Thursday, 2 January 2014

Emberi tényező

Mindig az emberi tényező dönti el, merre billen a mérleg nyelve. Nem a serpenyőkbe helyezett súly. Az emberi tényező az, ami képes fittyet hányni a fizika törvényeinek. Olyasmi dolog ez, mint amikor autót vásárolunk. Összeállítjuk az igénylistát. Mekkora motor legyen benne, milyen színű legyen, milyen felszereltségű, milyen kocsiszekrény, milyen márka....és akkor bekerül a képbe egy másszínű, más típusú, egészen más jellemzőkkel bíró járgány, és megdobban a szív....és az kell. És onnantól sutba vághatjuk a sok ésszerű indokot.

Az ember persze gátat szab a vágyainak....már ha az autóvásárlás példájánál maradok....racionalizál. Legalább valamennyire. Ha elsőre nem is, másodikra, harmadikra mindenképpen. De a döntés pillanatában sokkal nagyobb szerep jut az emberi tényezőnek, mint minden másnak. A döntés pillanata. Hányszor tapasztalhattuk meg, mikor egy szemvillantás alatt megszületik az agyban a parancs, és nyúlunk a kezünkkel a falat után....szinte észre sem vesszük, mikor döntjük el, hogy bekapok egy falatot....a legtöbbször erre oda se figyel senki. Aki viszont megjárta már azt az utat, amit én is....nos, az észreveszi. Sőt, blokkolni is tudja Halleluja....

De az éremnek mindig van (legalább) két oldala. Mint a sokszor emlegetett afrikai cipő-marketing. Most mindenki vevő lehet, mert senkinek sincs cipője, vagy senki sem lesz vevő, mert nem hordanak cipőt...? Találkoztam olyannal, hogy valaki azt mondta: nem dolgozom, sok időm van, egész nap otthon vagyok...mi mást tehetnék? Főzök, sütök, és eszek....és találkoztam olyannal is, hogy: Nem dolgozol, otthon vagy, sok időd van, úgy könnyű edzegetni, meg pepecselni a sok diétás kajával. Akkor most mi van?

Emberi tényező, az van. A gyomorgyűrűt beültető pontosan tudja, hogy a műtét után képtelen lesz enni akármit, és így rá lesz kényszerítve, hogy fogyjon. Ugyanígy önerőből, gyűrű nélkül is megtehetné, ha képes lenne rá. De nem az. Mert az emberi tényező elbukik. És most írhatnám itt a gyomor bypass-t, vagy bármelyik másik verziót. Vagy írhatnám azt is, hogy bírói végzéssel tiltják le az elvált apuka fizetéséből a gyerektartást, mert ugyan képes lenne fizetni tiltás nélkül is, de mégsem teszi. Mert az emberi tényező bejátszik a képbe.

Már megint oda jutunk, hogy attitűd...hozzáállás kérdése az egész. Lehet úgy is fogalmazni, hogy jellem, meg erő, meg akarat, kitartás....tökmindegy. De ezen jelzők fosztóképzővel való ellátása pejoratív. Márpedig én nem neveznék jellemtelennek egy kövér embert, aki nem tud lefogyni önerőből. Már csak öniazolásból sem LOL. Hiszen én is hosszú ideig voltam kövér. Inkább ott látom a megoldást, hogy fel kell nyitódni a szemnek, fel kell ébrednie a testnek, és el kell indulni az úton. Ezt a blogot azért vezetem elsősorban, hogy mutassam az utat másoknak. Hogy van alternatíva a műtétek, meg a reménytelen feladás mellett. Hogy meg lehet csinálni.

Milyen furán fogalmaznak az emberek...azt olvastam egy cikkben, hogy a túlsúly betegséget okozhat. Micsoda kifacsarása ez a szavaknak? Nem is kifacsarás, hanem egy rés, ami belátást enged annak a gondolatvilágába, aki ezt mondja. Rést, amelyen látni, hol a hiba a gondolatmenetben. A hozzáállásban. Az attitűdben. A túlsúly nem okoz semmit, az már maga az okozat. Nem a túlsúlytól lesz valaki cukros, hanem a helytelen életmódtól.

Nem tudom, mit hoz a jövő.... a saját jövőm. Csak az út megtett felét látom, ha visszanézek, előttem nincs fáklya, nem látok teljesen tisztán. Kicsit sötétben tapogatózom, úgy érzem magam, mint valami pionyír...a kezdetektől kutatm a netet, keresem azokat, akik megjárták már ezt az utat, de nem találtam olyat, aki előttem járna. Aki mondjuk több mint 5 éve folyamatosan tartja már a legalább 80%-nyi leadott súlyt...szerencsére sorstársakat azért találtam, aminek nagyon örülök...de mégjobban örülnék, ha esetleg a 2014-es évben rátalálnék valaki olyanra is, aki megjárta már azt az utat, ami előttem áll, vagy legalábbis aki előrébb tar.

No comments:

Post a Comment