a források felhasználásánál van egy prioritás, ami természetesen megkérdőjelezhetetlen.

Szóval megint a sokoldalú érem...A helyes életmód- egészséges testkép nagyon soktényezős dolog. Nem olyan egyszerű, hogy nem kell annyit enni. Sok, mások által elbagatelizált oldala van, amire nem mindenki gondol. Az is igaz, hogy agyban dől el, de az is, hogy a döntés sokmindenre kiterjed, nem csak a konkrét szándékra.

Hajnalban a tévé előtt

Azt írom hajnal, pedig valójában reggel. Itt Írországban valahogy el van tolódva ez is. Szóval a lényeg, hogy reggel, mondjuk itteni idő szerint hatkor, kávé helyett felpattanok a szobabiciklire, és bekapcsolom a tévét. És nézem a reggeli színest....egyfelől jó, mert nemcsak a testem, de a lelkem is edzem azzal, hogy épésszel megpróbálom túlélni a tízpercenkénti szó szerint ugyanegyforma időjárásjelentést és hírblokkot, valamint a bugyuta prosztatagyógyszer meg a vitaminreklámokat. Másfelől rendkívül informált leszek otthoni hírekből.

Ez azért nem biztos, hogy annyira jó, mert pl. amikor az önelégült, flegma "obezitológus", párba állva a plázacica modell-dídzsé kiscsajjal együtt osztják az okosságot, hogy hogyan kell helyesen étkezni,...szóval az azért eléggé felbosszant. Nem azért, mert ők nem hitelesek, vagy mert tenyérbemászó a stílusuk...hanem azért, mert emlékeztet arra, hogy sosem az számít, ki milyen eredményeket tesz le az asztalra, hanem az, hogy mennyire "ismert arc"...mennyire "celeb". És itt én úgy látom, kicsit -magyar módra- kifordítva működik a történet, mert nem úgy van, hogy a kereslet határozza meg a kínálatot, hanem kussparaszt-azt-nézed-amit-sugárzunk alapon a kínálat irányítja a tömeget, és megmagyarázzák, hogy kérem erre van igény. Ha csak egyféle téli cipőt engednek forgalmazni a cipőáruházaknak, akkor mindenki olyat fog venni, ha beköszönt a tél. És akkor el lehet mondani, hogy kérem, ez a cipő a nagy sláger, mert olyan nagyon sok fogyott belőle.

Tudom, statisztika, marketing, píár, ésatöbbi, mindegy. Azért engem eléggé zavar, hogy a téma aktív részeseként ismerek nem egy-nem kettő olyan arcot, akit nyugodtan meg lehet (-ett volna) mutatni (kapásból "Dagadtköcsög" és "Málnapuding" jut eszembe...), mert letettek az asztalra olyan eredményeket, hogy nyugodtan példát vehetne róluk sok ember. Igaz, egyik sem pornóproducer, vagy médiabálnacápa, vagy gigasztár például. De persze a még mindig durván kövér énekest kell mutogatni, aki azt ecseteli, milyen nagyszerű dolog a gyomorgyűrű....pfff....

A társadalmi nyomás több irányból jön. Minden a pénz-fogyasztás tengely körül forog. Fogyassz, egyél, igyál, költsd a pénzed, hízzál el, majd megint költs el vagyonokat gyógyszerekre, vitaminokra, kezdj el sportolni, válts életmódot, tetess be gyomorgyűrűt...

Az elhízás ennél sokkal...sokkal összetettebb. De jó lenne, ha csak arról lenne szó, hogy a kövér embernek nincs információaja arról, hogy kellene élnie. Hogy optimális arányban töltse el az idejét munkával, pihenéssel, mozgással, és optimális ételeket tegyen a maga és a családja elé az asztalra! Könnyű jófejnek lenni, és lezavarni edzeni az embereket heti háromszor egy órára...például. De ez nem csak ennyi. Sokszor körbejártam már ezt a témát, hogy az egészséges életmód bizony egyrészt pénzbe kerül, másrészt kell hozzá egyfajta stresszmentes, kiegyensúlyozott életszemlélet, amit elég nehéz elsajátítani, ha az ember adósságspirálból munkanélküliségbe, vagy adóemelésből gázáremelésbe tántorog...

