Túlsúly

 Egyszer már nekiestem ennek a dolognak, hogy írjak erről, de aztán kitöröltem...most újra nekifutok, hátha megmarad. Legalább már ülni tudok hosszabb ideig, nem csak fekve, 1 bizonyos pózban megy a létezés. Szóval mostanában megint cikkeztek arról, hogy a Sch Norbi kirohant a neten és kiakadt azon, hogy miért kommunikálják sokan azt, hogy a túlysúlyos ember jó és szép. Nagyjából. Nem linkelem ide a cikket, mert nem akarom itt a felületet elrontai.... de egy kis idézetet iderakok:

A nő 70 kg alatt nem jó nő????! A többit a kutyáknak??? Lájkoljátok, helyeseltek ezerrel. Taps! Van hozzáfűznivalóm. Szerinted Sophia Loren 70 volt? Palvin Barbi? Naomi Campbell? Brigitte Bardot? Karády Katalin is annyi volt, mint a profi box férfi középsúlya? Hát nem! Ezzel a szöveggel és képpel lehet a nőket, asszonyokat zsíros húsból álló, kilóban mérhető kielégítési biomasszává degradálni. (Megjegyzem, a képen egy kb. 160 centis, 60 kilós molett hölgy látható és tényleg csinos!). A poszt üzeni, hogy nem jó nő, aki 48-60 kg, odafigyel a kajára, edz. Nem él szénhidrát-inzulin hullámvasúton. Sőt! Ha netán 90 kilós, az még jobb, hiszen a nő fogalma 70-nél kezdődik, feljebb csak jobb! Mit érdekel a WHO és a BMI index?

Naszóval a téma tényleg jelen van, a mai cikk például arról beszélt, hogy  micsoda felháborodás övezte a Cosmopolitan címlap-sztoriját, ahol egy elég komoly túlsúllyal rendelkező jógaoktató csaj képe kapcsán szintén arról volt szó, hogy a kövér is lehet egészséges és szép.

Én magam is sokat agyaltam már ezen a témán, itt a blogon is. Alapvetően úgy gondolom, hogy két részre kellene osztani ezt a dolgot: egyrészt van amikor a túlsúlyból egészségügyi kockázat-emelkedés következik, és van amikor nem. Vegyük az első esetet:

Az eü. kockázat mit is jelent valójában: hogy a túlsúlyból eredően megnövekedik az előfordulási esélye a keringési problémáknak, a cukorbetegségnek, az aranyérnek, a sérvnek, és a többi. A kérdés csupán az, hogy a túlsúlyt mi okozza. Mert ha az egészségtelen étkezés, akkor ugye a rossz vér-értékek, a koleszterin, a vérzsír, továbbá a rostok és egyéb fontos elemek hiánya az, ami a kockázatot okozza. Ha a kevés mozgás miatt van a túlsúly, szintén ott van a megnövekedő testzsír-százalék, az ízületek indokolatlan terhelése, és így tovább. Tehát oda jutunk ki, hogy ha a helytelen életmódból adódik a túlsúlyosság, akkor nem biztos, hogy egyet tudok érteni azzal, hogy egészséges.

Tovább folytatva a gondolatmenetet, felmerül az emberben a kérdés, hogy létezhet-e akkor olyan, hogy valaki helyesen táplálkozik, helyesen étkezik, és mindezek mellett túlsúlyos? Mert ha igen, és a túlsúly nem produkál semmilyen eü tünetet...nos akkor jöhet a második verzió, amikor pusztán az esztétika, illetve a társadalom/saját magunk/környezetünk általi vélt vagy valós elvárásoknak való megfelelés az igazi probléma, és nem az egészségesség.

Azért ott érdemes elidőzni egy kicsit, hogy némi paradoxont én azért látok itt....mert ha valaki helyesen étkezik, helyes életmódot folytat (mozog), ÉS MÉGIS túlsúlyos, akkor annak lehet szervi, genetikai, talán mentális oka....és ha ezeken a területeken gond van, akkor ugye nem lehet egészséges. 

Van viszont egy mesgye, ami ezek között a kategóriák között kacskaringózik: amikor valaki eleget mozog, megadja a testének a szükséges táplálékot....rostokat, "nyomelemeket", vitaminokat, fehérjét, jó zsírokat, jó szénhidrátokat....és NINCSENEK eü gondjai...de VAN túlysúlya, mert mondjuk mindezeken túl a testének olyan táplálékot is ad, ami nem feltétlenül szükséges, viszont finom....és ez okozza a túlysúlyt. Na ilyenkor mivan?

Ilyenkor van az, hogy azért zavar minket a dolog, mert nem tetszünk magunknak, vagy a pártnerünknek, vagy beszólnak a kollégák, a barátok, vagy a főnök, esetleg problémás a megfelelő ruhadarabok beszerzése, éstöbbi. Ebben az esetben teljes mértékben adom, hogy lehet túlsúlyosan ÉS egészségesen élni, és ebben a helyzetben támogatom azt, hogy fogadjuk el magunkat, szarjunk azokra, akik beszólogatnak, és szeressük magunat meg az életet úgy, ahogy van.

Az másik kérdés, hogy önmagunk elfogadása ebben az esetben járhat kényelmetlenségekkel...mire gondolok? Hát arra, hogy nem mindegy, hogy 5 vagy 15 vagy 25 kiló túlsúllyal megyünk futni, vagy bringázni, vagy fel az emeletre, vagy kötjük be a cipőfűzőnket, vagy szexelünk. Más a nehézség és más az élmény, ez tagadhatatlan.

Abba most bele sem megyek, hogy Norbi szerint a 70 kilós nő az kövér....meg a 100 kilós férfi is kövér. De belemegyek. Nem az. Az a helyzet, hogy én az átlagnál magasabb vagyok, és a feleségem is magasabb. Én 185 centi vagyok, Ő 180. És elég bosszantó tud lenni, hogy a világ az alacsonyabb magasságú emberekre van optimalizálva. Például nálunk magasabbaknál rendszeresen okoz derék- és nyakproblémát, hogy meghajolva kell dolgozni a konyhában, a munkahelyen, meg általában mindenhol. Oké, ha annyi lovettám lenne, hogy saját házat terveztethetnék, nyilván gondom lenne erre....de nincs.  Szóval nem tudom a rubintréka hány centi magas, de hogy az én feleségem 70 kilósan nem kövér, az hétszentség. Ahogy én sem tartom magam 100 kilósan kövérnek. És persze nemcsak magasság van a világon, hanem testfelépítés is. Testzsírszázalék, izmok....Nem mindegy, hogy annak a mondjuk 70 kilónak mekkora része izom, és mekkora a zsír. Szóval szerintem ezt így nem lehet kijelenteni, mert nem korrekt, hanem szűk látókörű hozzáállás. 

Szóval a konklúzióm ebből megint az, hogy a dolgokat összefüggéseiben kell nézni, semmi sem fehér vagy fekete, és nem szabad egy bizonyos szögből nézni a dolgokat. Illetve persze lehet, de az sosem lesz objektív vélemény.