Évértékelés

Vannak örök dolgok, az évértékelés is ilyen azt hiszem. Az emberek szeretik lezárni az adott évet egy összefoglalással. Ebben semmi rossz nincsen. Eljött ennek az évnek a vége is, ma van az utolsó napja 2011-nek.

Igen gyorsan telt el ez az évem (is)....gyanítom ahogy öregszem, ez csak rosszabbodni fog, sajnos a dolog jellegéből adódón így működik. És jövőre elhagyom a harmincas klubot....szóval tényleg repül az idő. 2011 január elején 125 kg voltam. Ez egy olyan súlytöbblet a 185 centim mellé, amivel simán együtt lehet élni, és amikor nagyon kövér volam, azt hiszem boldog lettem volna egy ilyen súllyal. Azonban ma reggel, az év utolsó napján a mérlegem 78,8 kg-t mutatott, ami több szempontból is sokkal jobb, mint a 125. A legfontosabb szempont az egészség. A testi és a lelki egészség egyaránt. A 23-as BMI sokkal egészségesebb, mint a 36-os, ehhez nem fér kétség.

Azonban amit én sokkal nagyobb eredménynek könyvelek el, az nem a lefogyás, hanem a tudatos irányítás megvalósítása volt. A sokat emlegetett kontroll. Ez nagyon sok erőt ad nekem, és érzem, hogy képes vagyok/képes leszek hosszú távon is megtartani a tudatos irányítás képességét.

Ezt a blogot nem olvassák sokan. Igaz, egyáltalán nem is törekszem erre...akik viszont akár tudatosan, akár barangolva erre járnak, azoknak az ilyenkor szokásos Boldog Újév mellett én azt is kívánom, hogy sikerüljön nekik is az, ami nekem sikerült, és hogy higgyék el, sosem késő nekiállni.

Kód

Azon gondolkodtam vajon létezik-e, illetve létezhet-e, akarom mondani, megalkotható-e egy olyan szabálykönyv, ami egyéntől függetlenül képes arra, hogy számolgatás és korlátozás nélkül enged enni bárkit. A korlátozást a mennyiségre értem, a tartalom relációjában. Miről is beszélek....?

Tehát ha egy listát állítanánk össze, ami tartalmazna olyan ételeket, amiket mennyiségi korlátozás nélkül fogyaszthatunk, olyanokat, amiket mennyiségi korláttal, és olyanokat, amiket sehogy. Így szerintem elérhető lenne egyfajta egészséges táblázat, ami alkalmazható lenne a mindennapokban olyanok számára is, akiknek nincs ideje/energiája/türelme/kapacitása/kanala/stb. minden étkezést megtervezni, kiszámolni, és dokumentálni.

Ugye milyen jól hangzik....Az élet egyéb területein kiválóan működik a kódrendszer, nyilván itt is beválna. Megkerülhetetlenül eszembe ötlik a mi exrendőr fitness-gurunk, aki mára üzletemberré nőtte ki magát, és akinek már saját termékei hirdetik a saját kódrendszerét...de én valami másra gondolok. Valami olyanra, ami nem termékspecifikus, és ami képes szabadon engedni az embert. Mert én nem hiszek abban, hogy mondjuk lehet kakaós csigát fogyasztani egy fogyasztó étrenden lévő embernek, csakmert az XYlisztből készült. Én valahogy abban hiszek hogy ez önámítás, vagy csalás ha úgy jobban tetszik. Ha valaki fogyni akar, akkor ne egyen kakaós csigát. Nem hiszem, hogy ez máshogy van.

Nyilvánvalóan ha valaki rendbe akarja hozni magát, a súlyát, a testét, akkor az projektszerűen kell nekifognia. De ha a projekten túl van, akkor jó lenne, ha létezne olyan rendszer, ami szabadon alkalmazható lenne mindenkire egyformán. Aztán az is lehetséges, hogy túlvariálom, és egyszerű a dolog: talán elmondható nagy melléfogás nélkül, hogy a nyers zöldségek és gyümölcsök egy tekintélyes része abba a csoportba tartozik, amik fogyaszthatók korlátok nélkül mindenkinek, és a fogyasztásuk egészséges. Nyilván a gyümölcsök közül nem a banán-körte-szőlő kombóra gondolok, ahogy zöldségből sem a krumplira.

Azt is el tudom képzelni, hogy ez nem kivitelezhető dolog, és nem is szükséges. És a megfelelő hozzáállás az egészséges életmódhoz igényel annyi energiát, hogy legyen erre kapacitása mindenkinek. HOgy foglalkozni kell vele, ha fontosnak tartjuk.

Ismerve magamat egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy nem futok neki ennek valamikor mégis.

Pálinka és mákos beigli

Eljött ez a nap is, ma van Karácsony. Tudvalévő, hogy ez a legtöbb helyen egyet jelent a soha meg nem szűnő terített asztallal és a nagy családi full-house jellegű zabálásokkal. Hol a halászlé- töltött káposzta vonal domborodik ki jobban, hol a rántott hal- töltött pulyka hódít, de általában mindenhol roskadásig van rakva az asztal jobbnál jobb falatokkal, és minimum nyolcféle süteménnyel.

Nálunk saját hagyomány szerint alakított "Jamie Oliver-féle" göngyölt töltött csirkemell volt, egyénileg szabva, kinek sajttal-sonkával, kinek gombával petrezselyemmel, kinek álánátúró, csak a hús becsavarva a sajttal megszórt leveles tésztába. Én a gombás verziót tettem magamévá, de a tésztát lefejtettem róla, és krumplipüré és vajon párolt kukorica helyett zsírmentesen párolt kelbimbóval és zöldborsóval ettem. Isteni volt.

Viszont egyszer van karácsony alapon elfogyasztottam egy-egy szelet mákos és diós beiglit, továbbá egy-egy szelet sima és mézes zserbót. Finom volt. Ja, hogy teljes legyen a kép, aszalt almás vilmos körtepálinkával koccintottunk ebéd előtt. Újabb cukor shot, puff neki :) Igaz, két éve nem ettem se zserbót, se beiglit....amikor fogyási projekt alatt voltam, akkor természetesen nem ettem süteményt. Most azonban a súlymegtartás a célom, így valamelyest változott a kép.