Két szarva közt a feje búbja

Pár post-tal ezelőtt agyaltam, hogy vajon a téli időszakra hogy fogom megoldani a biciklizési igényeim kielégítését. Felmerült a trainer stand, illetve a hideg- és esőálló öltözet. Ami viszont nem merült fel valamiért, azt a szobakerékpár lehetősége. Eléggé rám jellemő módon sikerült megint a két felvázolt lhetőség közül egy harmadikat elővezetni...Nos, annak idején volt otthon nekem szobabringám (2006 február) , igaz, 25-30 percnél sosem tudtam több időt eltölteni rajta, mert a rettenetes túlsúlyomat nem viselte el tovább a fenekem. Próbálkoztam zselés huzattal, dehát csodák nincsenek....azon kívül az a szerkezet kifejezetten zajos volt ehhez a mostanihoz képest.

A legfontosabb különbség azonban talán a vezérlőegységben van. A régin egy egyszerű kis computer volt, ami felváltva mutogatta a távolságot, a sebességet, az időt és a pulzust. Ez ellenben megadott karakterisztikájú programokkal rendelkezik, már ami az intenzitást illeti, különböző terepszimulációkhoz igazítva azt. Az időt, a távolságot, és az elégetett kalóriát is be lehet állítani, mint elérendő célt, és amikor elérte az ember, hangjelzéssel zárja le a programot.  Van külön zsírégető program is, ekkor meg kell adni a magasságot, a súlyt, a kort, a nemet, hagyni kell hogy megmérje a pulzust, és a megadott információkból javasol egy programot.

Tetszik a gép, a mai reggeli edzést már ezen csináltam, és nem a hagyományos biciklimmel, ami a tegnap 11 fokban való fogyoskodás után kifejezetten kellemes volt. Másfél óra, 40 km, 1130 elégetett kalória, fokozatosan növekvő, majd a vége felé csökkenő intenzitással. Első körben a tapasztalatom az, hogy sokkal jobban leizzadtam, mintha igazi biciklin tekertem volna, és most nagyra értékelem a kényelmet, hogy a meleg szobában, tévé előtt lehet művelni, és nem kell eltölteni negyed órákat a felöltözéssel. Továbbá természetesen a nappali biztonságosabb, mint a közút.

Minden összevetve azt hiszem, a biciklizés élmény, amit meglehetősen el tud rontani egy zord időjárás, vagy egy váratlan defekt, vagy egy bunkó autós....de ha ezeket elkerüljük, nagyszerű időtöltés. A szobabicikli viszont eszköz, ami kiválóan alkalmas a téli időszakban való formában tartásra. Ha egy megfelelő példányt beszerzünk, az csendes, kényelmes, okos, és praktikus.

100 óra nyeregben - az első két hónap

Igyekszem törekedni arra, hogy megmaradjon ez a blog annak, aminek szántam eredetileg. Azaz alapvetően az életmód-fogyás-súlymegtartás tengelyen mozgó, tapasztalat-megosztási céllal vezetett webnapló. Szóval nem szeretnék elhajlani semelyik irányba. Ennek ellenére megint a bicikliről fogok írni....

Azon apropóból méghozzá, hogy a bicikli-computerem kilométerszámlálója a mai tekerésem után átfordult a kétezredik km-en :) A bringákat június 23-án vásároltam, azaz mondhatom, hogy még a nyaralást is belevéve  havi 1000 km-t mentem. Átlagosan 20 km/h az átlagsebességem, van, hogy 22, van hogy 18. Ebből kiindulva durván 100 órát töltöttem a nyeregben az elmúlt két hónapban.

Tettem mindezt egy alapnál is alapabb, százeurós biciklivel. Ugyan a kerékpár ára alacsony volt relatíve, azonban a megvétel óta 269 €-t költöttem el különböző tartozékokra, úgymint nadrág, dzseki, sisakok, lámpák, táskák, nyereg, sárvédők, computer, pumpa, belsők, defektvédő szalagok és -spray, kulacstartók, láncolaj, zár, kulacs, napszemüveg. És mennyi minden volt, amit nem vettem meg...Pl. a hosszúnadrág, amit a fiamtól nyúltam le, a bringáskendőkkel egyetemben, vagy csillió kiegészítő, ami kelleti magát az áruházakban. Na és persze a szuper kormányok és nyergek, amiknek darabja egy fél bicikli ára lenne.

