Gotcha!

A kövér gyerekekről írok. Azért róluk, mert a legkisebb gyerekünk az ünnepek alatt kissé kikerekedett. Nem vészesen persze, hiszen pár kilóról van szó...de észreveszem, észrevesszük rajta azt a kis többletet. Igen, klasszikusan "olyan cuki"...olyan kis kerek feneke lett, meg teltebb arca...hát melyik szülő ne mondaná rá, hogy milyen kis cuki? Hiszen tényleg az.

Volt Halloween, aztán ugye téli szünet a suliban, karácsonyi sütésfőzés, szilveszteri buli, és bár nálunk cukros üdítő például már egyáltalán nem fordul elő, dehát a sok finom sütemény, meg persze a rossz idő megtette a hatását. Megjegyzem, két kiló plusztól nem lesz egy hét és fél éves kissrác kövér. De ez az a pillanat, amikor a szülőnek lépni kell. Itt kell, ebben a percben észrevenni, hogy hopp, megvagy! Mert pár hét odafigyelés, ami a gyerekeknél mondjuk akár kimerülhet abban is, hogy a kis nasi nem csoki meg keksz hanem mondjuk eper, meg gyümisali. Ugyanis azt is nagyon szeretik. És a felrántott kilóknak annyi.

Depláne ha hozzátesszük, hogy hamarosan jön a jó idő, amikor akár még enni is elfelejtenek a kölykök, mert trambulin, meg foci, meg bringa, meg sorolhatnám. Szóval bejön a mozgás. Továbbá mivel fejlődő szervezetek, a csontjaik növésben vannak, ami tudvalévőleg a létező legenergiaigényesebb testi folyamat, ami elképesztő mennyiségű kalóriát képes felemészteni. Elméletileg ezért van a gyerekek között százalékos arányban kevesebb túlsúlyos, mint a felnőttek között. Legalábbis illene így lennie, de sajnos ugye a trend másfelé mutat.

A kövér gyerekek élete sokszor maga a pokol. Ezt első kézből tudom. Kiközösítik, csúfolják, kinevetik. Örök céltáblává válnak, és jó, ha nem szereznek be egy életre olyan komplexusokat, amiket sosem tudnak teljesen kiheverni vagy elhagyni. Ha abba a bizonyos konfekciósdobozba belefér a gyerek, akkor nincs gond, akkor beveszik a csapatba, és tulajdonképpen tehet bármit, a haverok kiállnak mellette, és ugyanúgy része a közösségnek. Oda tartozik. Kimutatások szerint még a mozgássérült gyereket is előbb befogadják, (nem beszélve a szemüvegesről, vagy esetleg a túl soványról, stb.), mint a kövéret. Ez van. A gyerekek világa nagyon más, nincs tolerancia...és most nem a szülői/pedagógusi kontroll alatt történő eseményekről beszélek, hanem az igaziakról, ahol a felnőttek kiesnek a képből. Ami az iskolákban a folyosókon, az udvaron, az öltözőkben, a wckben zajlanak. Szünetekben pedig az utcán, vagy egy táborban, vagy egy uszodában....akárhol. A gyerekek egymás között ezekeben az esetekben a szülői kontrolltól messze távol, a saját értékrendjük szerint ítélnek és cselekednek. A kiközösített kövér gyerek pedig befordul, depressziós lesz, és gyűlölni fog mindenkit, aki nem kövér. Ha ez a spirál elindul, végül már felnőttként sem fog tudni "visszacsatlakozni" a közösségekhez...és mondjuk valami olyan szakmát is választ, ahol magában lehet, és nincsenek a közelében emberek. Számítógépprogramozó lesz, vagy kutató, vagy könyvelő, esetleg adóellenőr....rosszabb esetben BKVellenőr LOL

Szóval én voltam ebben a cipőben, és...mit mondjak, eléggé szorította a lábam :-(....és nem fogom hagyni egyik gyerekemnél sem, hogy ugyanebbe a helyzetbe kerüljön. Most még játszi könnyedséggel lehet tenni ellene. Ha nem figyelünk oda, akkor minden ilyen időszak után fent marad pár kiló a gyereken, aztán egyszercsak rádöbbenünk, hogy kövér :-(