Komolyra fordulva továbbra is vallom, hogy ésszerűen, mértékletesen ünnepi menüvel is jól lehet lakni úgy, hogy nem esszük le magunkat a sárga földig...Az általam elfogyasztott ebéd számolható része, úgymint a csirkemell, a gomba, a borsó, a kelbimbó 500 kalória körül volt. A négy szelet süteményre 500 kalóriát számoltam, de az csak saccolás. Azonban nagyot nem tévedek vele...de tény hogy nem számoltam ki.

Karácsonykor, illetve az év utolsó hetében általában mindenki felszed egy kis súlyt. Kíváncsi vagyok, nálam mi lesz a helyzet. Tagadhatatlan, hogy az ember több ingernek van kitéve, mint egy átlagos, szürke hétközbapon, és gyakorlatilag reggeltől estig vagy süt-főz, kitéve magát az illat- és látványorgiának, vagy azt nézi, ahogy mások esznek :) Szóval eme alkalom talán a kevesek egyike, amikor tényleg belefér. Mert ha ilyenkor sem, akkor mikor...ugye.

A szükséges jó, avagy a vágy kupája

Odáig eljutottam már párszor, hogy a fogyókúra helyett inkább diéta, a diéta helyett inkább életmódváltás, a szavak összes szemantikai vetületével együtt. De van még valami, amit fontosnak tartok:

Az élet élvezete...Az ember ösztönösen a jót keresi, a jóra törekszik. Vágyakozik az örömre, nyilván. Minden mozdulatunk mögött tetten érhető a vágy, ami irányul valamire. A több pénz, a jobb állás, a nagyobb kocsi ugyanúgy, mint az egészség, a gyerek boldogulása, vagy akármi egyéb. Úgy gondolom, az életet csak úgy tudjuk boldogan megélni, ha kiegeynsúlyozottan létezünk benne. Akkor sem feltétlenül, nyilván. Viszont a kiegyensúlyozott létezés az hosszú távon nem tartható fent úgy, ha szenvedünk valamitől, vagy rosszként, depláne szükséges rosszként élünk meg valami olyat, amit életünk végéig kell(ene) csinálunk.

Az életmódváltás talán legnehezebb része ennek a folyamatnak a megvalósítása a gyakorlatban. Hogy amikor nemet mondunk egy bödön jégkrémre, vagy egy tábla mogyorós csokira, akkor azt nem szenvedve tegyük, hanem boldog mosollyal magunkban. Eltökélten, magabiztosan...és elégedetten. Mert ha szenvedünk a saját döntésünktől, és szükséges rossznak tartjuk azt, amit csinálunk, akkor szerintem csak idő kérdése, mikor omlik össze ez a lelki felépítmény. Tudatosan kell a kontrollt felhasználni arra, hogy az ízlésünk, és vele együtt a gondolkodásunk is megváltozzék.

Ez nem könnyű, viszont ha sikerül, akkor sokat nyerhetünk vele, hiszen a szenvedés megszűnik. Persze ezek elvi dolgok....tudom. De fontos kapaszkodó lehet minden egyes elveszített dekagramm, ami által közelebb kerülünk a célunkhoz. Mert bizony funkcionálhat kupaként az ésszerűség oltárán, mint egy olyan eszköz, ami által olthatjuk a bennünk esetlegesen meglévő utálatot az életmódváltásunk irányába. Hiszen nem gondolhatunk rosszként egy olyan dologra, ami elősegíti a céljaink megvalósítását.

Sokkal inkább lenne helyes a szükséges rossz helyett a szükséges jó kifejezés. Nem tagadom, van ebbnen valami pátoszos, hovatovább szektás....de kit érdekel. Tudni kell, mi a fontos. Ha valaki mondjuk egy balesetben elveszíti a családját, és onnantól kezdve bigott szektásként egy vallásba menekülve tud csak ember maradni, ugyan ki veti meg? Senki. Ez sem más annyira. A vallás egyébként is a töténelem tanulsága szerint talán túl sokszor is funkcionált mankóként ahhoz, hogy ez véletlen legyen. Mindegy, nem akarok összeesküvés elméleteket gyártani, meg vallási mozgalmat kiáltani sem. Egyszerűen csak azt mondom, amit a mondás is: a cél szentesíti az eszközt. Extrém elhízásból nyilván extrm módszerekkel lehet kijönni. De ki lehet. Azt hiszem ez a lényeg.

Állj-gomb és az anyatej

Nem tudom megkerülni azt, amilyen vagyok. Időről időre visszatérek az okkeresésre, és hiszek abban, hogy ez nem baj. Megélhetem sok alkalommal, hogy a családomban is rendszeresen előfordul a tipikus "full house" érzés, ha evésről van szó. Karácsonyi nagybevásárlás után, gyerekekkel együtt beültünk vacsizni a Mcdonalds-ba. Első kör kaja után nejem megkérdezte a kisfiam: kérsz még valamit? Mindenki kért még valami akármit...fagyi, süti, extra nuggets, mittudomén. A kissrác azt mondta: tele vagyok, nem kérek semmit, köszönöm.

Na ez az, ami számomra ismeretlen érzés, és az is volt mindig. Egyetlenegy alkalomra nem emlékszem, amikor azt éreztem volna, hogy elég volt, nem tudok többet enni, nem fér belém már semmi. És egy tízéves kölyök ha ezt mondja a mekiben, annak bizony súlya van. Olyan szempontból mindenképpen, hogy komolyan vehető.