Hogy ne csak a bringáról írjak, hanem az életmód vonatkozásáról is, emellett a napi átlag 50 km tekerés mellett gyakorlatilag bármit és bármennyit lehet enni, persze nem kizárólag szénhidrátot, de néha belefér az is. Alapvetően én megmaradtam a teljes kiőrlésű pékáruknál, a alacsony zsírtartalmú sajtkrémeknél, és lehetőleg kerülöm az olajfürdőben sült dolgokat, és az édességet. Emellett az életmód mellett kifejezetten jól érzem magam, és nem kell számolgatnom meg kidekáznom az ételt.

Káosz a sitting-room-ban

Két hét alatt három belsőm szállt el a biciklin. Abszolút új húsként, a laikus teljes naivitásával vetettem bele magam a téma sűrűjébe. Persze első körben szétszedtem a kereket, átnéztem alaposan a külső gumit, a kereket magát, hátha valami tüske vagy szilánk van benne, ami kiszúrja a gumit, de nem. Elkezdtem utánajárni a biciklis témakörnek. Hát.....mit mondjak. Már megint a klasszikus tünet: minél inkább beleásom magam annál inkább

1. Érzem magam hülyének, mert mintha egy piramis csúcsáról tartanék az alap felé, egyre több információ tárul fel, és egyre több az ellentmondás is...baljósan halad a teljes káosz felé.
2. Én kérek elnézést, amiért nem adtam el a fél vesémet, hogy egy valamirevaló biciklit vegyek, mert tízezer euró alatt mi a fas*t várok....

Szóval most már tudom, hogy vannak kevlárbetétes defektvédelemmel ellátott külsők, meg szuper ellenálló belsők, meg defektmentesítő folyadékok. És én csak csendben szégyellem magam, hogy volt/van/lesz pofám olcsó teszkós belsőt venni a legolcsóbb, összteleszkópos MTB-re, amivel ma pl. 66 km-t tekertem le. Természetesen nem a hegyen, hanem országúton, a dögnehéz biciklivel, amin bumfordi, olcsó átlagos gumik vannak, amiket különben is a rajta lévő instrukciók szerintt három bárra fújkáltam fel, pedig még a kezdők is tudják, hogy 4 meg 5 meg hat bárra kell(ene). Mert akkor jobban gördül....na.

Szóval karbonszálas vázak, meg szupergördülékeny, vízelvezetős, kevlárbetétes külsők, továbbá kimondhatatlan nevű tengelyek, váltók nélkül, egyszerű, olcsó tartozékokkal hajtom a biciklimet, és úgy érzem, a végtelen mocsár húzna le magával, ha én nekiállnék minden fórumot végigolvasva okosnak lenni ebben a témában. Bár műszaki beállítottáságú embernek tartom magam, de se műhelyem, se megfelelő szerszámaim nincsenek itt, úgyhogy asszem maradok a felhasználói szintű kocabringás-köcsög szinten, és baromira nem érdekel, hogy nehéz a váz, hogy surmó a gumi....a kisebb tömeg és a gördülékenyebb haladás a teljesítményt fokozza....illetve a részidőt javítja. Azaz könnyebb lenne ugyanekkora távokat megtenni, mint így.....hát én bizony nem bánom.....mert "mi haszna simább, ha jól megfaragják? Nehezebb eltörni a faragatlan fát...."

Még egy rexia...

Rohannak a napok, sok tennivaló, sok a rohangálnivaló, mégis valahogy úgy alakul -nagy szerencsémre- az időjárás, hogy kedvez a biciklizésnek. Rákaptam, hogy jó korán reggel elindulok, és jó esetben az 50 km-t letekerem, míg ébredeznek a többiek. Vagy ha nem, akkor mondjuk 35-öt, és a maradékot valamikor délután vagy este. Ez összességében véve, intenzitástól függően 2-3 óra aktív aerob mozgás, ami azért jó, mert mellette betartva az egészséges étkezés alapelveit, / úgymint sok víz, teljes kiőrlésű pékáruk, zöldség, gyümölcs, hús, sajt, tojás, joghurtok, és kevés tömény szénhidrát, vagyis cukor, fehérliszt, krumpli, rizs, tészta, csoki, és zsír, mint a vaj, az olajban sült dolgok, a majonéz, stb.../ az ember teljesen jól tartani tudja a súlyát is, és a kondícióját is.

