Amikor jött az ötlet, hogy bringázni kéne, első körben elmentem a boltba, és vettem kettőt a legolcsóbb mountain bike-ból. És mint a hülyegyerek, vagy a majom, aki örül a farkának, jöttem-mentem vigyorogva. Akkor még nem ezen a helyen laktunk, hanem a városkánk másik végén, de volt, hogy feldobtam a bringát a kocsi seggére, és eljöttem ide, hogy itt tekerjek, mert itt van egy kis "kör", ahol relatíve kevés forgalom mellett meg lehet kerülni ezt a városrészt, és egy ilyen kör 5,4 km hosszú. Emlékszem, akkor hat kört mentem itt, enyhén szemerkélő esőben.
Aztán persze következett egy jó kis fejlődés, mármint a biciklik terén, és lassan eljutottam a legolcsóbb montain bike-tól a drága országúti-ig....viszont közben gyakorlatilag ennek a körnek, amit egyébként Clooney-körnek is hívnak, a kezdőpontjához költöztünk. Szóval ez a kör a bringázásaim gyakori színterévé vált. Mert pl. ha nem akarok messzire bringázni, mert
- nem tudom mikor szakad le az ég és ázok pacallá
- nem akarom megreszkírozni, hogy lerobban a bringa, és ott ragadok valahol
- közbejöhet egy megrendelés vagy egy hívás, és hirtelen dolgom lesz
- ha nem érzem magamban annyira a csít, jó érzés a tudat, hogy bármikor kiállhatok/hazajöhetek
- mivel itt keringek a ház körül, nem kell cipelnem magammal annyi cuccot, hiszen ha elfogyna a vizem pl, egyszerűen megállok a házunknál, és iszom :)
- stb...
3 comments:
Kitartásod valami elképesztő. :D
:) Köszönöm! :)
Szuper eredmény, gratulálok. Itt is van egy ilyen kör nálunk a lakótelep mögött, egyszer lemértem autóval 5 km. Már eszembe jutott nekem is, hogy többször is meg lehet ezt kerülni, nem kell csak egyszer.:)
Post a Comment