Azon tűnődtem, vajon létezik az emberben egy "tele vagyok" gomb, ami egyesekből hiányzik...? Egyértelműen saját kontrollal kell megoldanom az ilyen helyzeteket. Nem gond, de ha arra várnék, hogy majd a szervezetem jelez, hogy elég, akkor azt hiszem várhatnék... Mi lehet az oka ennek? Lehet, hogy geneteika? Vagy valamilyen olyan természetes reflex, ami egyeseknél kialakul, másoknál nem? Lehet, hogy az anyatejhez van köze? Engem anyám saját elmondása szerint csak két hónapos koromig szoptatott....ami azt jelenti, hogy lehet, még addig se. Tápszeres baba voltam. Az anyatej természetes eledel, azt mondják segít sokmindenben, megalkotja a gyerek immunrendszerét, és még egy sereg hasznos dolgot csinál. Nyilván nem véletlenül van az édesanyának teje. És az is nyilvánvaló, hogy a tápszerek, a gyártók minden propagandája mellett is, nem tudják tökéletesen helyettesíteni az anyatejet. Az én gyerekeim egytől egyig anyatejes babák voltak, minimum egy évig. Ahogy a feleségem is. Őbennük megvan ez az állj-gomb. Bennem nincs.

Nem állítok semmit, csak "hangosan" gondolkodom. Tulajdonképpen mindegy is, ez már változni nyilván nem fog, de azért érdekel a háttér.

Az idő-pénz tengely

Ez a két dolog: az idő és a pénz az, ami meghatározza az életünket. Van akinek az egyikből sok van, a másikból kevés, vagy fordítva. Szerencsésebbeknek van mindkettőből, a nyomorultabbaknak egyikből sem. Az életmódváltáshoz azonban kell mindkettőből bőséggel, jósággal. Mese nincs.

Tudomásul kell venni azt, hogy ha valaki le akar fogyni, akkor előre kell tolnia magát. Úgy értem, akkor nem lehet ezzel a komoly témával érdemben foglalkozni, ha valaki úgy gondolkodik magáról, hogy a sorban csak a sokadik. Ismerem az érzést, hiszen én magam is sokáig gondolkodtam úgy, hogy nem magammal kell foglalkozni, hiszen hány meg hány sokkal fontosabb dolog van. Fel sem sorolom. 

Ezt mindenkinek magában kell elintéznie, lehet ideológiákat segítségül hívni, lehet bármi máshoz folyamodni, a lényeg, hogy el kell fogadni azt, hogy az idő-pénz vonalon mindenképp előrébb kell helyezni magunkat. Persze ez nem megy mindig, és minden körülmények között. Nekem személy szerint meggyőződésem, hogy nagyon sok ember pont azért nem tud egészségesen élni, mert az idő-pénz tengelye van elsüllyedve a sárban, és el van foglalva azzal, hogy kikeveredjen a kátyúból. És a sokadik a sorban az életmódja.

Van az a mondás, hogy mindenkinek arra van ideje/pénze, amire akarja hogy legyen. Eltekintve a szélsőséges példáktól, én ezzel egyet értek. Több oldalról meg lehet közelíteni, sőt. Bele is lehet kötni. Akkor is alapvetően úgy gondolom, hogy azért mindenkinek van beleszólása abba, hogy a saját idejéből és pénzéből mennyit fordít magára. Nem feltétlenül kell megvárni, míg az élet rákényszerít bizonyos dolgok elvégzésére. Én azt gondolom, ha valaki nagy mértékben el van hízva, akkor meg kell ráznia magát, és igenis magára kell fordítania a szükséges időt és pénzt, ha változni akar.

Jó lenne megkerülni ezt a dologt, de nem lehet. A klasszikus mondás, hogy szűznek maradni és szeretkezni nem lehet egyszerre. Tudomásul kell venni, hogy ahogyan kevesebbet enni sem lehet éhezés nélkül, úgy idő/pénz nélkül sem lehet életmódtot váltani. Mi segíthet akkor? Például az előző postban írt matek. Én magam is nagyon sok olyan embert ismerek, ahol rengeteg idő és pénz feleslegesen folyik el, mert szervezetlenül megy az élet. Sodródnak. Az olyan apróságok is sokat számítanak, hogy amikor bevásárolni megyek, listát írok, és végiggondolom, mit szeretnék, mire van szükség. És soha nem megyek egy szupermarketbe éhesen nagybevásárolni. Ugyanis ha nincs lista és/vagy éhes vagyok, akkor győzni fognak az impulzusok, pláne, hogy a marketing is erre megy rá, érthetően. Az impulzusok fognak vezetni az ésszerűség helyett, és veszek egy csomó felesleges dolgot. Ha célirányosan megyek, akkor nem tudnak velem meg(v)etetni mindent. Az is segíthet, hogy a kiadásaimról naplót vezetek. Így vissza tudom nézni a pénz útját, és pontosan látom, mikor, mire, és mennyi ment el.

A tudatosság lételeme ennek az egésznek. Ha tudatosabban akarok élni, hogy normálisan nézzek ki, akkor tudatosan kell minden mást is csinálni az életben. A pénz és az idő fogalmai alapkövek. Nem lehet megkerülni egyiket sem. Ebben biztos vagyok. Ahogyan abban is, hogy az első lépések is innen indulnak el.

A matek, mint első lépés

Tehát matek.

A számok jók. Ha elég kitartóan igézzük őket, akkor mesélni tudnak. Eleve ha valaki nekiindul ennek az útnak, jó ha a saját számaival elszámol. Súly, magasság, méretek...BMI...és nagyon fontos a pontosság. Nagyon gyakran előforduló jelenség, amikor valaki azt írja: 1500 kalória körül ettem. Fontos, hogy ilyen nincs. Nincs olyan, hogy 1500 körül. Olyan van, hogy én a tegnapi nap folyamán 1514 kalóriát fogyasztottam el. Mert ha mérem, akkor pontos számok jönnek ki. Azokat összeadva megint pontos számok. Nem "körül". Ha valaki törekszik a pontosságra, cserébe kiszámítható képet fog kapni. És nem kell sem manipulálni, sem félni...a számok érzelem nélküli, objektív dolgok, szilárdan lehet építeni rájuk.