Namost annak idején Málnapuding blogján olvastam, hogy valaki megkérdezte tőle, hogy hogyan tudja a mozgást összeegyeztetni az életével, mire így válaszolt: úgy, hogy a mozgás az életem. Nagyon igaz, és nagyon frappáns....ugyanis az életmódváltáshoz szervesen hozzátartozik a mozgás. Én jelen pillanatban valahogy úgy érzékelem a dolgot, hogy vagy koplalsz és nem mozogsz, vagy eszel ésszel, és mozogsz sokat. Így lehet a súlytartás eredményes....

A családom azért nem minden aggodalom nélkül figyeli, ahogy rendszeresen magamra húzom a biciklisnadrágot, -dzsekit, -sisakot, -kendőt, -szemüveget, -kesztyűt....és sokszor eltévedt beduin módjára szédelgek ki a biciklimmel a ház elé, ahol ráülök, és huss....Értem én, hiszen az is én voltam, aki kétszáz kilósan attól is lihegősokkot kapott, ha fel kellett menni az emeletre...szóval nagy a kontraszt. Másrészt viszont ezzel az életmóddal végre nem kell mindent kimérnem, kiszámolnom, dokumentálnom és elemeznem. Mert az anyagcserém dübörög, és eléget mindent amit beviszek. Legalábbis én így érzem. Kirobbanóan jól érzem magam, jókedvű és aktív vagyok. Amikor "csak" fogytam, mozgás nélkül, sokszor voltam rosszabb kedvű, fáradt, gyenge, stb. Szóval én jól érzem magam.

Annak idején, mikor már-már megszállott módon állítottam össze napról napra, hogy mit egyek, hogy minden nap meglegyen az ideális 55-30-15 ch-zsír-fehérje százalékarány, hogy ne menjek a kikalkulált kalóriaérték fölé, stb., megtaláltam magamnak az orthorexia nevű betegséget, ami ugye egy létező probléma, és ugyanolyan étkezési rendellenesség, mint a kóros zabálás, vagy akár az anorexia. Hiszem, hogy nem voltam/vagyok orthorex. Hiszem, hogy bár a határon billegve, de még a normális sávban mozogtam, mikor étrendeket állítottam össze. 

Életem értelme, és egyetlen örök szerelme, a feleségem diszkréten felhívta ma a figyelmemet az "exorexia" nevű betegségre, amiről approximatíve a következőt lehet tudni:

leggyakrabban hétköznapi, az egészséges életmódra való törekvéssel indul, ám valahol öngerjesztő folyamatként az edzés válik az élet értelmévé, az egyént meghatározó tevékenységgé.

Szóval a lényeg, hogy ha esetleg azt venném észre, hogy hozzánőttem a biciklinyereghez, és az életemet határozza meg, akkor le kell állni :)

Tisztán látszik, milyen keskeny a mezsgye a normális sávban....gyakorlatilag bármerre kacsint az ember, rögtön szédítő mélységbe lát, és megint kezdem azt hinni, hogy az élet lovának igen vékony a háta, ellenben nemcsak két oldala van, hanem jó sok, és azok bezzeg baromi szélesek...

Napkelte

Ma hajnalban ellátogattam a 20 km-re lévő városba, természesen biciklivel. Még sötét volt, mikor indultam, és menet közben kelt fel a nap. Nagyon szép volt, a pálya feletti hídon megálltam, és lefotóztam a mobilommal.

Életmód élesben

Sok blogon olvasok érdekes információkat. A probléma csak az, hogy a hitelesség megkérdőjelződik bennem. Hiszen egyrészt az információ forrása számomra ismeretlen, másrészt ezek olyan dolgok, amik nemcsakhogy egyénenként változnak, hanem jó része az emberi testben lévő folyamatoknak nem ismert a tudomány számára. Értem ezalatt az endokrin rendszert elsősorban, továbbá az agyműködést. Szóval amikor valaki mondjuk leírja valahol, hogy mittudomén reggelizni muszáj, mert a test megkapja a jelet, hogy nem éhezem, és lehet égetni a zsírt...ez egyrészt lehet, hogy így van, másrészt baromi jól hangzik, de sem bizonyítani nem lehet, sem olyasvalami, ami egyformán igaz minden emberi szervezetre.

Tudom én, hogy olyan nincs. De anyagcsere, meg egyensúly, az kérem van. Meg elhízás is. Szóval ilyen alapon nem lehet a szőnyeg alá söpörni a problémát. Olyat is olvastam valahol, hogy valaki arra kér tanácsot, hogyan hagyja abba a kalóriaszámolást, mert már elérte a kitűzött célt, sőt. Komolyabban el is kezdtem beleolvasni, aztán amikor kiderült, hogy az induló súly valami 62 kiló volt, a kitűzött cél meg talán 58...na akkor tovább álltam. 

