Sunday, 11 December 2011

Ezüstvasárnap

Néha azt érzem, sosem fogynak el a gondolatok, a kérdések, a kételyek az életmód-fogyás témakörben, néha meg pont hogy az jár a fejemben, hogy nincs ezen mit tovább magyarázni. Ha valakinek helytelen az életmódja, és kövér, akkor ne egyen annyit, és változtasson az életén. Akkor majd lefogy.

Lehet taglalni hosszan, bele lehet menni elmebeteg mód mélyen a részletekbe, ki lehet analizálni, hogy mi miért van úgy, ahogy van, boncolgathatjuk ezerszer. A lényeg akkor is ez, ezen nincs mit tovább csiszolni. Akarat? Ühüm...na ja.

Meg logika, meg erő. Meg pénz. Meg support. Hatvanhatszor áttárgyalt dolgok. És mégis miért van szükség újra meg újra leírni, átgondolni, megélni? Egyszerű. Azért, mert az életünk nem egy egyszeri történés. Egy folyamat, melynek során az evés., mint létfenntartó ösztön, nap mint nap jelentkezik a maga igényével, és az életünk arról szól, hogy a bennünk felmerülő igényeket ki akarjuk elégíteni.

Hol így, hol úgy, de ez biztosan így van. És mivel minden áldott nap megéhezünk, igenis minden áldott nap eszünk, és igenis minden áldott nap meg kell erősödnünk, tudatunknál kell lennünk, és masszívan, tudasan haladni a saját utunkon. Talán ezért a dologért érzem egyre inkább, hogy az evés-életmód-táplálkozás az sokkal többet jelent annál, mint, ami....hogy aki kövér annak az élete is kövér.

És talán az is emiatt van, hogy amikor valaki úgymond megvilágosodik, és megváltozik, mert felismeri ezt az egész folyamatot, az sokszor módosít pályát, és onnantól kezdve vagy tréner lesz, vagy dietetikus, vagy valamilyen edző, esetleg aktivista....de mindenképpen azzal kezd el hivatásszerűen foglalkozni. Talán azért, hogy esélyt se adjon magának arra, hogy elfelejthesse, ez mennyire fontos. Talán azért, mert a megvilágosodás után gyakran támad az embereknek hajlma mások megtérítésére.

Gy kérdezte tőlem a múltkor, miért nem nyitom meg a blogomat, miért nem csinálok propagandát ennek ami velem történt, miért nem csinálok pénzt belőle. A kérdés jó. És helyénvaló is, mert hazudnék, ha azt mondanám, soha, semmilyen formában nem fordult meg a fejemben. Ezzel kapcsolatban nagyon sok vegyes érzés kering a fejemben. Egyszer valami olyasmi, hogy vajon mennyire etikus a szándék, hogy pénzt csináljak a fogyásomból. Úgy értem, az én szégyenem, amiért elhíztam. És nem erény, hogy lefogytam. Az erény, ha nem hízok el. Erről írtam már biztosan. Ha valaki kést ránt, és az eladó torkának szorítja, majd negyed óra baszakodás után mégsem vágja el a torkát és elteszi a kést, majd bocsánatot kér, annak nem jár dicséret. Tudom..., de minden hasonlat sántít. Ugyanakkor viszont bolondság lenne tagadni, hogy az a része eredmény, hogy ekkora súlyt leadtam, és semmilyen eszközt nem használtam fel hozzá a saját akaratomon és az életmódváltoztatáson kívül. Se gyűrű, se bypass, se kapszulák, se semmi. A puszta elhatározás, és a megvalósítás folyamata. Ha van bármi olyan szándék bennem, aminek köze lehet bármilyen marketinghez, akkor az ennek az üzenete kell hogy legyen mindenképpen.
-
Hogy tényszerű is legyek: Ma vasárnap van, nem igazán tudtam az 1800-2000 kalória között hozni a heti átlagomat, 1670 lett. Ennek fényében érthető, hogy most fogytam, így jelenleg 78,6 kg vagyok. Most kifejezetten rámegyek, hogy legalább 1800 fölé menjen az átlag. Nem olyan könnyű ám....háromezerig játszva fel tudnék menni....de marha nehéz belőni a fokozatosságot. De nem baj, elszöszölök vele. Ha negatívumokat kéne mondanom, azt mondanám, hogy mostanában elég egysíkúan eszem. Gyümölcs, kenyér, sajtkrém, kis felvágott, light túrókrémek, joghurtok. Ritkán eszem húst, és zöldséget is. Egyre inkább zavar, hogy a kábetűs zöldségek felfújnak. Inkább nem eszem. Nagy kedvencem lett a sárgadinnye, és a grillezett paprikaízű Ph. sajtkrém, ami tisztára magyaros vajkrém, és visszatértem az almához...sweet gala. Továbbá a sárgadinnyémről kiderítettem, hogy 1971-ben nemesítették két fajta ( honey dew és cantalupe) keresztezésével :)


No comments:

Post a Comment