Amikor elkezdtem a történetet, vennem kellett mérleget. Mert nem volt itthon. Elmentem, vettem egy digitális mérleget. Olyat, ami 150 kg-ig mér. Hazaérve rálibbentem. A következőt mutatta a kijelző: Err. Beletelt egy időbe, mire felfogtam, hogy azért, mert több vagyok, mint 150 kiló. Pofára esés. Meg voltam ugyanis győződve arról, hogy max 140 kiló lehetek. Okay, miután magamhoz tértem, kerestem egy komolyabb mérleget, ami 180 kg-ig mér. Megvettem....csocsi-ragyi az is, csupa üveg, digitális, minden. Hazaérve ruha ledob, rááll....és lőn: Err.

Na ezen a ponton egy picit azért szétcsúsztam. Nem az idő vagy a pénz miatt, amit mérlegvásárlásra fordítottam (egyik sem volt csekély)...nem. Hanem azért, hogy basszus, de akkor hány kiló vagyok? Feleségembe kapaszkodva (lelkileg) elmentünk egy nagy áruházba, ahol sok mérleg kapható, és ki is lehet próbálni őket. Kerestünk egy olyat, ami 200 kilóig okos. Nagy levegő, és ráálltam. Itt már nem volt error felirat, megjelent a kijelzőn a szám: 193 kg. 

Miért írtam le ezt a történetet? Nos, azért, hogy demonstráljam, mennyire el tudnak szaladni a lovak, ha hiányzik a kontroll. És ha "körül" jelzőt építünk be ebbe a történetbe, akkor bizony a kontrollnak annyi. Egyáltalán nem mindegy. Én azt látom, hogy mindenki általában alábecsüli a kalóriamennyiséget, amit megeszik egy nap. Szerintem ha 10 embert találomra megkérdeznénk, hogy mit gondol, hány kalóriát fogyasztott el előző nap, akkor abból kilenc kevesebbet mondana a valóságnál. Nem baj, ugyanis normális embernek ezzel nem kell foglalkoznia. De nekünk ( a sok súlyfelesleggel hosszabb időn keresztül bármikor is rendelkezőeknek) igen. És az a párszáz kalória naponta, az egy hónapban mutathat akár többezernyi eltérést is, ami már bőven felelőssé tehető a sikertelenségért.

Szóval nagyon fontos a pontosságra való törekvés. Konyhai mérlegből is digitálisra van szükség, ami 2 grammtól minimum 3 Kg-ig mér. Szerencsére ma már sok helyen kaphatók ezek az okos kis szerkezetek, és nem is drágák. Én bizony nem átallom a mustárt, vagy a ketchup-ot is kimérni, ha a szendvicseimre nyomok belőlük. Étkezés előtt rádobom őket a mérlegre, feljegyzem mennyi, majd miután befejeztem, ismét mérek. A különbséget megettem. 5 másodperc alatt kiszámolhatom, mennyi kalóriáról van szó. Legutóbb majdnem 150 kalóriát jegyeztem fel erre a két cuccra....azért az nem elhanyagolható.

Van ám egyéb pozitívuma a matekozásnak. Az ember felkészültebb, naprakészebb lesz tőle. Fokozatosan megismeri a termékekhez tartozó számokat, és mondjuk nekem ma már sokszor jön jól, mert akkor is pillanatok alatt ki tudom számolni a kalóriamennyiséget, ha pontos számok nem állnak a rendelkezésre. Annyiszor és annyiféle ételt mértem már meg, és számoltam ki, hogy szemre meg tudom mondani, hány deka körül van az adott cucc. És tudom, hogy készül (aki kövér, az általában tud főzni :), így nem kell más, csak egy kis matek. Namost ha felkészült vagyok, és naprakész, akkor magabiztosabb is leszek. Az információ hatalom, pláne ha szembeötlően neked megvan, és másnak meg nincs.

Apróságok ezek....tudom. Apró, mások számára vagy jelentéktelennek tűnő, vagy nevetségesnek ható dolgok. De az úton, ahol jártam és ahol járok, van jelentőségük.

Különbségek

Mindenképpen különbséget kell tenni a dolgok között. Az itt kifejtett gondolatok, a metódusleírások, a lelki háttér, a konkrét megvalósításra vonatkozó leírások, azok mind egy súlyosan elhízott ember kálváriáját írják le. Úgy gondolom lényeges különbség van túlsúlyos és túlsúlyos között. Mert az a "túl" lehet 200 kiló plusz és 2 kiló plusz is egyaránt. Én az olyanokhoz szólok elsősorban, akik komoly súlyfelesleggel küszködnek. Azoknak, akik 3-4 kiló felesleg miatt törik a fejüket és keresik a praktikákat, vezetik a fogyinaplót, próbálják sorra a különböző diétákat...azoknak nem tudom átérezni a gondját, ez az igazság.

Megint más, akinek fogyókúrára van szüksége. Feleségem tipikus esete. Feleségem alapvetően egy vékony testalkatú, magas sportos nő, ilyen volt mindig is. Azonban az életünk során úgy alakult, hogy felszedett jónéhány plusz kilót. Lényegtelenek az okok, a körülmények, a lényeg, hogy végigcsinált egy fogyókúrát, ledobott 30 kilót, és visszatért ahhoz az étkezési rendszerhez, ami szerint mindig is élt. És csodálatosan tartja a súlyát fogyókúra nélkül. 

Mert aki sovány, de valamiért meghízik, annak kell fogyókúra...hogy korrigálja a dolgot. Hogy visszakeveredjen a helyes útra. De az olyanok, mint én....ők mások. Mi sosem jártunk a rendes úton. Nekünk nem kúra kell, nekünk át kell vágnunk az erdőn, és rá kell találnunk a helyes útra. És ott kell maradnunk. De ez egy komplett program, életünk végéig. Ezért mondják sokan, ahogy én is, hogy életmódváltás kell. Nem kúra.

Igen, tudom, sokszor írtam ezt már, de nem baj. Ismétlés a tudás anyja, továbbá nem lehet elégszer hangsúlyozni. Szóval aki reménytelenül nagy felesleget cipel, és azt gondolja, kár belevágni a változásba, mert nincs értelme...nekik szeretném üzenni, hogy de van. Én vagyok rá az élő példa.