Az internetes társadalom életmóddal, fogyással foglalkozó szegmensének jelentős része tevődik össze olyanokból, akiknek a problémás túlsúlyuk annyira elenyésző mértékű, hogy sok túlsúlyos ember megirigyelné. Ugyanakkor az is tény, hogy nagyon sok olyan igazán kövér/elhízott ember van, aki pedig magasról tesz rá, hogy mi a helyzet, nem érdekli. Vagy úgy gondolja, hogy ugyanmá', ja, van egy kis túlsúlyom, de kinek nincs.

Amikor életmódról beszélünk, alapvetően egy komplex fogalomról van szó. Amiben az étkezési szokások ugyanúgy benne vannak, mint a mozgási szokások vagy az életszemlélet. Nyilvánvalóan kulcsszerepe van a testben lezajló folyamatoknak. És nyilván mindenre van ésszerű magyarázat is. Arra is, amikor valaki ezer kalóriát eszik egy nap, és mégis baromi kövér, és nem fogy. Meg arra is, amikor másvalaki meg a világ cukrát-zsírját összeeszi, és modellalkatú marad. 

Én mozgás nélkül fogytam le. Semmit nem mozogtam. Kalóriát számolva adtam le több, mint 100 kilót. És amikor a testem alkalmassá vált a mozgásra, elkezdtem lassan. Először kis gyakorlatok. Hasprés, súlyzózás, kis ugra-bugra, nyújtások. Aztán elkezdtem futni, teniszezni. Majd biciklizni. Mára kifejezetten rosszul érzem magam, ha legalább 40 km-t nem tekerek le egy nap. Ma már nem tudom elképzelni az életemet mozgás nélkül. És ez nem csak passzió. Azért nem, mert az "egészséges életmód" címke nemcsak marketing. Jelentése is van. Mégpedig az, hogy a teljes élethez hozzá kell tartoznia a mozgásnak is, máskülönben az embernek koplalnia kellene élete végéig, hogy ne hízzon el.(újra.) Ha viszont mozog, és ügyel arra, hogy elég vizet, elég rostot, elég fehérjét, ÉS ne túl sok szénhidrátot fogyasszon, akkor hiszem, hogy tartható egy normális súly és egy kiegyensúlyozott életforma.

Ez is csak egy hipotézis, aminek a bizonyítása folyamatban van, és talán lesz is még jó darabig, nem tudom. A konklúzió, amit levonhatok magamnak, talán leginkább az, hogy a mozgásnak a súlymegtartásban van nagy szerepe, és nem a súly leadásban.

Eső

Sajnos megyünk ki a nyárból, és közeledik a tél, ami errefelé nem a nagyon nagy hidegeket jelenti, hanem inkább a sok csapadékot. Legfőképp sajnos esőt. Ez annyiban lényeges nekem, hogy a napi 2-3 órányi biciklizésem kerül veszélybe. Bár elméletileg lehet esőben biciklizni, sőt, ma reggel a visszafelé úton el is áztam rendesen, de órákat eltölteni a nyeregben úgy, hogy közben esik....hát nem tudom.

Két lehetőség van: az egyik az ún Trainer stand, ami a kerékpárból 5 perc alatt otthoni szobabiciklit varázsol, potom 180€-ért. Lehet olcsóbban is beszerzni, de a szállítási költségekkel kábé ugyanott vagyok, mintha itt veszem meg. A húzós ár mellett ott van az a dolog is, hogy ebben az esetben a bringa nem "él" alattam, mint rendesen. Szóval amikor az ember biciklizik, akkor van például olyan, hogy szembeszél, hogy bukkanó, hogy emelkedő, meg lejtő, meg panoráma, meg levegő....ami így hirtelen eszembe jut. Jó, ebből a panoráma nem feltétlenül áll meg egy masszív eső esetén, de a többi része az élménynek, így félek attól, hogy egy "indoor" verziónál nem azt kapnám, amit egyébként. Plusz az intenzitás is más, hiszen terepen belefér, hogy az ember feláll a nyeregben, állva hajt kicsit, bedől egy kanyarban, vagy felugrat valahová....ettől lesz a biciklizés az, ami. Előnye ellenben, hogy lehet mellette tévét nézni, zenét hallgatni, beszélgetni, nem kell annyi ruha, sisak, lámpa, és lehet akármilyen ítéletidő.

