Állj-gomb és az anyatej

Nem tudom megkerülni azt, amilyen vagyok. Időről időre visszatérek az okkeresésre, és hiszek abban, hogy ez nem baj. Megélhetem sok alkalommal, hogy a családomban is rendszeresen előfordul a tipikus "full house" érzés, ha evésről van szó. Karácsonyi nagybevásárlás után, gyerekekkel együtt beültünk vacsizni a Mcdonalds-ba. Első kör kaja után nejem megkérdezte a kisfiam: kérsz még valamit? Mindenki kért még valami akármit...fagyi, süti, extra nuggets, mittudomén. A kissrác azt mondta: tele vagyok, nem kérek semmit, köszönöm.

Na ez az, ami számomra ismeretlen érzés, és az is volt mindig. Egyetlenegy alkalomra nem emlékszem, amikor azt éreztem volna, hogy elég volt, nem tudok többet enni, nem fér belém már semmi. És egy tízéves kölyök ha ezt mondja a mekiben, annak bizony súlya van. Olyan szempontból mindenképpen, hogy komolyan vehető.

Azon tűnődtem, vajon létezik az emberben egy "tele vagyok" gomb, ami egyesekből hiányzik...? Egyértelműen saját kontrollal kell megoldanom az ilyen helyzeteket. Nem gond, de ha arra várnék, hogy majd a szervezetem jelez, hogy elég, akkor azt hiszem várhatnék... Mi lehet az oka ennek? Lehet, hogy geneteika? Vagy valamilyen olyan természetes reflex, ami egyeseknél kialakul, másoknál nem? Lehet, hogy az anyatejhez van köze? Engem anyám saját elmondása szerint csak két hónapos koromig szoptatott....ami azt jelenti, hogy lehet, még addig se. Tápszeres baba voltam. Az anyatej természetes eledel, azt mondják segít sokmindenben, megalkotja a gyerek immunrendszerét, és még egy sereg hasznos dolgot csinál. Nyilván nem véletlenül van az édesanyának teje. És az is nyilvánvaló, hogy a tápszerek, a gyártók minden propagandája mellett is, nem tudják tökéletesen helyettesíteni az anyatejet. Az én gyerekeim egytől egyig anyatejes babák voltak, minimum egy évig. Ahogy a feleségem is. Őbennük megvan ez az állj-gomb. Bennem nincs.

Nem állítok semmit, csak "hangosan" gondolkodom. Tulajdonképpen mindegy is, ez már változni nyilván nem fog, de azért érdekel a háttér.