Első lépések

Azt hiszem, az alapokhoz időnként fontos visszatérni. Talán nem is csak fontos, de szükséges is. Nyilvánvalóan engem foglalkoztat ez a dolog, már hogyne foglalkoztatna. A kövérség nagyon elterjedt probléma, és a legtöbb túlsúlyos embert zavarja. Az ember felépít egy védekező mechanizmust magában. Megideologizálja azt, amije van. Annak idején én is elkönyveltem magam, hogy ez van, én ekkora darab vagyok, és jó az így ahogy van. Igyekeztem kihasználni a nagy méret adta előnyöket. Autós konfliktusnál, ha én kiszálltam (akarom mondani lebontottam magam körül a kocsit), a másik fél egy szó nélkül visszaült. Na jó, ha megszólalt, akkor bocsánatot kért... Rá is játszottam a bő ruhákkal, a hatalmas, vitorlavászon-méretű ingekkel, stb. És persze nyomtam a gagyimami dumákat ezerrel....(Maradj már tesókám, nálad nagyobb csirkéket eszem reggelire....) Találékony a magyar, se szeri se száma a sok szólásnak, ami arra utal, hogy minél nagyobbak vagyunk, annál jobb. Nem nehéz azonosulni ezekkel, kiváltképp ha egybevág a körülményeinkkel.

Nade. Az is igaz ám, hogy időről időre az ember mélyen önmagába nézve igenis tudja, érzi, hogy ez így nem oké. Hogy csinálni kellene valamit. Változtatni kellene. Aztán persze ahogy múlik az idő, ez egyre nehezebb lesz. És akkor öregszünk, és bejön a képbe a cukorbetegség, az aranyér, az infarktus...vagy ezeknek csak az árnyékai. Egyre nehezebb lesz.

Hiszek abban, hogy az én tapasztalataim jól jöhetnek másoknak. Segíthetnek. Több felől is. Egyszer azért, mert olyan őrült elhízásból tudtam lefogyni, ahonnan a legtöbben úgy gondolják, hogy nincs visszaút. Megmutattam, hogy de van. Másfelől, mivel baromira ráérek :-) elég sok időt szántam arra, hogy kikalkuláljam, összeállítsam, megfigyeljem, adminisztráljam, elemezzem, és publikáljam. Mármint a sok-sok mindent.

Szóval azt hiszem, princípiumnak ezek megteszik. És azzal is tisztában vagyok, hogy egy elhízott embert rohadtul és kicsit sem érdekli az, hogy én most mit eszek. Mennyit miből, hogyan és mikor, és annak mennyi százaléka micsoda. A kövér embert szerintem sokkal inkább az érdekli, hogy ő mit tegyen, ha el akar indulni azon az úton, ahol én végigmentem.

Az első lépések. 

Egyszerű: vásárolni kell. Egy egész alakos tükröt, és egy mérleget. Ami ezen kívül szükséges, amit megtanultuk mindannyian az általános iskolában: számtan a neve. Ami fontos: a mérlegnek pontosnak kell lennie, és lehetőleg digitálisnak. Ugyanolyan időben, ugyanolyan körülmények között, ugyanúgy optimális méredzkedni. Hogy konkrét legyek, saját példa: minden vasárnap mérem magam, ébredés és folyó ügyek intézése után, meztelenül, a mérleget a fürdőszoba kőpadlójára téve (pontosan ugyanabba a kockába ráadásul :-). Az első lépések a legfontosabbak: belenézni a tükörbe. Szintén meztelenül. Jó alaposan megnézni magunkat. nem könnyű, de hasznos. Aztán ráállni a mérlegre, és megfigyelni a számokat az elején. Ha nem hisszük el, amit mutat, álljunk rá háromszor egymás után, és mindig a legmagasabb értéket vegyük. Ezek a tanácsaim.

New Age

Úgy döntöttem, folytatom a publikus blogolást, de másik néven és másik helyen. Az eredeti céljaim nem változtak, és az sem, amiben hittem. De az élet generált pár olyan dolgot, amit ugyan előre nem lehetett kiszámítani, de azért várható volt valami hasonló. 

Most viszont kifejezetten az a szándékom, hogy nagy ívben teszek azokra, akik bántani akarnak. Nem vagyok beteg, nem vagyok rákos, nincs semmi bajom, köszönöm jól érzem magam. Jobban, mint bármikor az elmúlt 20 évben. És nincs mit abbahagynom, mert nem fogyókúráztam. Életmódot váltottam, és dehogy hagyom abba. Nem ettem meszet.

Úgyhogy a végtelenbe és tovább, ahogy Buzz mondaná....nemsokára jövök további posztokkal, és menet közben csinosítgatom az új helyet :)

Pénz, már megint és még mindig

...az egészséges életmód. Annyi helyen harsogják az arcunkba, hogy nem a pénz. De. Igenis a pénz. Ma csináltam egy összehasonlító számítást. Mai ebédem hat szendvics volt. Hat szelet kenyér, light sajtkrémmel megkenve, telepakolva csemegeuborkával. mindent lemértem és kiszámoltam. 22 deka kenyér, 8 deka krémsajt, 20 deka csemege uborka. Kérem szépen ez 500 kalória. Merő kíváncsiságból kiszámoltam azt is, ha dekára ugyanennyi ételt eszem, de a kedvenc kenyerem helyett sima fehér kenyeret, a light sajtkrém helyett sima sajtkrémet, az uborka helyett egy-egy szelet sonkát veszek. Az eredmény: 1000 kalória. Pont kétszer annyi, ugyanannyi ételért.

És mi a helyzet a pénz vonzattal? Kiszámoltam azt is, persze. Megdöbbentő. A light verzió: 2,11 €. A sima: 66 cent. Nekem az evésélmény érzet (Wooow micsoda kifejezés) ugyanaz. Hat darab kockaszendvics. Csak az egyik uborkás, a másik sonkás. Az egyik teljes kiőrlésű, olajos magvakkal teleszórt, többféle gabonából készült kenyér, a másik sima fehérkenyér.

