Pályára állás, kettes szakasz

Eltelt a második hét az újévből...kereken kettő kilót fogytam ezalatt, az előzőekben leírt módszert követve. Most, hogy cca 5 kilóval könnyebb vagyok, mint elsején, most kezdem otthon érezni magam a bőrömben. Utáltam ennél nehezebbnek lenni....A család is jól viseli a csokimentességet....na jó, néha azért a gyerekeknek veszünk édességet, de este semmiképpen nem engedjük nekik.

A nassolási igényeknek is engedve tegnap készítettem répás-diós sütit, ezúttal fogyósan, cukor nélkül, ciklamáttal ízesítve. Istenien sikerült, 100 kalóra lett egy szelettel. És csupa-csupa olyan kalória, amiért nem "kár"....répa, dió, tojás, kókuszzsír, teljes liszt....a süti gyorsan fogyott, mindenki megette, még J. is, aki pedig nálunk a legfőbb "junklover"....régebben nem evett semmi olyanból, amiben répa van LOL. Hozzá kell tenni, ő az a gyerek nálunk, aki már szinte abnormálisan vékony...szóval nála nyilván kicsit máshogy megy az anyagcsere. Mindig erőszakoskodni kell vele, hogy egyen gyümölcsöt, zöldséget...és hát válogatós. Namost ezúttal "ráfanyalodott" a répás sütire, de ízlett neki. Ez is eredmény, ugyebár :)

Közben a szobabringám kezdi megadni magát...csakhogy ne legyen unalmas az élet. Még működik, de egyre többször szalad meg a pedál. Nem értek hozzá, nem tudom mi lehet a baj, gondolom nem elsősorban arra lett kitalálva, hogy napi 3-4 órát hajtsák alaphangon, szóval ez a másfél év is szép eredmény tőle...de attól tartok be kell ruháznom egy másikba lassan.

Azt hiszem, ha valaki megkérdezné, mi a legnehezebb az ilyen visszafogyós időszakokban, azt felelném neki, hogy a mentális része. Mert alapból vagy unalmas lesz az étrend, vagy egyszerűen időt kell rá szakítani, hogy minden nap megtervezze az ember, mit fog enni. Eleinte még érdekes, de aztán egyszerre kell kreatívnak és okosnak lenni, ugyanakkor erősnek is, hiszen nyilván nem fogok a gyerekeknek legyártott spagettiból jóllakni.  Szóval elég hamar elege tud lenni az embernek, hogy agyaljon, mit hogyan főzzön. Pedig ha nem gondolok rá előre, akkor könnyű beleesni abba, hogy jó, majd eszem ami van itthon, csak keveset, vagy jó, majd meglátom, mit kapni a boltban, vagy jó, majd eszem ugyanazt, amit tegnap.

Mert nem biztos, hogy ami otthon van éppen, az nekem is megfelelő, mert nem biztos, hogy a boltban látok olyat, ami éppen passzol a képbe és még kedvem is lesz hozzá (ha most nincs kedvem mondjuk párolt kelbimbóhoz, akkor sem lesz kedvem azt enni, ha 5 centért osztogatják az Aldiban), mert lehet, hogy a tegnap megevett kaja már elfogyott, vagy már nem esik jól.

Szóval mentálisan kell ott lenni mindig, és mindig kicsit előreszaladva gondolni a lehetőségekre. Ennek is megvan a maga technikája. Az ember sosem tudja előre, mit kíván meg. Ezért lehet olyat csinálni, hogy több mindent a tűzben tartva, tartani bizonyos alapanyagokból itthon, amiből bármikor össze tudok dobni mondjuk legalább háromféle dolgot. Konkrétan....mindig van itthon búzakorpa, teljes liszt, zabpehely, fagyasztott zöldségek, gyümölcs, light sajtkrém és teljes kiőrlésű kenyér. Ebből egy órán belül bármikor tudok csinálni branbart, levest, párolt zöldséget, főzeléket, gyümölcssalátát, szendvicset. Olyan nincs, hogy ezek mindegyikére azt gondolnám, hogy ááá, most nem kívánom.

Szóval kulcsszavakkal leírva. Szervezettség, kitartás, és előrelátás....ha ezekkel elbánunk, akkor úgy érzem nem lehet gond az újra formába lendülés :)