Tehát matek.
A számok jók. Ha elég kitartóan igézzük őket, akkor mesélni tudnak. Eleve ha valaki nekiindul ennek az útnak, jó ha a saját számaival elszámol. Súly, magasság, méretek...BMI...és nagyon fontos a pontosság. Nagyon gyakran előforduló jelenség, amikor valaki azt írja: 1500 kalória körül ettem. Fontos, hogy ilyen nincs. Nincs olyan, hogy 1500 körül. Olyan van, hogy én a tegnapi nap folyamán 1514 kalóriát fogyasztottam el. Mert ha mérem, akkor pontos számok jönnek ki. Azokat összeadva megint pontos számok. Nem "körül". Ha valaki törekszik a pontosságra, cserébe kiszámítható képet fog kapni. És nem kell sem manipulálni, sem félni...a számok érzelem nélküli, objektív dolgok, szilárdan lehet építeni rájuk.
Amikor elkezdtem a történetet, vennem kellett mérleget. Mert nem volt itthon. Elmentem, vettem egy digitális mérleget. Olyat, ami 150 kg-ig mér. Hazaérve rálibbentem. A következőt mutatta a kijelző: Err. Beletelt egy időbe, mire felfogtam, hogy azért, mert több vagyok, mint 150 kiló. Pofára esés. Meg voltam ugyanis győződve arról, hogy max 140 kiló lehetek. Okay, miután magamhoz tértem, kerestem egy komolyabb mérleget, ami 180 kg-ig mér. Megvettem....csocsi-ragyi az is, csupa üveg, digitális, minden. Hazaérve ruha ledob, rááll....és lőn: Err.
Na ezen a ponton egy picit azért szétcsúsztam. Nem az idő vagy a pénz miatt, amit mérlegvásárlásra fordítottam (egyik sem volt csekély)...nem. Hanem azért, hogy basszus, de akkor hány kiló vagyok? Feleségembe kapaszkodva (lelkileg) elmentünk egy nagy áruházba, ahol sok mérleg kapható, és ki is lehet próbálni őket. Kerestünk egy olyat, ami 200 kilóig okos. Nagy levegő, és ráálltam. Itt már nem volt error felirat, megjelent a kijelzőn a szám: 193 kg.
Miért írtam le ezt a történetet? Nos, azért, hogy demonstráljam, mennyire el tudnak szaladni a lovak, ha hiányzik a kontroll. És ha "körül" jelzőt építünk be ebbe a történetbe, akkor bizony a kontrollnak annyi. Egyáltalán nem mindegy. Én azt látom, hogy mindenki általában alábecsüli a kalóriamennyiséget, amit megeszik egy nap. Szerintem ha 10 embert találomra megkérdeznénk, hogy mit gondol, hány kalóriát fogyasztott el előző nap, akkor abból kilenc kevesebbet mondana a valóságnál. Nem baj, ugyanis normális embernek ezzel nem kell foglalkoznia. De nekünk ( a sok súlyfelesleggel hosszabb időn keresztül bármikor is rendelkezőeknek) igen. És az a párszáz kalória naponta, az egy hónapban mutathat akár többezernyi eltérést is, ami már bőven felelőssé tehető a sikertelenségért.
Szóval nagyon fontos a pontosságra való törekvés. Konyhai mérlegből is digitálisra van szükség, ami 2 grammtól minimum 3 Kg-ig mér. Szerencsére ma már sok helyen kaphatók ezek az okos kis szerkezetek, és nem is drágák. Én bizony nem átallom a mustárt, vagy a ketchup-ot is kimérni, ha a szendvicseimre nyomok belőlük. Étkezés előtt rádobom őket a mérlegre, feljegyzem mennyi, majd miután befejeztem, ismét mérek. A különbséget megettem. 5 másodperc alatt kiszámolhatom, mennyi kalóriáról van szó. Legutóbb majdnem 150 kalóriát jegyeztem fel erre a két cuccra....azért az nem elhanyagolható.
Van ám egyéb pozitívuma a matekozásnak. Az ember felkészültebb, naprakészebb lesz tőle. Fokozatosan megismeri a termékekhez tartozó számokat, és mondjuk nekem ma már sokszor jön jól, mert akkor is pillanatok alatt ki tudom számolni a kalóriamennyiséget, ha pontos számok nem állnak a rendelkezésre. Annyiszor és annyiféle ételt mértem már meg, és számoltam ki, hogy szemre meg tudom mondani, hány deka körül van az adott cucc. És tudom, hogy készül (aki kövér, az általában tud főzni :), így nem kell más, csak egy kis matek. Namost ha felkészült vagyok, és naprakész, akkor magabiztosabb is leszek. Az információ hatalom, pláne ha szembeötlően neked megvan, és másnak meg nincs.
Apróságok ezek....tudom. Apró, mások számára vagy jelentéktelennek tűnő, vagy nevetségesnek ható dolgok. De az úton, ahol jártam és ahol járok, van jelentőségük.
No comments:
Post a Comment