Most akkor ezek után ugye mennyire egyértelmű, mekkora szerepe van a pénznek. Ha a különbséget háromszor veszem egy nap, három főétkezést számítva, akkor az napi szinten 1 € 45 cent. Egy hónapban 44 €. Ellenben ha ezt a pénzt odateszem, akkor az egy hónap alatt 45 ezer kalóriával ettem többet úgy, hogy igazából (súlyra, érzetre, harapásra....) ugyanannyit ettem. Ezer kalória eurónként :-o

Ha igaz, hogy hétezer plusz kalóriából épít az emberi szervezet egy kiló zsírfelesleget, akkor ez több mint hat kiló zsír, amit 44 euró ráköltésével elkerülhetek....

Hol van a történetben a gyenge pont....? Lássuk csak: elképzelhető, hogy egy ember három főétkezésként szendvicseket fogyasszon....? Hatot, alkalmanként...? Igen. A számítások nem becsült kalkulációk, hanem pontosan lemért mennyiségek, és pontos árak...? Igen. Akkor bizony azt kell mondjam, megállja a helyét, bármilyen sokkoló is.

Mert az. És ezek csak a szendvicsek. Mondhatom tovább a túrókrémekkel, a joghurtokkal, a különféle sajtkészítményekkel....elképeszttő, micsoda különbségek vannak. A dobozos "kockasajt" például, ami ugye háromszögletű valójában.....a normál, magas zsírtartalmú, amiben ráadásul szénhidrát is akad bőven, 1,29€ a 24 darabos. Az extralight, ami közel harmadannyi kalóriát tartalmaz, az 2,10 €, és csak nyolc darab van benne. És folytathatom a sort az édességektől kezdve a készételeken át egészen addig, mennyivel olcsóbban lehet jóllakni egy fél csomag csokis keksztől húsz centért, vagy fél kilónyi epertől hét euróért....az egyik a másiknak a harmincötszöröse !!

Emellett nem lehet csak úgy elmenni. Tudomásul kell venni, hogy az életben nincs ingyen semmi, az egészséges életmód, a kövérség száműzése sem kivétel ez alól. És azt sem árt tisztázni, hogy nemcsak akaraterő, és nem csak kitartás, és nem csak support....hanem kőkeményen pénz is. Tény, hogy sokba kerül....megvan az a jó szokásom, hogy évek óta mindent írok...mikor, mennyit, mire költünk, így van képünk a fogyasztási szokásainkról. És teljesen egyértelmű, hogy ezen a fronton sokkal több pénz folyik el, mint amennyi általában folyna, ill. mint amennyi akkor menne, ha nem lennének azok a szempontok, ami alapján kiválasztjuk az ételeinket, amik az asztalra kerülnek.

Konklúzió? Van. Mégpedig az, hogy az egészség a legfontosabb a világon, és minden pénzt megér, hogy jól érezzük magunkat, és egészséges(ebb)en élünk. Nem érdekel, hogy az élet egyéb területén nem, vagy nem olyan látványos fejlődést tudunk felmutatni....mert nem az számít, hanem az életünk, amit élünk.

Ezüstvasárnap

Néha azt érzem, sosem fogynak el a gondolatok, a kérdések, a kételyek az életmód-fogyás témakörben, néha meg pont hogy az jár a fejemben, hogy nincs ezen mit tovább magyarázni. Ha valakinek helytelen az életmódja, és kövér, akkor ne egyen annyit, és változtasson az életén. Akkor majd lefogy.

Lehet taglalni hosszan, bele lehet menni elmebeteg mód mélyen a részletekbe, ki lehet analizálni, hogy mi miért van úgy, ahogy van, boncolgathatjuk ezerszer. A lényeg akkor is ez, ezen nincs mit tovább csiszolni. Akarat? Ühüm...na ja.

Meg logika, meg erő. Meg pénz. Meg support. Hatvanhatszor áttárgyalt dolgok. És mégis miért van szükség újra meg újra leírni, átgondolni, megélni? Egyszerű. Azért, mert az életünk nem egy egyszeri történés. Egy folyamat, melynek során az evés., mint létfenntartó ösztön, nap mint nap jelentkezik a maga igényével, és az életünk arról szól, hogy a bennünk felmerülő igényeket ki akarjuk elégíteni.

Hol így, hol úgy, de ez biztosan így van. És mivel minden áldott nap megéhezünk, igenis minden áldott nap eszünk, és igenis minden áldott nap meg kell erősödnünk, tudatunknál kell lennünk, és masszívan, tudasan haladni a saját utunkon. Talán ezért a dologért érzem egyre inkább, hogy az evés-életmód-táplálkozás az sokkal többet jelent annál, mint, ami....hogy aki kövér annak az élete is kövér.

És talán az is emiatt van, hogy amikor valaki úgymond megvilágosodik, és megváltozik, mert felismeri ezt az egész folyamatot, az sokszor módosít pályát, és onnantól kezdve vagy tréner lesz, vagy dietetikus, vagy valamilyen edző, esetleg aktivista....de mindenképpen azzal kezd el hivatásszerűen foglalkozni. Talán azért, hogy esélyt se adjon magának arra, hogy elfelejthesse, ez mennyire fontos. Talán azért, mert a megvilágosodás után gyakran támad az embereknek hajlma mások megtérítésére.