Ugyanakkor viszont az sem kerülne kevésbe, ha az ember rákészülne egy esőben való hosszabb biciklizésre...esőkabát, esőnadrág, cipő- és sisakvédő, satöbbi. Tehát anyagilag közel azonos a dolog, más szempontok alapján kell dönteni...mindenestre nem könnyű.

Valahogy mindenképpen meg fogom oldani, mert a téli időszakra is szükséges fenntartani a megfelelő mennyiségű mozgást. Persze van más lehetőség is a biciklizésen kívül....lehet pl. aerobik-ozni, elég komoly mennyiségű és -típusú program elérhető akár a videomegosztó portálokon, akár másutt. 

Újra itt....

A blogot kicsit megújítva, felfrissítve folytatom, egy hónap szünet után. Ez a kihagyás nem anynira volt szándékos, inkább csak így alakult. Szabadság, nyaralás, rohanás....mellette a sok mindennapos teendő, szóval nagyon könnyű tologatni a blogvezetést addig, amíg az ember egyszer csak azon kapja magát meg a blogját, hogy kezd kihalni.

Engem baromira zavart mindig is, hogy a nagy fogyós sikersztorikról szóló blogoknak általában mindig vége van, mint a botnak. Pedig az embert érdekelné, hogy hosszabb távon hogyan alakul a sorsa annak, aki kövérből sikeresen lett sovány. Meg hát persze se szeri se száma az olyan fogyásoknak, ahol nagy hírverés mellett, jellemzően "celebek" elkezdenek fogyni, aztán véget ér a promó, elmúlik X év, és az emberünk szépen vissza van hízva, ékes magyarsággal megmondva.  Olyan magyarázó cikkeket is olvastam már, hogy hát az "orvos mondta, hogy kicsit vissza kell hízni, mert kell az energia a testnek"....mondta ezt az a sikeresen (nem le)fogyott ember, aki még jócskán az elhízott kategóriába tartozott az eredményes fogyás után. Ja, és persze gyomorgyűrűvel, hiszen azt is orvos tanácsolta....mert máshogy ugye nem megy úgy sem.

Szóval a sok kamu sikersztori, meg a lefogyott és visszahízott "sztár" sem segít a dolgon, hogy igenis nem könnyű valaki olyat találni, akinek követhető a lefogyás utáni élete is. Hiszem, hogy itt is rejtőzik egy kulcs, mert ugyan nagyon nagy dolog lefogyni, de talán még nagyobb dolog úgy is maradni.

A kéthetes nyaralás-szabadságnak félve mentem neki, mert egyrészt megfogadtam, hogy az életmód-korlátok alól is felmentést fogok adni magamnak, hiszen mivégre a sok küszködés, ha soha nem eresztheti el magát az ember...másrészt ezt a dolgot még kockázatosabbá tette, hogy a mozgás is hiányzott, hiszen a biciklimet nem vittem magammal....igaz, futócipő volt nálam, de nem mentem futni egyszer sem. Ellenben a pizzától kezdve a süteményen át a csokiskekszig mindent ettem, mindenféle korlátok nélkül.

Lélekben felkészültem arra, hogy a két hét alatt minimum 10 kilót hízni fogok, de nem így történt. Mindössze négy kiló plusz jött fel, és hazaérve alig vártam már, hogy a bringámra pattanjak, és csináljam tovább a megszokott köreimet. Ez és a kicsit szigorúbbra fogott étrend meg is hozta az eredményt: durván egy hét alatt visszaállt a súlyom. 

Tanulságnak azt szűrtem le ebből az időszakból, hogy lehet néha engedni a gyeplőn, de csak akkor, ha az ember felkészül rá, és tudatosan, kontroll alatt éli az életét előtte és utána. Mint mindig, most sem mulasztom el megemlíteni, hogy minden ember egy külön világ...ismerek olyan srácot, aki életében nem sportolt, nem figyelt arra, mit eszik, meg mennyit, dohányzik és sörözik...és olyan kocka hasa van harmincon túl is, hogy én kérek elnézést....szóval ilyen is van. Hiszem, hogy mindenkinek meg kell ismernie a saját testét-lelkét, és úgy kell kialakítani a megfelelő életmódot, amiben egyformán jól érzi magát lelkileg is, és testileg is.