Gy kérdezte tőlem a múltkor, miért nem nyitom meg a blogomat, miért nem csinálok propagandát ennek ami velem történt, miért nem csinálok pénzt belőle. A kérdés jó. És helyénvaló is, mert hazudnék, ha azt mondanám, soha, semmilyen formában nem fordult meg a fejemben. Ezzel kapcsolatban nagyon sok vegyes érzés kering a fejemben. Egyszer valami olyasmi, hogy vajon mennyire etikus a szándék, hogy pénzt csináljak a fogyásomból. Úgy értem, az én szégyenem, amiért elhíztam. És nem erény, hogy lefogytam. Az erény, ha nem hízok el. Erről írtam már biztosan. Ha valaki kést ránt, és az eladó torkának szorítja, majd negyed óra baszakodás után mégsem vágja el a torkát és elteszi a kést, majd bocsánatot kér, annak nem jár dicséret. Tudom..., de minden hasonlat sántít. Ugyanakkor viszont bolondság lenne tagadni, hogy az a része eredmény, hogy ekkora súlyt leadtam, és semmilyen eszközt nem használtam fel hozzá a saját akaratomon és az életmódváltoztatáson kívül. Se gyűrű, se bypass, se kapszulák, se semmi. A puszta elhatározás, és a megvalósítás folyamata. Ha van bármi olyan szándék bennem, aminek köze lehet bármilyen marketinghez, akkor az ennek az üzenete kell hogy legyen mindenképpen.

-

Hogy tényszerű is legyek: Ma vasárnap van, nem igazán tudtam az 1800-2000 kalória között hozni a heti átlagomat, 1670 lett. Ennek fényében érthető, hogy most fogytam, így jelenleg 78,6 kg vagyok. Most kifejezetten rámegyek, hogy legalább 1800 fölé menjen az átlag. Nem olyan könnyű ám....háromezerig játszva fel tudnék menni....de marha nehéz belőni a fokozatosságot. De nem baj, elszöszölök vele. Ha negatívumokat kéne mondanom, azt mondanám, hogy mostanában elég egysíkúan eszem. Gyümölcs, kenyér, sajtkrém, kis felvágott, light túrókrémek, joghurtok. Ritkán eszem húst, és zöldséget is. Egyre inkább zavar, hogy a kábetűs zöldségek felfújnak. Inkább nem eszem. Nagy kedvencem lett a sárgadinnye, és a grillezett paprikaízű Ph. sajtkrém, ami tisztára magyaros vajkrém, és visszatértem az almához...sweet gala. Továbbá a sárgadinnyémről kiderítettem, hogy 1971-ben nemesítették két fajta ( honey dew és cantalupe) keresztezésével :)

Forog a kerék

Pár napja készülök rá, hogy írjak, de nincs mit tenni, ez az év legbizibb hónapja, így pörögni kell rendesen.

Hűen a vezérfonalhoz, a diétám kifejezetten szépen alakul, sikerült tovább növelnem a napi bevitt kalóriát, már 1700 fölött járok, és a súlyom továbbra is stagnál, azaz ingadozik, legutóbb rögzített súlyom 79,5 Kg. volt. Érdekes, mondjuk azért nem gondoltam volna, hogy nyolcvan alatt is leszek. Terveim szerint a napi bevitelt kétezer fölé viszem, a súlyom pedig 80 és 85 között kell hogy maradjon. Hosszabb távon is. Egyelőre úgy alakul, ez menni fog.

Lassan kezdek hozzászokni az újonnan kialakított testképhez, ami mára már inkább a vékony kategórába esik, mint az átlagosba. Hazudnék, ha azt mondanám, nem élvezem, hogy a 32-es nadrág lötyög rajtam és övvel kell összehúzni. Azért vannak érdekes szituációk...például szólnunk kellett a háztulajnak, mert megadta magát a mosogatógép. Mondta, hogy beugrik valéamikor este és megnézi. Csengetett, a nagyfiam nyitott ajtót, mert épp telefonáltam, de gyorsan elköszöntem, és a konyhába már én invitáltam ki a háziúr srácot, akivel utoljára egy évvel ezelőtt találkoztunk, amikoris megújítottuk a bérleti szerződést. Odakint a konyhában elkezdem magyarázni neki, hogy ha bekapcsolom a gépet, rögtön levágja a bizztosítékot, de úgy nézett rám, mint akinak baja van. Megkérdeztem, minden oké-e? A válasz: Bocs, de te ki vagy...???

Szóval érdekes azonosulni azzal, hogy basszus, engem tényleg nem ismer meg, aki nem látott egy ideje már....

Az, hogy mit és mennyit eszem, még mindig nem mindegy, azt hiszem lassan kezdem érteni, hogy fog hosszú távon működni a dolog. Olyan ez, ahogy a kutya hozzá van szoktatva a kockakcukorhoz. Simán a gazdin múlik. Ebben az esetben viszont működhetünk a saját gazdinkként, ami valljuk be, egész jó :) Szóval az elmúlt időszakokban többször előfordul, lévén, hogy megengedhetem már magamnak (persze ésszel) , hogy eszem olyat is, amiazelőtt szigorúan nem ettem. Egy lindt csokigolyó, egy szelet torta, egy szelet pizza, egy kockányi sütemény, vagy egy frissen kisült pékáru. És egyre inkább azon kapom magam, hogy nem azért nem akarom, mert nem fér bele, hiszen éppenhogy belefér. Csakhogy azáltal, hogy pontosan tudom, mennyit eszek, mennyit ehetek egy nap, és pontosan tudom, hogy mondjuk egy szelet torta kalóriértéke megegyezik mondjuk egy okosan előállított főétkezés kalóriaértékével, érdekes megtapasztalni, ahogy a tortában lévő cukor úgy tűnik el a szervezetem mélyén, mint a wctartályból a víz, mikor lehúzom. Ezzel szemben azok az ételek, amik alacsonyabb GI-vel rendelkeznek, tehát amik lebontásához a szervezetnek dolgoznia kell, azok valahogy tartalmasabbnak tűnnek. Úgy értem, tapasztalati úton is annak tűnnek. Mit jelent ez a gyakorlatban?

Hát azt, hogy ha elfogyasztok egy szelet tortát, vagy egy fehér lisztből készült édes péksüteményt, akkor a 3-500 kalóriáért azt kapom cserébe, hogy egy óra múlva éhes vagyok. De ha hozzá veszem a hosszú távú nélkülözést és a nem bizonyított cukorfüggés-elméletet, akkor nemhogy egy óra múlva, de rögtön, mihelyst elfogyasztottam, fellép a már többször emlegetett "még" érzés. Ezzel szemben a fehérjedúsabb, rostdúsabb, zsírosabb étel után jóval hosszabb ideig nyugton bír maradni az ember gyomra.

Namost persze tiszta sor, hogy ez nem újdonság. De ahogy halad az élet, ahogy peregnek a hetek, a hónapok, azt látom, hoyg a gyakorlatban ez valahogy úgy fejeződik ki, hogy lassan a fejemben is átalakulnak a dolgok, és már ezek miatt a tények miatt van, hogy inkább - bár megtehetném- választom az egészségesebb ételt a "finomabb" helyett. És így lesz hitem szerint a "finomabb" jelző is egyre fakóbb mindaddig, amíg egyszercsak el nem jön a pillanat, hogy mondjuk az almát vagy a srágarépát, vagy a salátát fogom finomabbnak gondolni ténylegesen, mint a csokiskexet vagy a süteményt.

Mindenesetre továbbra is azt látom az embereken körülöttem, hogy maguk sem gondolják komolyan, amikor azt mondják, hogy le akarnak fogyni. Az életünk...a saját életünk az a saját döntéseink következményei. Világos, mint a nap, Ahogy az is, ha valaki kifogást keres. De akár keresnie sem kell, hiszen kifogás mindig van. Ott van kéznél, kínálja magát, incselkedik velünk...kelleti magát. Nagyon könnyű élni vele.

Megannyi ember tinglitanglizik bizonyos mennyiségű súlytöbbletben...ingázik. Lefogy pár kilót, aztán vissza....aztán megint le, megint vissza. Igen, általában mindig többet, a híres-hírhedt jojó effektus. De mi lehet emögött....? Úgy értem, igazából...? Ha valaki hazudik magának, ha valaki gyenge....ha valaki kifogáokat keres, ha valaki az akadályokat kikerülni szeretné és nem leküzdeni...az nemcsak az elhízás-fogyás témakörében hangsúlyos, nemigaz? És megint oda jutok vajon, hogy a kövérség mögött mindig van valami egyéb, valami mélyebb indok is...? Hogy aki kövér, és nem tud lefogyni, annak az élete is "kövér"? Az élete alatt azt értem, hogy a mindennapjai, a család, a munka, a célok, a perspektíva. Lehet, hogy a kövérség nem más, mint az elakadt lélek egyfajta megnyilvánulása? Ebbe millió oldalról bele lehetne kötni, tudom....de az is lehet, hogy van benne valami.

Szülinap

Tegnap volt a szülinapom, a harminckilencedik. Maradva a témánál, ez azért érdekes, mert a nagylányom meglepetés tortát készített, csokisat. Igazán meghatódtam rajta, pláne hogy egyrészt igen ritkán csinál süteményt Hannus, másrészt rohanós napunk volt nekünk is, de neki is. Szóval segítettek neki a többi tesó is, Tomi például azzal, hogy szorgalmasan kiszámolta a kalóriákat, és mikor elfújtam a gyertyát, elmondták, hogy a torta összesen mennyi kalória, hogy egy szelet vagy 10 deka ennyi meg annyi. Hát nem édesek? :)

Szerencsére az nem merült fel sem bennük, sem bennem, hogy nem eszem tortát, hiszen ugye életmódváltás és hasonlók....mert egyfelől lefogytam már, és nem kell tovább fogynom, ergo ésszerű keretek között ehetek nyugodtan bármit, másrészt egyszer van az embernek születésnapja, olyan meg, hogy a gyereke készít tortát rá, sokáig egyszer se :) Ígyhát magamévá tettem egy tisztességes szelet csokitortát, 500 kalória értékben.

Finom volt.

És most írok az érzéseimről, a diéta-életmódváltás tükrében.

Szinte száz százalékosan biztos vagyok abban, hogy a cukor-liszt-zsír függőség létező dolog. Ugyanis megint hasonlót tapasztaltam, mint a múltkor a sonkás sajtos croissant esetében. Hogy hiába csapok oda az asztalra, és oké, akkor eszem annyit, amennyi után tuti érzem majd azt, amit normális ember fele akkora mennyiség után érez....de nem. Néztem ahogy a tömény csokis (tényleg tömény volt, Hannus azt mondta, gyakorlatilag cukor meg vajk meg csoki az egész :-) sütit sorban, még a nagy csokiimádó nyolcévesem is félig meghagyja, mondván hogy nem baj ha később eszem meg, annyira tömény....én meg simán betoltam az arcomba, és úgy éreztem, még három szelet sem okozna gondot.

Hasonló volt a croissant-al is, amit feleségem vett magának, kettőt, de egy fél után azt mondta, annyira nehéz, hogy elég is volt neki. Langyos, frissen kisült sonkával-sajttal töltött, sajttal szórt croissant. Megettem a másik felét, és ugyanezt éreztem. Akkor rádumált Verbéna, hogy tegyek próbát, egyem meg a másikat is, nem létezik, hogy az sem fog eltömíteni. Pedig de. Valamiért tudom, hogyha ettem volna még pár szelet tortát, akkor sem éreztem volna azt a tipikus érzést, hogy "ez már sok, tele vagyok"....

Ugyan mi más lehetne a dolog mögött, mint valami függőség? Lassan két éve nem eszem ilyen dolgokat, és két éve tuti, hogy nem fogyasztottam 500 kalória értékben egyszerre édességet, tehát azt gondolhatnám, hogy ez úgy odab@sz...de nem. Semmi ilyesmi nem volt. Szükség volt az akaraterőmre és a fegyelmemre, hogy ne egyek egy második/harmadik/ennedik szelettel.

Az egy szelet torta a maga 500 kalóriájával a napi étkezésemet kétezer kalóriáig felnyomta, ami egyáltalán nem vészes, mert bár igaz, ennyit (még) nem szoktam enni, de a súlyom szintentartásához elméletben 2200 kalória elfogyasztása javasolt, szóval bűntudatom szerencsére egyáltalán nincs.